Te hogy képzelted el a jövődet 10 - 15 évvel ezelőtt?

10 - 15 évvel ezelőtt erre vágytam:

Havi nettó 60 ezer fizetésre,

egy "kettes" golfra,

és egy háromszobás panel lakásra.

SIKERÜLT! :-)

24 éves vagyok, tehát ez azt jelenti, hogy durván kiskamaszként hogy képzeltem el... Nos, akkor szerintem még sehogy, azt legalábbis semmiképp, hogy épp 24 évesen hol szeretnék tartani!

Annyit mindenesetre szerintem mindig is sejtettem, hogy fiatal anyuka szeretnék lenni, akkor már külön lakni a szülőktől a párommal (férjemmel?).

Ebből ami van: önálló élet - párom van, de még külön élünk. Esküvő... még tervben sincs... gyerek kérdés pedig azóta úgy módosult, hogy 30 előtt szeretnék (2-t).

10 évvel ezelőtt így képzeltem el

-megtalálom a szerelmet, egy magas és izmos, nagyon jóképű fiú személyében

ebből az teljesült, hogy megtaláltam a szerelmet, de alacsony és nem izmos, és a haja is hosszú (sosem szerettem a hosszúhajú fiúkat). és mégis mindennél jobban szeretem Őt :) ennyit az ideálról :))

-lesz ez nagyon jó munkám, amivel sokat nem is keresek majd, de megélek belőle

van munkám, de nem mondanám nagyon jónak, sőt... a fizetés pedig éppen annyi, h nem halunk éhen.

kábé ennyi, nem vagyok tervezős típus

Én is 24 vagyok, 14 évesen azt gondoltam, hogy állatorvos leszek (marketinges vagyok), lesz egy lakásom (albérletben élek) és eddigre lesz legalább egy gyerekem (még párom sincs).

Azt nem bánom, hogy nem lettem állatorvos, szeretem a marketinget, csak örülnék, ha nem kellene azon vekengenem, hogy mi lesz hó végén... Azt sem bánom, hogy nincs még gyerekem, jelenleg egyáltalán nem is akarok. Egy pasinak azért örülnék, csak nem tudnám "hová tenni", már időben... A saját lakás jó lenne, kevesebb lenne a költség, sokat javítana a helyzeten, de jelen pillanatban a távoli jövőben sem látok rá lehetőséget.

Pontos tervem nem volt, de azt hiszem, azt reméltem, vékony leszek, és lesz munkám. Egyik sem jött be. (Azt meg már had ne mondjam, hogy Greenpeace tag, vagy állatok jogaiért lobbizó politikus akartam lenni.)

Majdnem 100 kiló vagyok, és még a tanulmányaimat halasztgatom, még diákmunkákat sem kapok. Viszont, soha nem gondoltam volna, hogy még otthon lakva megkapom az első kisállatomat, aki "boldog családanyaként" érkezik a boltból. Aztán meg, hogy most is van egy nyuszim...Meg, hogy férjnél vagyok. Ha ezt a 10 évvel ezelőtti énemnek mondanám el, kiröhögne.

Én még csak 10 éves voltam akkor (most 20 vagyok), de nagyjából így képzeltem el magam, amit nem így képzeltem, az sem miattam alakult így.

20 évesen egy egyetemistaként, egy csinos fiatal lányként képzeltem el magam, ez szerencsére teljesült, 10 évesen még rút kiskacsa voltam, de azóta kikupálódtam. :) Egyetemre járok, másfél év múlva végzek. Továbbá (lehet pár évvel később) azt is terveztem, hogy Ausztriába megyek. Ez is valószínűleg teljesülni fog hamarosan, 1 év kint tanulás. :)

Ami nem jött össze, az a szüleim miatt nem. Pl jómódúak vagyunk és azt gondoltam, majd nem kell a lakás vagy a kocsi megszerzése miatt aggódnom. Hát csalódtam a szüleimben. Azóta rájöttem, hogy őket nem érdekli, velem mi van és én milyen esélyekkel indulok az életben, és ebben még csak jószándék sincs (mert van aki azért nem ad mindent a gyerek s*gge alá, hogy megtanulja, amit kell... de ők nem, őket nem ez érdekli, csak az, hogy nekik minél több maradjon). Így mindent magamnak kell megszereznem, közben meg hallgathatom, hogy én egy kis senki vagyok és mindent nekik köszönhetek (persze, még a jó jegyeket és a szorgalmamat is). Ezt nem így terveztem korábban, de örülök, hogy felnyílt a szemem.

15 eves koromban azt gondoltam, hogy az almaim nem valhatnak valora, remenytelennek ereztem, hogy valaha is lesz egy olyan ember, aki elfogad es szeret. De almaimban elkepzeltem ot. Arrol almodtam, hogy korulbelul 20-24 eves koromban megismerkedek vele, par ev mulva elvesz felesegul, 25-30 kozott pedig szulok 2 gyereket, egy fiut es egy lanyt. Eloszor fiut, mindig is bratyora vagytam, de soha nem jott ossze.:D Azt gondoltam, 30 korul mar lesz sajat hazam, kerttel, nagy udvarral, es egy vagy 2 kutyaval. (Nagy udvaron nottem fel..hatalmas udvaron, 5 eves koromig volt egy kutyank, de el kellett ajandekoznunk, mert ocsem felt tole..en imadtam) Azt gondoltam, lesz mindkettonknek allasa, amibol meg tudunk elni, es megadhatunk mindent a gyerekeinknek, amire szukseguk van. Azt gondoltam, orulok, ha a kozepiskolat elvegzem, a foiskola, egyetem nem nekem valo, biztos gyari melos leszek, parommal egyott. A szulovarosomban fogok elni, a ferjem lesz az elso ferfi az eletemben (ezt olyan romantikusnak talaltam) jo anyosom lesz, egeszseges gyerekeim....de tudtam, ez mind csak egy rozsaszin szemuvegen at lathato.

Aztan elvegeztem egy foiskolat, mialatt megismerkedtem egy nagyon jokepu sraccal, a diplomam azota se hasznalom, de eldontottuk, hogy kulfoldre koltozunk a suli utan. Igy is lett. O az elso (es ugy nez ki az utolso is) ferfi az eletemben (mar olyan ertelemben, hogy szuzen mentem bele a kapcsolatba), 21 evesen ismertem meg, 24 voltam, mikor kulfoldre koltoztunk, es majdnem 27, mikor megszuletett elso kislanyunk. Most tervezzuk a masodik babat, remelem meg 30 elott meglesz:D Viszont meg albiban lakunk, de ha szerencsenk van, akkor meg az is meg lesz 30 elott. Kutyat olyan 5-8 ev mulva szeretnenk, ha mar nagyobb lesz kislanyunk. (kutyapotlokent szeptembertol halaink lesznek, nagyon hianyzik, hogy nincs haziallatunk) Parom mar evek ota (amiota kinn vagyunk) raktaroskent dolgozik egy butorgyarban, en mar tobb helyen dolgoztam, jelenleg sajnos nincs melom, de ha meg iden talalok melot, akkor megvalosulhat a gyermekkori almom.

Felig meddig sikerult mar, amiert nagyon halas vagyok, es ugy erzem, osszetehetem a ket kezemet.

Jo olvasni, hogy korulbelul mindenkinek ugyanaz az alma, nincsenek nagy elvarasaink, csak egy biztos jovo, egy tars, gyerekek, haz, allas, egeszseg....mi kell ennel tobb?

Majd 8 eve vagyunk egyutt, meg nem kerte meg a kezem, valoszinu nem is fogja, de egyutt vagyunk, es szeretjuk egymast:D

10 éve azt hittem, hogy majd nagyvilági nőként fogok élni, jobbnál jobb pasikkal fogok lenni, gondtalan életem lesz, olyan párom lesz akinek már lesz háza így nem ezzel már nem kell foglalkoznom, Gyerekre nem is gondoltam ekkor még.

ami sikerült, tényleg jobbnál jobb fiúk akartak velem lenni, de valahogy mégse vágytam rájuk, mert egy mellett leragadtam. Olyan párom lett akinek már volt egy háza, nincs gondtalan életünk, de boldogok vagyunk és van egy csodálatos kis lányunk.