Mit tegyek, ha elfáradtam, hogy állandóan át kelljen siklanom a problémákon ami anyukám és köztem van?

Ezt már nem tudod jobban elrontani.

De megmondom: nem jelentkezne. Ha mégis, csak azért, hogy téged hibáztasson, hogy miért nem kerested.

Keress egy normális pasit, most még időben vagy. Ha pár év múlva mentek szét (mert előbb-utóbb bekövetkezik), sokkal nehezebb lesz párt találnod.

Szerintem hagyd, hogy ha akar közeledjen - valószinüleg nem tudtok kijönni az anya-kislánya sémából, és ez miatt nem jutok semmire egymással. Ha nem jelentkezel, és megpróbálsz úgy viselkedni vele, mint egy másik felnött emberrel, akkor kialakulhat egy egyenjogú viszony, amiben mindenki teljes embernek számit.

Anyagi segitséget nem adnék, amig nem fogadja meg a tanácsokat is, ugyanis a te pénzedet arra költöd, amire neked kell, nem anyád adóságinak a kifizetésére kell. Vagy megbeszélitek a kiutat (esetleg szakember bevonásával), vagy nem adsz neki több pénzt. Ha nagyon szorult helyzetben van, akkor adj neki kaját, de ne többet.

Szerintem nem feltétlenül változik, ha Te felnőttként viselkedsz vele. (De az is lehet, felnőttként viselkedni mindeképpe egy "alap" dolog!) Azért, mert ez tőle is függ, az ő viselkedésétől. Főleg tőle. Vagy meghatja, vagy nem. Vannak, akik nem akarják elengedni a gyereküket (bár inkább fiúgyerekek jellemzőek), ott ha a gyerek változtat is, az anya akár élete végéig "harcolhat" a maga módszereivel, ha úgy dönt. (Megnehezítve vagy tönkre téve a gyereke életét, párkapcsolatát.) Az anya szemszögéből ez nem tűnik persze így, még a gyereke válása után sem, ott a partnerre keni a hibát, de a fia/lánya érzi, tudja az igazi okot, bár sajnos erre csak később jön rá... Na mindegy, kicsit előre szaladtam az időben, szóval nem könnyű a más dolgok mellett még külön erre is energiát fordítani, hogy ne köpjenek bele a levesünkbe, bocs a kitérőért...

Javaslom, olvasd el Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvet, szerintem nagyon hasznos ebben az esetben!! A cél, hogy nem belemenni a játszmákba, vagyis ez esetben nem belemenni a vitákba, játékaiba, nem "véres drámának" felfogni, amikor ezt eljátssza, közömbösnek lenni ilyenekre. Ha a megsértődése után Te jelentkezel, hogy "ugyan már, nem ezt akartam, csak", azaz játszod a vigasztalót, ő meg játsza a megvigasztaltat, akinek begyógyulnak a sebei, de eszébe sincs változtatni a módszeren, hogy ez NE FORDULJON ELŐ többet: akkor sajnos nem változott semmi, legközelebb újra eljátsza - kb. erről szól ez a könyv. Popper Péter (talán több íróval?) is van hasonló könyve. Lehet nem reagálni, nem odafigyelni, elviccelni...stb, és majd idővel észreveszi, hogy a korábbi szitu nem működik. Valószínű új játszmát keres, és ez így megy... de a lényeg, hogy Te már nem fordítassz rá különösebb figyelmet, elfogadod így, ahogy van, hogy az ő döntése. Mert ha "harcolsz ellene", az felemésztheti az energiáidat, nem marad az életedre, de arra szerintem nincs módszer, hogy helyette jól dönts, erre csak neki van lehetősége.

"sosem értettem, hogy egy anyának hogy lehet, hogy nem fontos a gyermeke boldogulása, és miért fontosabb neki az, hogy a saját igényeit a gyermekének igényei elé helyezze"

Ismereteim szerint: mert olyan szinten sérült lelkileg (ált. valamikor gyerekkorában), és ezt a sebet hordozza magában, ettől nem lát. Sajnos magának kell rájönni, senki sem tud segíteni neki (a gyereke sem), ha maga nem ismeri el és nem jön erre rá és nem keresi a megoldást.

Sokan vannak sajnos...

12.25

12.25.

Nagyon tetszett a hozzászólásod, én is alkalmazni fogom a párom édesanyjával szemben, nem megyek bele a játszmába, vitákba és nem emésztem fel az energiáimat. Köszönöm neked. Ezzel megadtad a választ, hogy miképpen kell viselkedni egy ilyen helyzetben.