Lehet ugyanúgy szeretni a saját és a mostohagyereket?

"Én örökbefogadott vagyok. Több, mint 40 évig nem tudtam erről,"

Bocsánat, hogy ilyet kérdezek, de ez hogy lehet? Hogy nem tűnik fel valakinek, hogy a (nevelő)szüleire nem hasonlít (én pl. nagyon nagyon hasonlítok a szüleimre, le se tudnám tagadni, szemszín, forma, arcforma, testalkat, stb.) anyukámról jó pár kép is készült terhesen pl., ráadásul ott vannak a családtagok, hogy-hogy nem szólja el egyik sem magát, hivatalos okiratoknál a születési név.

Örökfogadott vagyok: Nem tűnt fel, hogy nem hasonlítunk, mert érdekes módon volt köztünk hasonlóság, de több ismerősöm is van, akivérszerinti gyerek, mégsem hasonlít a szüleihez. Titkosan fogadtak örökbe, ilyen esetben minden , még a születési anyakönyvi kivonat is új, minden adat az örökbefogadó szülők adatai, semmilyen adat nincs a régi életből.

Amikor én gyerek voltam, még nem fotózták a terhes anyákat, az akkori erkölcsi szabályok, illem, stb. még azt sem tette lehetővé, hogy a terhességről beszélgessenek. A rokonok, akik tudták (csak gondolom, mert én erről azóta sem beszéltem velük, mióta megtudtam), voltak olyan intelligensek, hogy nem mondták volna el nekem, feltételezem, a szüleim erre megkérték őket. Nálunk pedig nagyon nagy a családi összetartás, meg a szeretet. Feltételezem, hogy még az unokatestvéreim sem tudják, mivel csecsemőkoromban fogadtak örökbe, tehát valószínűleg ők már csak azt tudták, hogy én megszülettem a szüleimnek. Nem egy városban éltünk soha, nem voltunk napi kapcsolatban.

Szerintem nem, legalábbis ezt tapasztalom a környezetemben.

A mostohagyereket elfogadják, de a saját gyermekéhez mintha mindenki jobban húzna. Sajnos sok olyat is ismerek, akik abszolút nem tudták elfogadni a mostohagyereket..