Milyen érzés ha valakinek nincs testvére? Akkor az a "normális"? Nincs semmi hiányérzet vágyódás valaki után? Vagy valahol mindig érzi az ember, hogy jó lenne egy testvér?

nincs, de sztem meg is őrültem volna, ha lenne.

imádtam egyedül játszani, nagyon jól feltaláltam magam kiskoromban is, persze volt jópár kisbarátom, akikkel az oviban vagy nyári szünetben jól elvoltunk.

anyum párszor áthívta kisebb koromban egy.egy barátnőmet, de annyira nem tudtam elviselni, hogy csak hisztiztem és nem akartam vele játszani.

túl fáradt voltam, szükségem volt rá, hogy egyedül dolgozzam fel az aznap történteket, fárasztottak az új impulzusok.

ez a mai napig így van. az otthon nekem egyet jelent azzal, hogy egyedül vagyok, csak nagyritkán hívok át másokat estére, a párom itt ül mellettem, de szövegelés nélkül is tudjuk hogy semmi gáz nincs, csak mindenki elvan a saját dolgaival, ettől függetlenül imádjuk egymást.

viszont ha elmegyünk valahova akár barátokkal akár ketten a párommal, akkor nagyon tudok pörögni, le se lehet lőni :D

szóval nekem semmiféle hiányérzetem nincs, nem is volt. bele se tudok gondolni abba, hogy milyen az, ha folyton ott van a seggedben valaki, és kötelező őt szeretni akkor is, ha épp megfojtanád egy kanál vízben...