Neveljem fel a kislányomat egyedül vagy menjek vissza a kislányom édesapjához, aki bántalmaz? Esetleg ha valaki tud adni tanácsot, vagy véleményét leírna szivesen meghallgatnám.

A helyes választ én is tudom de valamiért, talán a sok manipulálás miatt , úgy érzem megbolondultam és nem tudom mi a helyes döntés, vagy mit tegyek. Úgy érzem a depresszió át vette az egész lelkem felett az uralmat és az agyam le van blokkolva. A kislányom édesapjával elég hamar egybe költöztünk ami mellesleg csak 3 éve történt. Elég hamar be is válaltuk a kisbabát, amit nem is bántunk meg. Az első 2 év nagyon szép volt, de utolso évben az élettársam elkezdett alkoholizálni,ami nem mindennapos alkoholizálást jelent, hanem minden 3-4 hónapban egyszer, de akkor nagyon berúgott és mindíg agresszív volt velem,aztán pár hónapig megint lecsendesült és szépen éltünk.Majd már mikor teljesen viszanyerte a bizalmam újból elkezdett bántani. Először csak szavakkal bántott aztán a házban kezdte el szét törgelni a bútorainkat, ajtókat ilyesmit, később jött a lökdösődés aztán a torkomat kapdosta el,felemelt a levegőbe neki nyomott a falnak hajon fogva. Mikor kijózanodott mindent tagadott mondván hogy nem emlékszik semmire, és most utoljára ment a legmesszebre kivette a kislanyunkat a kezemből és szó szerint fejbe rúgott csak mert nem tetszett neki az ahogyan kiszedtem neki az ételt. Èn olyannyira nem is számitottam a rúgásra, hogy szinte nem is láttam a lábát, már csak azt éreztem hogy az arcom zsibbad és fáj. Ezek után megse bánta tetteit,még inkább le is köpött mindezt azért, mert nem úgy szolgáltam ki ahogyan az neki tetszett. Tudom a szerelem sokra képes mindig visza tudta nyerni a bizalmamat es teljesen elhittem mindig hogy már megváltozott de sose fog most ezt beláttám. 5napja haza költöztem a kislányunkal a szüleimhez viszont a kislanyhoz ugyanúgy joga van és muszaly vagyok neki is oda adni par órákra. Kislanyunk csak jövőhonapban lesz egy éves és tudom most mèg nemtudja hogy mi történt de lelkiismeret furdalásom van, és valami mindig arra késztet hogy a kislány miatt menjek hozzá visza mert szüksége van egy apapára is és annyira szerettem volna hogy teljes családként éljünk, de úgy látni ez nem fog megtörténni. Nagyon szereti már most az apját, de én nagyon meg utáltam ezt az embert. Szinte rá sem ismerek. Most folyamat azzal jön menjek visza hozzá, megváltozik és más lesz minden nem fog többet inni, de az igazság az, hogy már annyira felek tőle hogy a szüleim házából sem merek kilépni, mert félek bárhol megtalál es megint megver. A kocsik hallatán a gyomrom össze szorul és stresszelek. Teljesen tönkre tett. Helyesírásért bocsánat nem magyar az anyanyelvem, és ha végig olvastad köszönöm.