Mit csináljak?! Anyám "elátkozott".

Ma reggel kimentem a konyhába, elkezdtem átlapozni az újságot. Erre egyszer csak odafordul hozzám (meg sem szólaltam még ekkor), ezzel a szöveggel: "Remélem, a legrosszabb betegségeken mész keresztül az életeden". Előtte, tegnap este volt egy vita, hogy mikor szeretne visszamenni a kezelésre, amire jár, mert hétfőn 10-től órám van, és nem biztos, hogy fel tudom vinni Budapestre... ebből kisütötte, púp a hátamon, meg hogy én csak belököm a kezelésekre... csak magára számíthat. Holott, amikor együl vagyok itthon, mert ő bent van a kórházban, mosok rá, főzök, kicentrifugázom a szokásos gyümölcslevét, felutazok vele Pestre.

Délután átjött a nagybátyám, aki hetente-kéthetente átnéz vasárnaponként... meséli neki anyám,hogy mekkora egy buta, ostoba tyúk vagyok, aki csak belöki őt, meg felesleges nekem, púpnak érzi magát, amiért megkérdeztem hogy legyen a visszaút. Mamámtól értem vissza, megkérdezte anyám, mennyire mószeroltam ott be (csak elmeséltem mi volt). Aztán nagybátyám elkezdett nekem pofázni, hogy tudtam hogy így van a menetel, minek szerveztem órát be, meg miért nem tudom megoldani a problémát. Elkapott a harci ideg, hogy átjön, nincs benne az életünkben, úgyhogy összevesztem vele, hogy mit oktatgat engem. Aztán addig piszkált, hogy elkezdett kiabálni velem, én meg vele.. erre rám förmedt, hogy ne merjek vele kiabálni, mert fiatalabb vagyok. Mondtam neki, ő kezdte, nem hagyom hogy teljesen eltaposson... odajött és lekevert két akkora pofont, hogy nekivágódtam az asztalnak és folyt a vér az orromból. Bejöttem a szobámba lepakolni, meg a véres pólót levenni, utánam jött és tovább oltott...

Mit csináljak hogy megoldódjon a konfliktus? Hiába tépem a szám, ők csak az ellenkezőjét állítják, ráadásul igazságtalanul pofoznak fel...

19/L