Mit tegyek? Provokál, kiborít! Megőrülök!
A nagymamámról van szó. Sosem volt felhőtlen a kapcsolatunk, mindig a nővérem volt a kedvenc, amikor kiderült, hogy terhes vagyok, azt mondja, szégyell engem. A fia (az apám) úgy viselkedett velem, mint egy zsák sz*rral, így mihamarabb összegyűjtöttük a pénzt kaucióra, és elköltöztünk. Rá 2 hétre anyám is elköltözött, és beadta a válókeresetet, mert ő "nem tud együtt élni egy ilyen emberrel, aki kiutálja a lányát". A gond csak az, hogy gyakorlatilag anyám tartotta el apámat, aki így ottmaradt a nagy házban, és fűteni sincs pénze. Ekkor hirtelen apám is, és nagyanyám is "nagyon megszerettek" és már kemény 3 alkalommal látták a lányomat.
De én nem tudom lenyelni azt a sok rosszat, amit kaptam tőlük. Ennek ellenére a nagyanyám folyamatosan diszkréten provokatív, kétértelmű e-maileket irogat, amire igyeklszem tisztelettudóan válaszolni, mégiscsak a nagymamám...
Most éppen a fészbúkra feltöltött régi családi fotók alá írt undorító kommenteket.
Ezt meddig kell még tűrnöm? Bennetek mi lenne erősebb? A tisztelettudás, vagy a büszkeség?
Szerintem is közöld vele, hogy nem vagy már gyerek és ne is kezeljen annak. Az, hogy nem tudja, hogy miről beszélsz, akkora undorító "vetítés". Igenis azt tudnia kell, hogy nem "úgy" szerettek téged vagy hátrányosan kivételeztek veled. Én már rég nem állnék vele szóba, nemhogy tisztelettudóan, de sehogy, ahogy tettem ezt apám
anyjával és egész hóbelevancával (hasonló kaliberű mint a te nagyanyád, annyi különbséggel, hogy nem ismeri a netet, csak a telefont).
Egy darabig rosszul esett, de aztán életem egyik legjobb döntésének tartottam, hogy nem ragaszkodtam mindenáron az általuk vélt "szeretetükhöz".
Én most várom az első gyerekünket, de elképzelhetetlennek tartom, hogy azt a némbert odaengedjem a gyerekhez pusztán tiszteletből, a rokoni kötelék ilyenkor már nem számít semmit szerintem.
Szóval töröld a hozzászólásait, változtass e-mail címet és negligáld őket - szerintem.
Köszönöm a hozzászólásokat.
Az a baj, hogy sokan mondják (többek között a párom is), hogy majd meg fogom bánni, ha meghal, hogy haragban voltunk, mert 75 éves az öreglány, és nem él örökké. Lehet ám, van benne valami, de köteles vagyok eltűrni a rosszindulatát, csak azért, mert....?
figyelj, ha egyszer nem szeretitek egymást, akkor nem fogod hiányolni a halála után sem, nem lesz mit megbánnod. Én anyámmal vagyok úgy, hogy én neki sohasem voltam fontos, most sem érdekli, hogy mi is van velem, folyton megaláz, amikor csak tud. az a szeretet, amit kiskoromban éreztem iránta, az már teljesen megszűnt. 10 éves koromban sem szerettem már. ezért lehet, hogy sokan elítélnének, de nem tehetek róla. ő viselkedett úgy, hogy ez így alakuljon. ha meghalna egyáltalán nem is hiányozna.
20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!