Anyám miatt legyek öngyilkos?
Ne haragudjatok, ha hosszú lesz, igyekszem majd minél rövidebbre fogni a történetet.
A lényeg, hogy anyám elvált nő, egyedül nevelt fel hármónkat (illetve nagyrészt a nagyszüleinknél éltünk, mert anyánk mindig dolgozott). Sajnos ő agresszív és erőszakos jellem, mindig csak az lehet jó, amit ő gondol, mindig csak neki lehet igaza, minden más rossz. Mióta az eszem tudom, ő mindig depressziós, úgy nőttem fel mellette, hogy egyszerűen rettegtem tőle, mert megvert, szavakkal bántott és állandóan, megállás nélkül csak rosszkedve volt/van. Ha az ember jókedvűen jött haza, akkor is azonnal letörte a vidámságát, hogy nem lehetett hozzá szólni, nem lehetett ránézni, jobb híján ott gubbasztottam a szobámban, csakhogy ne legyek már megint én a rossz valamiért. Esküszöm, be nem vallaná magáról, de tipikusan az, aki úgy gondolja, hogy: "Ha nekem sz*r, akkor mindenki másnak legyen az".
El lehet képzelni a gyerekkorom, rettegésben és lelki terrorban telt, 13-14 éves koromra én is teljesen depressziós lettem, öngyilkossággal is próbálkoztam. Erről egyébként senki nem tud a családban, mert mindenki az ő pártját fogja velem szemben (mert jaj, ő szegény anyám, akinek milyen sokat kellett dolgoznia, én meg a hálátlan, amiért ezt nem becsülöm meg). 7 éves korom körül lettem jobban, célt találtam az életemnek és felfogtam végre, hogy én nem ő vagyok, és nem kell boldogtalannak lennem, csak mert anyám mindenáron rám akarja erőszakolni a saját depresszióját.
Egyébként nem egyszer beszélni próbáltam vele erről, de folyton csak ordítozás lett a vége, hogy ő ugyan nem fog hozzám alkalmazkodni, elmehetek, ha valami nem tetszik.
Csakhogy azóta semmit nem változott a helyzet. Ő még ma is csak ordít, megsértődik, depressziós...egyszerűen minden iránta való szeretetemet kiirtotta már. Én csak egy kis békét és nyugalmat szeretnék, hogy ne gyomorideggel jöjjek haza és ne megint azt tolják már belém, hogy én vagyok a rossz ember....csak annyit akarok, hogy egyszerűen ne legyen része az életemnek, nem kell már az örökös félelem.
Mivel sosem hallgat meg, ezért leírtam neki levélben, hogy mennyi minden fájt tőle, és hogy azt akarom változtasson, különben a jövőben minden kapcsolatot megszakítok vele. Mit értem el vele? Azóta még rosszabb lett a helyzet, ő ugyanis teljesen megsértődött ezen, és már egy jó szava sincs hozzám, sőt!
Folyton azt vágja hozzám, hogy én akartam az életemet élni, akkor ő békén hagy, nem foglalkozik velem, bemeséli magánka, hogy én mit gondolok róla (tök mindegy, ha semm i olyat nem mondtam), és hogy soha nem fog megbocsátani, amiért azt mondtam, hogy rossz anyám volt.
De tényleg az volt... és miért nem gondolkodik el inkább azon, hogy talán igazam lehet,miért kell mindent ilyen szélsőségesen felfognia, miért nem azt mondja, hogy akkor talán tényleg változtatnia kellene, ahelyett, hogy megsértődik és ismét csak engem bánt???
Én... én ezt nem bírom tovább. Teljesen kikészültem idegileg, komolyan, ismét egyre többször fordul meg bennem a gondolat, hogy öngyilkos legyek... tudom, hogy hülyeség, de már belefáradtam, hogy mindig én vagyok a rossz, és mindig engem utálnak itthon, basszus, én csak egy kis nyugalmat akarok... csak egy kis nyugalmat, nem mindennap arra hazajönni, hogy anyám sértődötten és dühöse vár.
Elköltözni egyelőre nem tudok, mert nincs rá pénzem. Most kezdtem dolgozni, tehát remélem hamarosan lesz rá lehetőség, de még kellene némi tartalék, mert így nem merek belevágni, főleg mert meló mellett suliba járok.
Mit tegyek? anyámnak már nem tudok mit mondani, hogy jobb legyen a helyzet, de még 2 hónap, és komolyan odáig jutok, hogy csak beveszek egy marék gyógyszert és kész.... egyszerűen már belefáradtam ebbe za egészbe...
19/L
válasza:
válasza:Nem éri meg,hogy öngyilkos légy...Amint tudsz, elköltözöl otthonról.
Sajnálom,hogy ilyen helyzetben vagy.
válasza: válasza:*ő ugyan nem fog hozzám alkalmazkodni, elmehetek, ha valami nem tetszik.
Ez a lehető legjobb tanács, amit életében adhatott neked! Fogadd meg!
19 évesen nem kell otthon lakni. A kapcsolatot nem kell megszakítani, de tessék elmenni ebből a környezetből.
A saját életedért te vagy a felelős, ha beveszed a gyógyszereket, akkor is. Nem kell anyukádra kenni a dolgot.
válasza:Pedig ez az egy lehetőséged van.Elköltözni.
Tudod,én anyám agresszív alkoholista.A testi és lelki fenyítés mindennapos volt nálunk..10 évesen már tudtam,hogy az én anyám rossz ember,és nem így kell egy családot összetartani,ahogy ő akarta.Ezért 10 éves korom óta elkezdtem gyűjteni a kis pénzemet.Kaptam a nagyszülőktől néha-néha pénzt karácsonyra,egyéb ünnepekre.15-16 évesen elkezdtem visszahordani a piás üvegeket,így az ebből származó pénzt is eltettem.17-18 évesen diákmunkát vállaltam.18.májusában amikor betöltöttem a 18 évemet,a sport táskába bepakoltam pár ruhát,és egyszerűen kisétáltam a lakásból.Annyi pénzt össze spóroltam az elmúlt években,hogy tudtam bérelni egy pici garzont,és 2 hónapig tudtam élni úgy hogyha nem lett volna melóm..De dolgoztam.Igaz nem mentem egyetemre,mert 8-10 óra meló mellett nem ment volna..De megszabadultam az anyámtól.Ennek már lassan 6 éve.Boldog vagyok,nyugodt,és szerelmes.Idővel majd elmegyek egyetemre is,hiszen soha nem késő tanulni..
Kedves kérdező.Amint olvasom a te gyerek korod sem jó.Te is már régóta tudod,hogy nem így kéne élni,mégis mit tettél?? öngyilkosságon jár az eszed,ahelyett,hogy megtetted volna a kezdő lépéseket.
Ismered a mondást ugye? " Segíts magadon,isten is megsegít"
Nem anyádat kellett volna megváltoztatni,mert azt tudjuk,hogy az emberek felnőtt korban vagy nem változnak vagy piszok nehezen változnak meg.Nem öngyilkossági kísérleteket kellett volna végezni,mert ez gyávaság,és értelmetlen is..Ha nem is 10 évesen,de 16 évesen már tudatosan elmehettél volna diákmunkára,hogy legyen pénzed.Megtehetted volna,hogy nyári munkára mész,és félre teszed a pénzedet..
De még nem késő.Menj dolgozz,addig amíg nem jön össze a pénz,szorítsd össze a fogaidat,nyelj nagyokat,és gondolj arra,hogy már nem sokáig kell vele élned.Majd lépj le.
válasza:Ha még nincs pénzed külön lakásra, akkor próbálj átmenetileg rokonokhoz, barátokhoz költözni. Ha ez nem lehetséges, akkor is az lebegjen a szemed előtt folyamatosan, hogy csak addig kell kibírni, amíg nem lesz külön lakás.
Azt mondod, találtál célt magadnak, arról se feledkezz meg. Az öngyilkosság a lehető legrosszabb, amit tehetsz, bármilyen nehéz is a helyzet.
válasza:Folytatom a 10,28-at!
Használd ki a költözésedig hátralevő időt: kezd el gyakorolni otthon a házimunka rejtelmeit (amikor a mamád nincs otthon) az helyett, hogy bebújsz a szobádba. Gyakorold a főzést, a takarítást, a vasalást. Először csak esetleg saját magadnak, aztán a tesóknak, ill. teheted azt is, hogy "véletlenül" marad a mamádnak is.
Talán új lapot lehetne nyitni köztetek, ha felajánlanád, hogy esetenként elmégy helyette bevásárolni, vagy a tesóid leckéire odafigyelsz, stb. Ha valami terhet leveszel a mamád válláról, de úgy, mintha az egész véletlenül történne, talán egy kicsit őbenne is csökkenne a feszültség és egy idő után még "talán" beszélgetni is tudnátok.
Az öngyilkosság nem megoldás semmire!
Amennyiben olyasmit teszel (amit eddig nem tettél), és ha más nem is, de te magad tudod, hogy az hasznos és jó dolog volt, az a saját lelked egyensúlyát, saját önértékelésedet emeli. Előbb-utóbb a környezeted is észre fogja venni. Hidd el legelőször a tesóid lesznek boldogok, és az ő szavuk nyomán majd a mamád is kezdi észrevenni, hogy felnőttél mellette.
válasza: válasza:A leveled alapján elhiszem, hogy milyen rossz életed lehetett. Anyukád megsavanyodott, mert az anyagi hiány miatt a gyerekei nem örömöt nyújtottak neki, hanem bonyodalmat. Ez nem a te hibád, ismerek olyan egyedülálló anyukákat, akik nem így fogják fel ezt a dolgot, a gyerekek vannak minden előtt, és a szülő értük él. Sajnálom hogy ez nálatok másképp lett.
Én is ismerek ilyen embert, akinek ha elmondod mi bánt, mégjobban megsértődik, ahelyett, hogy elgondolkodna magán picit. Az ilyen emberek agya másképpen működik, s addig magyarázzák, facsarják a dolgokat, hogy a végén még te érzed magad kellemetlenül, hogy azzal, hogy elmondtad mi nem tetszik, te szítottad a feszültséget. SZóval ilyen van, s ezek az emberek nem képesek a logikus gondolkodásra, sajnos nem fognak sem változni, sem felfogni azt amit mondasz.
Egyetlen lehetőséged az, ha gyűjtögetsz (persze jól eltéve a pénzt, mert azt is kinézem, hogy elveszi, kikutatja) és elmész egy olyan albiba, ahol több -esetleg fősulis, vagy dolgozó - lánnyal élnél együtt. Így megoszlanak a költségek, és nem lenne hiány szórakozásban sem. Nem te vagy a hibás anyukád életéért, ahogy leírtad a dolgokat, szerintem egy értelmes lány lehetsz, és kár lenne érted, ha te lennél öngyilkos. Szóval minél előbb el kell költöznöd. Persze, tudasd majd anyukáddal, hogy nem azért mész el, mert hálátlan vagy, hanem azért, mert nem kapsz tőle szeretet, csak gyomorideget, és neked már ebből elég volt. Ha meg majd jobban fogsz állni, haza lehet menned látogatni, s ha viszel majd egy kisebb "élelmiszer-segélycsomagot", biztos fogja érezni,h nem vagy hálátlan. De ne add fel!!!!
válasza:Szia!
Valóban az elköltözés lenne a legjobb megoldás. De van más is. Bár az írásodból ez nem derül ki, gyanítom, hogy nincs barátod. Az is nagyon sokat segítene, ha összejönnél egy fiúval, aki szeret téged és törődik veled. Éreznéd, hogy butaság eldobni az életedet, hiszen sok szép dolog vár még rád...:) 22F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!