Nektek van olyan családtagotok akivel egyszerűen képtelenség normális, hétköznapi kapcsolatot teremteni és csak veszekedések alakulnak ki?

Le leszek szólva, de akkor is leírom!

- Az anyai nagymamám nem ismeri a nemet. Ha nem teszel meg valamit, elmondja sz összes családtagnak, és sír. Ezzel követeli ki, hogy az ő akarata teljesüljön. (Elnyomható személység volt egész életében, a nagypapám-ővolt az elnyomó- halála óta csinálja ezt, hátha úgy gondolja, ettől lesz tekintélye.)

- Az anyám passzív személység, tűri apám alkoholizmusát, a nővérem lustaságát. Viszont rajta kiélheti - de igen minimális mértékben- az irányítási hajlamait. Ezért nem egyenrangú, normális a viszonyunk. Ráadásul sajnálom őt, amiért nincs lelki ereje.

- Az apám alkoholista. Semmiről nem tudunk beszélni, akkor sem, ha egy helyen laktunk/lakunk. Ha iszik, kitör rajta a szeretet.

- Apám testvére szintén alkoholista. Vele bármiről tudok beszélni, de vele sem lehet normális kapcsolatot kialakítani, mert amikor iszik, dühöng. Saját magára dühös, és azt kiabálja, hogy mindig ő a rossz.

- Apai nagypapám szintén alkesz volt. Kábé két éves lehettem, amikor ő bedőlt egy árokba, és meghalt. Állítólag szíjjal is verte a nagybátyám.

- A nővérem egy hisztérika. A durcáskodásával követeli ki a figyelmet, és így éri el, hogy mindent megkapjon, amit akar.

- Anyai nagybátyám meg brutálisan fennhéjázó. Alulról felfele kapaszkodva egyértelmű, hogy az alatta állókat letojja.

Szóval ezek az én családom tagjai, és velük veszekszem mindig. Még jó, hogy van egy férjem, akivel nem lehet vitatkozni, mert helyette inkább kompromisszumra jutunk, és megölelgetjük egymást. <3

Hozzáteszem, az ő apja alkesz, az anyja gyerekgyáros, a testvérei lopnak, csalnak, hazudnak, drogoznak.