Mit szólnátok egy nálatok 20 évvel fiatalabb féltestvérhez?

Én abszolút megértelek..

Én inkább a saját életem élném, nem értem h miért neked kénne vinni ide-oda apád gyerekét.

Én 20 vagyok, de ha apámnak lenne egy gyereke a barátnőjétől, vagy anyumnak a vőlegényétől..én tuti menekülnék itthonról.

És nem önzőségből, hanem azért mert inkább elkezdem élni a saját életem

Unokatestvéreméknél is így van, csak ő fiú(19) a kis tesója meg lány(3), de ők együtt laknak, és hát igaz hogy nekik az anyukájuk ugyanaz, de már nincs türelme a gyerekneveléshez, és mindig uncsimnak kéne vele foglalkozni.

Engem mondjuk ez így nem zavarna, mert nem kellene vele együtt élnem, de hogy már így kezdik, hogy majd viszed ide-oda, hát ez nem valami szimpi nekem sem.

szerintem pont az a jó benne, h nem kell vele együtt élned, és csak akkor kell vele foglalkoznod, ha te is szeretnél.

próbálj jó képet vágni hozzá, ennyi erővel apád is kiborulhatna pár év múlva, h miért szülsz unokát neki...

15 éves voltam,amikor iker-féltesóim születtek. Néha én is morogtam,amikor vigyázni kellett rájuk,vagy segíteni anyámnak. De ez csak a 3-4 éves korukig tartott. Azután már szívesen foglalkoztam velük.

14 évesek voltak,amikor férjhez mentem,és nekem is született egy kislányom.Ekkor örültem,hogy segítenem kellett a tesóm miatt,mert nem paráztam azon,hogy mit kell tennem a lányommal,ahogy az anyukák többsége teszi.

szerintem nem tetted még túl magad a váláson és tudat alatt a gyereket okolod, amiért végleg az útjába áll, hogy a szüleid újra összejöjjenek. teljesen normális érzés, én se rajonganék a gyerekért ezek után. de valszeg enyhülni fog, ha meglátod a babát, és eszedbe fog jutni, hogy nem ő tehet róla. bár az is totál természetes, hogy nem akarsz ingyen bébicsősz lenni.

18:29-nek: az apja miért borulna ki, ha unokát szül neki? az természetes dolog és örülni szoktak neki, egy válás meg fájdalmas...

28 év korkülönbség van köztem és a féltestvérem között , nálunk bizony úgy született, hogy apám egy kalandjából ...., eszük ágában sincs anyámmal külön menni , elválni nekik így jó akkor nekem is ! Én nem tartom a kapcsolatot a tesókával és nem is vagyok rá kíváncsi , amúgy az anyuka meg velem egy idős .. el lehet ezért ítélni nem érdekel, nekem már külön életem van és nem érzem családtagnak sem !

a helyedben örülnék neki,a te helyzeted más , mint az enyém ! nem lesz része a mindennapjaidnak néha meg jó lesz vele játszani és anyáskodni felette, de azért találd meg az arany középutat, hogy tényleg ne legyél babycsősz ha szeretnéd ha nem :)

Egy önző majom vagy. Csak magadra gondolsz. Már ennyi után nem vagy szimpatikus számomra.

Nyilvánvaló, hogy apud szívesen cipeli majd magával (annak ellenére, ha netán téged ebből kihagyott, hiszen azóta öregedett egy emberöltőnyit...) Ebből kiindulva gondolta, hogy majd te is szívesen viszed ide-oda és vigyázol is rá. Sokszor hajlamosak az emberek kivetíteni saját érzelmeiket a körülöttük levőkre. Ez történt most is.

Mindenesetre én nem csíplek.

Az egyik barátom nagynénje egyidős vele. Az anyukája ide-oda hurcibálta a saját lányát és a húgát és teljesen jól megvoltak. Igaz, a testvéri viszony nem alakult ki köztük. (szintén féltestvérségről van szó)

Nálunk sanszos, hogy így lesz. A férjemnek van egy 18 éves lánya, nekem nincs gyerekem, de 2-3 év múlva szeretnék. A lányával egyszer szóba került, kérdezte, hogy mit tervezünk. Mondtam, hogy egyelőre nem sürgős, de max X éven belül szeretnék. Nem volt különösebb reakciója rá, elmesélte, hogy egy osztálytársának is baba a testvére és milyen aranyos.

Pesztrának én sem szánom, ha magától szeretne majd foglalkozni a picivel, akkor örömmel odaadom, de bébiszitterkedésre max akkor lesz megkérve, ha végképp nem tudjuk megoldani és 1-2 órára csak ő van. Rendszeresen semmiképp, pláne nem akarata ellenére. Annyit fog vele foglalkozni, amennyit szeretne. Ha havonta egyszer nézi meg, akkor annyit, ha naponta több órát, akkor meg annyit. Ő már felnőtt ember, nem is egy háztartásban lesznek, nekem, de még az apjának se lesz joga beleszólni, hogy mennyit "köteles" a kicsivel lenni. Pont annyit, amennyit ő majd jónak lát.

Nem vagy rossz. Nekem ez tök úgy hangzik, h ők már megbeszélték, h te pesztrálod majd a kicsit, ők meg szórakoznak. Ne hagyd magad, mert tönkreteszik az életed.

A tesód az ő gyerekük, oldják meg ők a gondjait, neveljék ők.

Persze néhanapján te is segíts be, de kerüld, h dajkának használhassanak - ha kell, harcold ki, h nem leszel bébicsősz.