Úgy képzelted el az életet babával amikor még nem volt, mint amilyen most?

Most már 2 gyerekem van, de az első után pár hónappal azért meglepődtem kicsit. Úgy képzeltem, olyan leszek, mint a reklámokban :) A valóság egész más. Én nem tudtam mindig mosolyogni, amikor evés helyett kiborította, szétkente a kaját, vagy amikor a hasfájós éjszakák miatt kialvatlan voltam, és csak bababeszédet hallottam hetekig, nem tudtam semmit befejezni, sehova menni, szörnyen le voltam pukkanva.:)

A másodikkal minden sokkal könnyebb és biztonságosabb, mindig látom az alagút végét, nem izgatom fel magam semmin. Ez az időszak most már tényleg ajándék. Igaz én is jóval tapasztaltabb vagyok, és idősebb. Most olyan, amilyennek a második előtt képzeltem.

Öszintén? Nem ikreket szerettem volna de egyelöre etyke a lánykám.

Álmodoztam anno erröl arrol hogy az egész család egy házba fog lakni egy szobába, de nem ugy alakult külön alszok babóval egyelöre , nem mertem egyedül hagyni még és nem is akarom ha jön a kisteso akkor is azt szeretném ha mindenki egy szobába lenne.

de addigra Bogi ugy is átszokik a sajt szobájába és akkor a pici , apa és én egy szobába.

tudnék nagyon csúnyán is fogalmazni, de maradjunk annyiban hogy EGYÁLTALÁN NEM! Jó kérdés!

Sajnos én nagyon naívan és ostobán álltam a gyerekvállaláshoz, sosem gondoltam volna hogy ilyen piszok nehéz néha, hogy nem csupa rózsaszín babapúderillatú az egész élet egy kisgyerekkel... (pl. ma Apával fürödtek hozzátenném először, erre nem belekakált a vízbe????? Mire mindent fertőtlenítettem, rosszul lettem a domesztos szagtól...)

Én is valami ilyesmi kérdést akartam feltenni :))

Teljesen máshogy gondoltam. Kicsit "rosszul" esnek dolgok. Én olyan szívesen hintáztatnám itthon, alig tudunk kimenni a levegőre, uncsitesómék babája meg annyira szeretett hintázni anno. Persze babám fél benne, üvölt, hogy ki akar szállni :(( Pedig olyan jó móka lenne, de csak nekem.

Mennék vele vásárolni, de nem nagyon szereti a babakocsit, nem értem miért nem szeret nézelődni. Olyan korba ért, hogy betettem a bevásárlókocsi ülésébe, ott biztos szeret majd lenni. Hát ott is üvöltött, mindenki nézett hogy mi baja lehet, de egyszerűen abban is fél, mint a hintában.

Most ez a 2 fájó pontom, mert eddig olyan babákat láttam, akik szó nélkül elvannak a babkocsiban, bevásárlókocsiban, imádnak nézelődni szépen csendben. De vele akkor lehet elindulni sétálni ha alvás idő jön.

Én is túl rózsaszínnek gondoltam mindent, hogy majd milyen könnyű lesz itthon, semmi dolgom nem lesz... Hmmm... Nem gondoltam milyen a hasfájás, éjszakázás, etetés nehézségei, fogzás, éjjel mindig ébred nem is egyszer, szeparációs szorongás, amiről azt gondoltam hogy mennyire jó lehet, hogy a baba csak az anyjához ragaszkodik, mindig ő kell neki. Ez olyan édes... volt mielőtt bekövetkezett.

Én nem hittem hogy ennyire nehéz lesz. És hogy ennyire több problémája lesz az embernek.

A napok óta ugyanezen rágódok fejben. :S Örülök neki hogy mégis vannak nem szuperanyukák még a földön. :)