Egy önsajnáltató, bántalmazó, soviniszta pasinak mivel lehet a lelkére hatni?

Más emberekre nem tudsz hatni, ahogyan nekik sem szabadna rád hatniuk. Tudom, miről beszélsz, nekem is ptsd-m volt/van a gyerekkori bántalmazások miatt, hosszú terápia, öngyilkossági gondolatok rendszeresen. Végül kijöttem belőle, én úgy gondolom, végül felnőttem végre.

Én azt mondom, hogy annyit tudsz tenni, hogy felfogod, hogy az ég világon semmi, de semmi közöd ahhoz az emberhez, és megszakítod vele a kapcsolatot, vagy nagyon felületesre csökkented. Nem szabad ott keresni a szeretetet, ahol nincs feléd. Valószínűleg ez nem fog megváltozni soha. Azzal, hogy rá pazarlod az energiádat és az idődet, olyanoktól vonod meg, akik megérdemelnék, aki valóban szeretnek téged.

Nézz apádra úgy, mint egy hisztis kisgyerekre, mert ő az. És bánj is vele úgy. Szeresd úgy, mint egy gyereket. Ne várj tőle olyat, amit nem tud megtenni, ha egyszer lelkileg éretlen. De TE felnőhetsz.

A testvéreddel való kapcsolattartás: Ezen is végigmentem, és még most is küzdök vele, de a lényeg, hogy mindenkivel személyesen tartsd a kapcsolatot, soha ne apádon keresztül. Biztos van mobilja a testvérednek, hívd azon, őt, személyesen. Ha hozzájuk mész, mert a testvéreddel akarsz találkozni, hívd őt előtte, és ott vele töltsd az időt, ne az apáddal. Töltsd vele az időt házon kívül, hívd el magadhoz stb. Neki is jót tesz majd, hogy kicsit apádtól függetlenül létezhet, néhány órára legalább.

Sok szerencsét neked, nagyon nehéz utad van, de ezt kell végigjárni. A végén meglátod, hogy megéri.

Ha még nem olvastad, olvasd el ezt a könyvet: Susan Forward: Mérgező szülők.

Ha a testvéred tartani akarja veled a kapcsolatot, akkor meg fogjátok találni a módját annak, hogy sikerüljön. Ha viszont ő nem akarja, akkor ne erőltesd.

Apáddal ne foglalkozz, örülj neki, hogy nem kell már vele élned. Bocsásd meg neki amiket tett ellened, szabadulj meg a sértődöttség terhétől, mert ez mérgezi meg az életedet. Kezdj új életet, amiben nincs benne és kész.