Hogy lehetne megszokni ezt a helyzetet ennyi év után?!

Hát ez valóban elég nehéz.. Szerintem mindketten többször menjetek el apukátokhoz, hiszen attól, hogy anyukádtól elvált, még ugyanúgy szeret benneteket! A babának pedig örülnötök kellene, hiszen a tesótok lesz.

Nem könnyű a helyzet, de talán el kellene fogadnotok.

Gondoljatok arra,hogy a válásért nem csak apukád a felelős,hanem anyukátok is. Akkor is,ha ti nem tudtok róla.

Az pedig természetes,hogy apukád nem akarja egyedül leélni az éltét,hanem keresett egy társat magának. A felesége nektek nem anyukátok,de a féltesóidnak igen.

Megérteném az ellenszenvet,ha a válás után apukátok nem törődött volna veletek. De ahogy írod,többet tett,mint amennyire a törvény kötelezte.

Megértelek és ne aggódj, ez az érzés változni fog!

Nekem meghalt édesanyám és rá 1 évre kb. apámnak lett egy új barátnője, akit látatlanban is gyűlöltem.

Megismertem, nagyon aranyos, kedves volt, tényleg, de még utána is voltak fenntartásaim és fájt.

Ennek 7 éve, most már kihevertem, és nem zavar az új nő, bár nekik nincs gyerekük és nem is költöztek össze.

Adj időt magatoknak! Tudom, sok eltelt, de gondold végig az egészet, logikusan, hátha befolyásolja az érzéseid!

Megértelek! Vannak érzések, amik ellen nem lehet tenni.

Nem lehet biztosra mondani, hogy változni fog az érzésetek, nekem ugyanis nem változott.

Az én szüleim szintén elváltak (18 éves voltam), van egy hugom (ő édestestvérem) illetve egy öcsém - ő féltestvérem.

Apu részéről van a féltestvérem, viszont ő már nincs együtt a barátnőjével.

Amíg együtt voltak, születésnapra, stb. mentünk felköszönteni az öcsémet.

De sajnos se a hugom, se én nem érezzük azt a testvéri szeretetet, amit érezni kellett volna, így már egy jó ideje egyikünk sem tartja a kapcsolatot az öcsénkkel. Hozzáteszem az anyjuk is hibás, mert hívtuk, hogy jöjjön el karácsonykor vagy húsvétkor vagy egyéb alkalmakkor, de nem engedi el. Tudjuk, hogy szegény kisgyerek nem tehet róla, de valahogy egyikünk sem tud testvérként tekinteni rá. Jó pár éve nem is láttuk, pedig egy városban élünk, gyakorlatilag olyan, mintha ő nem is lenne számunkra.

Gonoszul hangozhat kimondva, de nem vagyunk rá kíváncsiak. Most már egyébként 8 éves az öcsém...

Az szerintem nem törvényszerű, hogy mindig apukádékhoz menjetek, ha nem akartok, mi sem mentünk, ha nem akartunk, megoldottuk máshogy. Mondjuk nálunk apu és anyu nagyon jó viszonyban maradtak egymással, tehát nálunk szó sem volt arról, hogy csak két hetente hétvégén találkozunk apával.

Szüleim elváltak mikor én 6, testvérem 8 éves volt. Utána kötelező láthatás, apám qvái egymás után. Az egyiket el is vette, én az esküvőre nem mentem el, 14 voltam akkor, mert hánytam az egésztől. Közben házat épített, a gyerektartást lecsalta néha, "mert nincs pénz". Sokáig próbálkoztak az új feleséggel de baba nem lett hál isten. 8 év házasság után válás. Most megint van valakije, akivel szintén babát tervez, pedig túl van az 50-en is! Bátyámmal egyöntetűen úgy gondoljuk, hogy a féltestvér nem testvér, pláne nem apai ágon...Megértem 100%-ig a húgodat.

Hogy apukátok hogy reagálna, azt nem tudom. Én az enyémmel 8 évig nem beszéltem, azóta is csak ünnepekkor, mert próbálok neki megbocsájtani - voltak egyéb dolgok is, amik nem tartoznak most ide. Sok erőt és kitartást kívánok minden esetre. Tudom, hogy nem könnyű. :(

nekem személy szerint semmi bajom édesapám "új" társával, nagyon szeretem, kedves nő.

Édesapád második felesége egyáltalán nem tehet róla, hogy ők elváltak, illetve hogy az akkori kapcsolatából két gyermek (ti) is megszülettetek, ő így fogadta el édesapátokat, a múltjával együtt. Nem valószínű, hogy édesanyátok helyére kívánna lépni, pláne, hogy már nagyok vagytok, édesapátok törődött veletek, anyagi támogatásban is részesített, szerintem egész egyszerűen el kellene fogadnotok a helyzetet, és az új feleséget nem mint pótanyának, hanem apukátok szerető társának tekinteni.

ez tulajdonképpen az Ő új családja, nem a tiétek, semmi értelme a kamaszos lázongásnak - ha édesanyátoknak lenne párja, őt sem fogadnátok el akkor sem, ha amúgy semmi baj vele?

én úgy érzem, semmi közöm a szüleim párkapcsolatához, ha amúgy szimpatikus az illető, miért ne fogadnám el, miért ne lehetne nagyobb a család, és ha mostohatestvéreim lesznek, akkor mi van? több gyerek, több rokon, több családtag, több ember, akikkel később számíthatunk egymásra, és ez szerintem jó dolog... soha nem jutott eszembe, hogy apu barátnője anyu helyébe kívánna lépni azért, mert törődött velem tinédzserkoromban - neki is baromi nehéz lehet ez a helyzet!

(nálunk anyunak is van barátja, őt is elfogadom, nem az én dolgom, hogy anyu kivel találja meg a boldogságot)

28N

a másik meg az, hogy az elvesztegetett időt (amit a húgod vagy te nem töltesz édesapáddal, azzal a személlyel aki az ő szívének kedves /még ha nyálasan is hangzik/ - ezt az időt nem hozhatja vissza semmi, hiszen már elmúlt!

próbállak megérteni mert tinédzserként én is ilyen helyzetben voltam - de nem tudom átérezni a problémát, hiszen már elég régen elváltak, ez nem "új" helyzet, és szerintem picit önzőn viselkedtek, a húgod fiatalabb, tinédzserkori lázadásnak is felfogható. viszont a sztrájkolással nem fog visszaváltozni semmi a régibe, a szüleitek nem jönnek újra össze, édesapátok ezt a nőt szereti, viszont a ti viselkedésetek biztosan elszomorítja, hiszen szeret titeket - nyilván szeretné, ha egy kicsit részt vennétek az ő másik családjának az életében is... az hogy új gyerekei vannak, nem jelenti azt hogy titeket ne szeretne ugyanúgy, mint eddig.

de neki is jár a boldogság.