A fiamat kihasználja ez a lány?

Először is sajnálom a fiadat mert te nevelted ilyenre, hogy függjön tőled. Valahol ő helyettesítette neked a társat (itt semmi rosszra nem kell gondolni). A te akaratlan önzőséged miatt él ilyen életet.

Amikor elolvastam a kérdést mindjárt az egyik ismerősöm jutott eszembe. Ott az apa szinte sosem volt otthon és az anya magához láncolta a fiát. Amikor valamelyik lány közeledett felé, szinte azonnal nagyon csúnya jelzőkkel illette. Lebeszélte a fiát bármilyen kapcsolatról.

Most 38 éves, egész nap a számítógép előtt ül, megszokta, hogy elzárták a külvilágtól. Most már jó is neki mert semmit nem kell csinálnia (még dolgozni sem). Kérdezem én mi lesz vele ha majd egyszer az anyja nem lesz?

Mivel gondolom azért nálatok nem ilyen durva a helyzet, kérlek engedd el, mert az ember a saját hibáiból tanul, így ő is csak a saját hibáiból fog tanulni.

Neked meg meg kell tanulni egyedül élni, élvezni az életet és örülni annak, hogy becsülettel felnevelted a fiad aki most megpróbál saját családot alapítani.

Asszonyom! Az Ön fiáal semmi baj! Önnel sem, és a barátnővel sem! Remek emberek! Nem csoda, ha megszokta, hoyg aggódik, ha egyedül kellett helyt állnia! De most lazítson! Ez a helyzet nem ad okot aggodalomra! Ellenkezőleg. Most eljött az öröm és a vigasság ideje.

És Ön biztosan jól nevelte a fiát. Nagyon jól tette a fia szerintem, hoyg a hobbijainak is élt. Biztosan segít, amikor szükség van rá. Most viszont végre belépett az életébe a szerelem. Nem túl korán, de időben. Ennek örülni kell!

Ön most dőljön hátra, lélegezzen fel, veregesse vállon magát: Szép volt. Még egy ajándékot is vehet magának: eg yúj ruhát, egy szép rúzst, vagy eg ywellnessz hétvégét. Megérdemli. Felnevelte agyereket, sé segítette őt fiatal felnőtt koránban is. Innen már nem az Ön dolga. Meg fognak állni a lábukon a "fiatalok" (középkorúak a "gyerekek")

Most újra kezdődik a saját élete. Emlékszik még, mit szeretett lánykorában? Táncolni? Festegetni? Kirándulni? Kezdje újra!

A "fiataloknak" meg sok boldogságot!

"Legalább már látom ,hogy mások mit gondolnak erről a helyzetről.Fontos volt számomra, hogy külső személy is vélemyényt nyílvánítson erről az egészről, és elfogadom a negatív kritikát.Sok család életében van probléma, ezzel van tele ez az oldal, ezért írtam ide, nem tudtam kivel megbeszélni.

"

NAGYON JÓL TETTED, ÉS NAGYON RITKA, HOYG ILYEN OKOSAN EL IS FOGADOD, AMIT ÍRNAK.

DE én azt kívánom, sohase legyen ennél nagyobb gondotok! Sok boldogságot! Neked is, meg a fiadnak is!

ne hari, de a fiad is elég gáz, mármint amit leirtál rola

26 L

Még annyit gondolj bele: Ha összeköltöznek, és rájönnek, hogy mégsem jó együtt, ki szívja meg jobban? A fiad vagy a csaj? Naná, hogy a lány: neki akkor már tényleg nem lesz hová mennie, viszont a fiad visszaköltözhet hozzád.

Megjegyzés: Én nagyon szégyellném, ha 32 évesen még mindenem a motorozás meg a szgépes játék lenne, pedig én is kényelmes ember vagyok.

Szerintem az a szánalmas, hogy sok válaszoló valóban letámadta a kérdezőt. Ok, 32 évesen már nem egészséges otthon élni, de ezt az anyuka sem vitatta. Ráadásul valóban megértem, hogy félti a fiát, mert újabb költségekbe veri magát egyetlen boldog hónap után.

Mindenesetre én is azt javaslom az anyukának, hogy engedje el. Szerezzen a fia tapasztalatot, és ha összejön neki a dolog, annál jobb. Minden kapcsolat (jól vagy rosszul sül is el) javít egy kicsit az emberen.

Én magam 25 évesen költöztem el otthonról, mert egyrészt nem volt kivel, másrészt nem volt hova. Pusztán a függetlenség miatt meg nem mentem albérletbe. De aztán változott a helyzet, szerelem jött és ment, és most már én is egyedül élek. El voltam kényeztetve régen? Kicsit. Saját lábra álltam? Mindenképp.