Fiúk, lányok ! Milyen a kapcsolatotok édesanyàtok/ és edesapàtok új párjával azaz mostoha anyád / apátokkal?

4 éves voltam, amikor összejöttek anyámmal.

Gyerekkoromban rengetegszer vert. Anyám ezt végignézte.

Kamaszkoromban megerőszakolt nem egyszer (tiltakozás nem volt részemről, mert féltem, de beleegyezés halvány nyoma sem) Erről rajtunk kívül senki nem tud(ott)

Fiatal felnőtt koromban pedig verbálisan hordott el mindennek, rombolta az önbizalmam, fizikailag ellehetetlenített. Ezt is végignézte anyám.

23 évesen üres zsebbel léptem le otthonról.

(Egyébként egy tanult, tehetős vállalkozó. Megyeszékhely elit részén éltünk. Ezt csak azért írom, hogy nem C kategóriás, pl borsodból.)

Szar.

Verbális abúzus minden nap, passzív-agresszió, tipikusan a "van sapka-nincs sapka, minden baj" esete állt fenn.

Bármit csináltam, az csakis rossz lehetett, szerinte béna vagyok, semmirekellő, sohasem lesz belőlem semmi. Buta, ostoba vagyok - csak mert novellákat írtam már kamaszként is -, menjek pszichiáterhez, mert elmebeteg vagyok (amiért merészeltem 18+ novellát írni)... stb.

Aztán a súlyomon ment a hiszti, hogy elhíztam (nem), sokat eszek, ne egyek annyit - éljen az étkezési zavar.

22 évesen leléptem, azóta nem beszélek vele.

Apám asszisztált ehhez, szóval vele is kb ünnepnapokon egyszer beszélek.

Elszomorító, hogy még csak pár válasz érkezett, de a mérleg nyelve a szar felé billen :(

Vajon miért a gyerekeken vezetik le ezek a féreg emberek a frusztrációjukat..

Jövök az ellenpéldával. 2 éves voltam amikor anya megismerte apát. Saját gyerekeként nevelt, 3 évre rá született egy húgom.

Apa soha nem tett különbséget kettőnk között, soha nem éreztette. Sőt,volt, hogy valaki mondta hogy én nem az igazi gyereke vagyok. És felháborodott rajta. A mamáék is mindig így álltak hozzám ahogy apa. Ők se tettek soha különbséget a vérszerinti unokáik között és köztem.

Apa is mindig segített mindenben, ha kellett éjszakába nyúlóan tanult velem. Ha beteg voltam, előfordult, hogy ő maradt otthon velem.

A tinikort is át vészeltük, ha bulizni mentem mindig jött értem. És mindig elmondta, hogy mennyire büszke arra, hogy a lánya vagyok.

Mostmár 25 éves vagyok, külön élek a párommal. De minden nap beszélek apával és anyával is.

Apám párjával jó. Normális volt velem gyerekkkoromban is. Ha benéztem hozzájuk, segített a házi feladataimban is.

Anyám pasijainak láhatóan teher voltam. Sose akaszkodtam rájuk, köszöntem és elvonultam a szobámba. Volt, hogy anyám kihívott hogy filmezzünk és a pasi forgatta a szemeit. Mondtam hogy neeem, nem zavarok de addig erőltette anyá hogy maradtam pár percet. Végig olyan fejjel lesett a faszi mintha legszívesebben fejbe lőné magát..

A többi pasija is hasonló volt. Volt amelyik miután megtudta hogy létezek, csak dugni járt át anyámhoz amikor apámnál voltam. Ez pl köszönni se köszönt soha.