Hogyan látod ma 20-40 év kor között a jövődet, mint fiatal családos (fiatal egyedülálló)?

Hát a mostani helyzetem nem túl rózsás,nincs meló itthon ülök és gépelem a véleményemet.

Szerintem ha valaki családot alapítani ebbe az országba

a mostani helyzetben annak rá megy a gatyája is.

Még egyedül is nagy szívás ez az ország,az a baj hogy ennek

az országnak a jövője függ a világ globális alakulásától

tehát nem csak a kormányon múlik.

Ha külföldiek nem látnak hasznot az országban,akkor felesleges felvirágoztatni.

Nincs semmi olyan természeti adottságunk a gyógyforrásokon

kívül ami jövedelmező befektetés kecsegtetné a tőkével

rendelkező vállalkozóknak,persze hogy ha egyes magán emberek a kormányon belül nem raboltak volna a saját hasznukra akkor most jobban járnánk.

Én anyuka vagyok egyenlőre egy gyerekkel(most várjuk a kis tesót). Pozitívan állok a jövőhöz, nem vagyok gazdagok, de nem is nélkülözünk. Van lakásunk(még, ha hitelből is), autónk, és nagyon szépen, békében élünk. A politikától és a vezetőktől nem várok semmit. Beleszólni nem tudok a döntésekbe és ha nagyon belefolyik az ember csak mérges lesz.

Mindig az van a fejembe, amikor mesélte a mamám, hogy jeggyel állt sorba tejért, húsért, vagy pincében laktak több évig, ilyenkor rájövök, hogy nekem semmi gondom.

Több ismerősöm ment külföldre, valóban jobban élnek, mégis mind haza akar jönni. Anno én is mehettem volna, de szeretek itt élni még akkor is ha nehezebb.

Én már nem a fiatalok táborába tartozom a 39 évemmel,(de fiatalnak érzem magam) de valamit elmesélek.

20 évvel ezelőtt fiatal lányként szültem egy fiút.20 évvel ezelőtt ugyanazok a gondok értek minket fiatalokat mint most a fiatalságot.Sőt egy kicsit rosszabb is volt,mert 20 évvel ezelőtt nem mehetett mindenki egyetemre,csak azok akik okosak voltak(nem 3-as volt a bizonyítványuk) és volt anyagi háttér.Akkor is voltak gondok,hogy mit tud megvenni az ember és mit nem.Akkor is voltak lakásproblémák.Akkor is elégedetlenek voltunk a politikai rendszerrel.Mi akkor azt mondtuk,hogy "bezzeg a 70-es, 80-as években minden könnyebb volt mint most"..Mégis az ember lejjebb adta az igényeit,és megpróbált boldogulni.Ne hidd hogy könnyebb volt mint most.20 éve álmodni sem lehetett amerikai,ausztráliai vagy akár egy tengerparti nyaralásokról.Még a Balatonra sem jutott ki az ember,mert drága volt.Régen bár nem volt mobil,nem volt internet,de voltak más dolgok amiért ugyanúgy ragaszkodtunk.

Most a fiataloknak az igényük nőtt meg,hiszen ma már el se tudják képzelni,hogy ne 100 ezres mobillal rohangáljanak,hogy a babának ne 200 ezres babakocsit vegyenek.AZ igények hatalmasak lettek,és túl sokat akarnak..Persze lehet a politikai rendszert is hibáztatni.Tény és való,hogy nagyon rossz a mai politikai helyzet.De 20 évvel később sem lesz jobb.Azok akik majd akkor lesznek fiatalok (a mai fiatalság gyermekei,bár nem sokan lesznek az tény) azt fogják majd mondani nektek,hogy

" bezzeg 2011-ben sokkal jobb volt az élet mint most!" Persze mert 2013-ban könnyebb volt lakáshoz jutni,tanulni mint ma nekünk"..

Soha nem lesz olyan év,hogy minden egyes ember elégedett legyen a politikával,az élettel.Ahogy az igények emelkednek,úgy lesz egyre nehezebb.

Egy valamit sajnálok a mai fiatalságnál.Sokan azért nem vállalnak be gyermeket,mert szerintük a pénz nagyon fontos.Szerintük ha nincs havi 200-300 ezer forint a gyerekre akkor inkább nem is lesz. Nem hibáztatom őket az ilyen gondolatokért,mert 18-20 évesen én is így gondolkodtam.Majd a fiam megszületett. Ma felnőtt fiam van,és látom,hogy nem hibáztam,hogy mégis bevállaltam,még akkor is,hogy se lakásom,se pénzem nem volt.Mindig voltak anyagi gondjaim,de neki mindig megvolt az amire szüksége volt.Nem vettem neki 3 évesen adidas cipőt,nem vettem neki 50.000 forintért távirányítós autót,és nem volt 6 évesen mobil telefonja.Ma mégis Angliában tanul,és egészséges.Mindene megvan ma is amire szüksége van.

Csak azt bánom,hogy én is anno anak idején az anyagi okok miatt nem vállaltam be a fiam mellé még legalább 2 testvért.

Sajnos a mai fiatalság nagy hibája az lesz,hogy nem lesznek az ő idősebb idejükben fiatalok akik megkeresik majd a nyugdíjukat..20--30 évvel később az ország lakossága jóformán öregekből fog állni...De nem lesz jobb vagy rosszabb az élet mint most.Csak az igények lesznek mások..

ma 13:46-nak

Én is külföldre mentem a jobb élet reményében pár évvel ezelőtt. Még mindig kint vagyok,és rá kellett jönnöm,hogy kint sem jobb az élet,itt kint is meg kell küzdened a mindennapokért.Nem panaszkodom,de már én is hazavágyom.Most ugyanúgy vagyok mint amikor elindultam külföldre.Várom azt a "lökést" azt a lehetőséget hogy újra otthon élhessek.Akármilyen nehéz is otthon,mégiscsak otthon vagyok,és nem fogom azt érezni,hogy egy keleti bevándorló vendégmunkás..

Egyébként osztom az előttem író véleményét.Bármelyik időben élsz ,az sosem lesz jó senkinek. 30 évvel később a mi mostani helyzetünkre fogják azt mondani,hogy sokkal jobb volt mint most.

Válaszolok a kérdésedre.

Angliában élek,egy kisebb városkában.(mondjuk itt kint a kisebb városka akkora mint otthon mondjuk Debrecen vagy Miskolc) Jelen pillanatban egy munkaközvetítő cégnél dolgozom,így az a kérdés hogy mennyire tudok angolul már adja is.Jól beszélek angolul,hiszen nap mint nap telefonálnom kell ügyfelekkel akiknek munka lehetőségeket tudunk ajánlani.Sokszor kell beszélnem cégekkel akik megfelelő szakemberekre tartanak igényt.Ehhez a munkához már társalgási angol tudásra van szükség.Hozzáteszem,hogy nincs nyelvvizsgám(sajnos időhiány miatt nem jutottam el,hogy elmenjek és levizsgázzam)),de boldogulok a nyelvvel, Nincs diplomám,és csak egy nyomdaipari szakmám van.Könyvkötő vagyok.Az élet úgy hozta.hogy jó helyen voltam jó időben.Mégis amikor kijöttem én is takarítással kezdtem,és igyekeztem a szakmámban elhelyezkedni.Amikor végre nyomdában dolgoztam akkor is igyekeztem a legjobb lenni.Végül pár év alatt jutottam el ide.Nem volt könnyű.AZ igazság az,hogy sokan csak azt látják,hogy kint 1000-1500 fontot keres valaki 1 hónapban.Jobb esetben igen.De amikor valaki több évig él kint,és már ennyire jó a keresete annak az igényei is megváltoznak.Én már képtelen lennék 6-8 idegennel egy lakásban élni,és egy kis szobában meghúzni magam,csak azért mert így olcsóbb a havi szállásdíj.Amikor már több éve kint élsz,dolgozol,adózol azt veszed észre hogy teljesen belefolytál a kinti mindennapi életbe.Tudod vannak itt kint is dolgok amitől még 5-6 év után is csak pislogok.

Tudod már mi is észrevesszük,hogy az árak emelkednek de a fizetésünk nem. Éppen a hetekben ért egy váratlan meglepetés.Majdnem duplájára emelték a víz,és gáz számlámat.Pedig nem használunk több vizet vagy gázt mint eddig.Vagy amikor csak a postára szaladtam be levelet feladni,és már meg is büntettek 30 fonttal,mert a dupla sárgán álltam.Panaszkodtam,aminek a vége az lett,hogy az orrom alá tolták a közlekedési szabályzatot,és finoman,halkan megjegyezték,hogyha nem értek egyet az ország törvényeivel akkor nem kell itt kint élnem.Tudod amikor otthon mesélem,hogy én évente vizsgáztatom az autót,és X.összeget fizetek a biztosításra,ki vannak akadva,hogy de miért nem 5 évente??

Mint írtam a munkámból kifolyólag sok emberrel telefonálok munkaügyben.Amikor megkapok pár telefonszámot,hogy hívjam fel,és ajánljak munkát,volt hogy magyar jelentkezőt kellett hívnom.Persze amikor a telefonon keresztül megtapasztaltam hogy jól tud angolul,volt hogy elmondtam hogy én is magyar vagyok,és örülök,hogy munkája lesz..Ilyenkor magyarul kommunikálok..Volt,hogy nem hivatalosan szóvá tették,hogy ne beszéljek számukra idegen nyelven.Lehangoló volt.

Tudod az is borzalmasan lehangoló élmény amikor a boltban egy pakisztáni úgy szolgál ki,hogy az undor az arcán szembetűnő..Lenézi a paki a bevándorlókat..Nem állok le vele vitázni,hogy nézze már meg a bőre színét,vagy ő is csak egy vendégmunkás..

Na mindegy.A lényeg,hogy itt kint is,ha már nem nyomorogni akarsz egy szobában,ha már nem csak konzerveken akarsz élni akkor a fizetésed arra elég,hogy nyugisan megélj,de meggazdagodni nem fogsz.Otthon is hasonló a helyzet,látom a rokonokon,barátokon.Panaszkodnak,de mégis a tengerparton nyaralnak..Már messze nem könnyebb az élet külföldön,csak éppen vannak egyének akik szeretnek nagyzolni..Mert ugyan ki mondja el,hogy kint is csak éldegél,de csak egy kicsivel jobb mint otthon?

Én már lassan hazavágyom. Otthon van a családom,a testvéreim,és ami a lényeg otthon bármikor kiállok magamért,ha kell bármikor kikérhetem magamnak a normális viselkedést.Otthon jobban tudsz védekezni,vagy érvelni a úgy érzed jogtalan bánásmódban van részed..

De ezeket hiába mesélem,amíg valaki nem éli át,fogalma sincs róla.

Csak megjegyzem,hogy itt kint is egyre több a munkanélküli,és egyre több angol keres munkát..Nekik sem jobb az élet,és ők is el vannak keseredve..

De továbbra is azt vallom,hogy nagyobb a panaszkodás,az elkeseredés mint amennyire baj van.Régen sem volt jó az élet,és ma sem az.Ahogy 20-30 évvel később se leszünk elégedettek.Bár én mindig optimista voltam,és remélem,hogy 20-30 évvel később nyugis életem lesz,,és nem kell kukáznom,hogy enni tudjak,és nem kell télen a híd alatt aludnom..Ennél többre nem is vágyom..