Jan fennel kutyapszichologia című könyvet olvasom, és most járok ott, hogy a menhelyről szerez egy kutyust. Azt irja, hogy hagyta megszokni a helyzetet, hogy bizalmat szerezzen a kutyánál. Nem lett volna egyszerűbb kényeztetni?

Jan Fennel módszerei nekem abszolút nem szimpatikusak. Egy hülye nő szerintem.

És az miért jobb ha kényezteti? Szerintem annak a kutyának elég ijesztő lett volna ha valaki megfojtja a kényeztetésével... Amúgy meg a kutyanevelés pont abból áll, hogy nem kell elkényeztetni, mindenkinek úgy a jó.

Én személy szerint sokkal jobban örülnék ha nem zavarnának, hanem magamtól szokhatnám meg a helyem, bár lehet hülyeség mert én ember vagyok. Nem tudom miért baj, ha először megnyugszik, és utána foglalkozik vele az új gazda. Amúgy nem valami harapós terrierről van szó? Én úgy emlékszem... Láttal máshol is így csinálták, a menhelyen, pár napig csak ültek a harapós kutya kennelje mellett...

Aki járt már menhelyen vagy csak foglalkozott több kutyával tudja, hogy minden kutya más. Ezért vannak ugyan vezérelvek, de ezeket a kutya egyéniségéhez kell igazítani. Vannak a félős kutyák, akiket bántottak. Őket békén kell hagyni, hogy megszokják a helyet. Ha barátkozni akarnak, akkor barátkozunk velük, ha nem, akkor hagyjuk, hogy megszokják a helyet. Vannak azok a kutyák, akik gazdiktól kerültek a menhelyre (meghalt a gazdi vagy elköltöztek és ezért kellett mennie a kutyának). Ők jobban szocializáltak, ezért jobban is vágynak az ember társaságára, ezért rövidebb idő nekik az új helyet megszokni és náluk általában működik az azonnali szeretet adás és elfogadás.

képzeld el hogy nevelőszülőkh9öz kerülsz, azt szeretnéd hogy egyfojtában veled foglalkozzanak és telégy a téma?

Nem lett volna egyszerűbb. Ha odamegy és rátukmálja magát a kutyára, akkor mindig csak az marad meg a kutyában, hogy "jaj, ez a hülye nő már megint rámszállt". Ha viszont békén hagyja, hamarosan hiányozni fog neki az emberek társasága és magától odamegy játszani meg simogatást kérni.