Úgy képzelted el az életet babával amikor még nem volt, mint amilyen most?

huú de jó kérdés.

nekem se olyan,én az első lányommal azt láttam,hogy anyukák sétáltatják boldogan a babájukat,gondoltam milyen jó lesz majd mikor közöttünk fekszik az ágyban,meg ilyen rózsaszín felhő..

aztán jött a valóság,alvás nuku,sétához kedvem alig,szabadidőm nuku,magamra idő semmi...apuka tv-t néz,nyugodtan eszik,alszik,fürdik stb..gyes az semmire nem elég,nem is akartam még egy gyereket...de aztán jött,lazább volt minden,de azért az eleje ott is húzós,míg össze szokik a család..

Én sem tudtam nagyon elképzelni,hogy milyen is lesz,amikor már 3an vagyuk.

Aztán egyszer csak itt feküdt mellettnük egy parányi,gyönyörű tündérhercegnő. És a világon a legboldogabbak mi voltunk:):)

Szerencsére eszik,alszik,eszik alszik baba volt, hasfájást csak hírből ismertük,apuka mindneben segít,így én azt mondhatom,hogy nem viselt meg,szerencsére, nem csalódtam.

Nem mondom,hogy mindig rózsaszín felhő az élet, főleg nem,amikor 2 hónaposn keresztül éjszakánként 20-25 alkalommal ébredt, vagy 3 hónaposan este 2 órát ordított elalvás előtt, de ilyenkor apa itt volt,és levette a terhet a vállamról,így kiszellőztettem a fejem. EZ NAGYON NAGY SEGÍTSÉG VOLT!!!!

Most 13 hónapos, gyönyörűséges királykisasszony,aki rájött hogy tud hisztizni, veszek egy nagy legevőt,és megyünk tovább....lezs még nehezebb is.

Soha nem csinálnám másképp,soha nem csinálnám vissza,másfél éve vagyok itthon,de én élvezem rettentően, és úton van a kistesó is:):):)

Valahogy így képzeltem ... Csak azt nem tudtam elképzelni, hogy az én Kisfiam nem egy tökéletes, mindig mosolygós, éjszakát átalvó, "álomgyerek" lesz :-) Persze, tökéletes, csak nem klasszikus értelemben ... Így imádom, ahogy van, de tényleg nem gondoltam, hogy ennyire ölbebaba lesz, és ennyire nem lesz időm semmire.

Kedves Első Válaszoló, nagyon megnyugtattál, mert vágyom a második babára, de jelenleg nehezen tudom elképzelni, hogy mit csinálnék, ha a Fiam mellett még egy picim lenne. De akkor van remény! :-)

Igazából én ilyenen nem nagyon gondolkoztam előtte hogy milyen lesz az életünk!de én is azt mondhatom,hogy nagyon szerencsések vagyunk mert nagyon jó babánk van!Gyönyörű,boldog,kiegyensúlyozott terhességem volt majd könnyű szülés!nem sírós,nem hasfájós,eszik-alszik baba volt!hasfájást mi sem ismertük!6 hónapos kora óta átalussza az éjszakákat!Fejlődése a nagykönyvekben megírt tempóban haladt!A normál dolgok azért nállunk is megvoltak:szeparációs szorongás,hisztikorszak,akarat kinyilvánítás 1 éves kora körül de ezeket azt gondolom mindíg jól kezeltem és gyorsan túlléptünk rajta!Szerencsénk van mert van segítségünk a mamák részéről így Apával bármikor elmehetünk szórakozni,kikapcsolódni!Most 19 hós nagyfiú!Imádok itthon lenni vele!Imádok vele játszani amit magamról el sem tudtam képzelni mivel nem éppen a türelem mintaképe vagyok!Ehhez képest simán elautókázok vele a szőnyegen akár 2 óra hosszát is!Egyszerűen nagyon jó itthon lenni vele és látni ahogy felcseperedik,ahogy fedezi fel a világot ahogy egyre jobban okosodik!Igazából ezt nem nagyon tudtam magamról elképzelni hogy ennyire jó lesz vele itthon!Egy kicsit mondhatom hogy előtte amolyan "karrierista" nő voltam és azt gondoltam,hogy már 1 évesen visszamegyek dolgozni mert azthittem hogy én nem fogom itthon kibírni!Ehhez képest a kistesón gondolkozunk csak még Apát kell egy kicsit puhítanom hozzá!ő sajnos nagyon pesszimista és fél a jövőtől hogy elbírunk-e két gyerkőcöt tartani,kiiskoláztatni,elindítani az életbe!Viszont én meg teljes szívemből vágyok újra terhesnek lenni,újra szoptatni,újra éjszakázni és látni azt hogy a tesók eljátszanak szeretgetik egymást!A munkahelyre egyáltalán nem vágyom vissza egyszerűen élvezem a gyereknevelést!Szóval végül is ezt nemtudtam magamról elképzelni de mondhatom,hogy 180 fokos fordulatot vettem pozitív irányba amin saját magam is meglepődöm!

Azt gondolom tényleg igaz az a mondás,hogy egy nő az anyasággal teljesedik ki az életbe!