Az anyosom kikeszitt honapok ota mit tegyek?

Nem érdekelte, hogy anyád nem szereti: hát mért érdekelje, nem ő él vele! Neki teljesen mindegy, hogy valaki, akivel nem érintkezik, utálja!

Odaköltöztetett magához: Házhoz jön a szerető és még fizetni se kell érte! Neki mennyiben áldozat, hogy odaköltöztetett? Ő is odaköltözne a te anyukádhoz? Esze ágában nem lenne! Na lenne bizonyíték a szeretetére!

Megkérte a kezed: És? Az valami áldozat? Szívesség? Örökre szóló? Az csak egy ígéret, semmi más.

Mindenben támogat: Mi mindenben? Pont abban nem támogat, ami az életed legsúlyosabb gondja!

Mellédállt, mikor a szülei veszekedtek: Egyszer! De veled napi szinten veszekszik az anyósjelölted úgy, hogy teljesen tönkretesz téged! A szeretetének az lenne az egyetlen valós bizonyítéka, ha külön költözne veled. Ja, hogy az pénzbe kerül?

Ha nem anyuci és apuci kicsi fia, akkor már rég elköltöztetek volna.

Nem vagyok egy mai csirke, volt már nálunk is itt lakós "menyasszony". Akkor volt a fiam 22, a lány 20. A fiam dolgozott, gyakran szombaton is. A "menyecske" pedig valami tanfolyamra járt. Azért költöztette ide a fiam, mert a lánynak nem volt jó a kapcsolata a szüleivel. Nem értettem, hogy miért, mert amikor nálunk volt hétvégente vagy ünnepekkor, akkor elég rendes lánynak tűnt és mindig megkérdezte mit segítsen. Aztán amikor már itt lakott egy ideje, akkor kibújt a szög a zsákból... Lusta volt még a saját ruháit is kimosni. Fiamból papucsot akart csinálni. Aztán kitalálta a kisasszonyka, hogy ő vegetáriánus lesz. Hát jó, nekem ezzel semmi bajom. Látványosan kerülte a főztömet. Mondtam nekik, hogy főzzenek magukra. Hát ők ezt el is kezdték, csak nem úgy ahogy én gondoltam... A lány ezt úgy értelmezte, hogy abból főz amiket én spájzoltam be. Aztán az edényeimet, tepsiket használta. Ezzel nem is lett volna akkora gond, de amikor rendszeresen elfelejtette a beleégetett mocskait kisúrolni, plusz a tűzhely és sütőtakarítást is mellőzte, akkor elkapott az ideg és beolvastam neki. Persze, hogy este telesírta a gyerekem fejét és én voltam a rossz... A rezsibe se kértünk soha, mondván, hogy maradjon nekik, alapozzák meg a jövőjüket. Hát jól megalapozták... Kihasználta a fiamat, elvitette magát minden felé, drága cipőket vett, stb. Gyakorlatilag eltartottuk. Egy évig tűrtem ezt, majd amikor ő nem volt itt, leültünk beszélni a fiammal, aki belátta, hogy albérletbe kell menniük. Költözés után fél évvel hazajött a fiúnk. Ennyi idő kellett neki, hogy felnyíljon a szeme. Azóta már eltelt több, mint tíz év. Van egy rendes menyünk és egy öt éves gézengúz unokánk.

Ezt most csak azért írtam le, hogy lásd egy anyós szemszögéből is. Szóval, ahelyett, hogy rábeszélnél és ócsárolnád, inkább köszönd meg neki, hogy ott élhetsz és van miben főznöd.

Ne haragudj rám, de én a Te történetedben az anyósod pártján állok.

"Miből látod, hogy szeret?"

"Abbol hogy mindent fepvallat ertem nem erdekelte hogy az anyam nem szereti magahoz koltoztetett megkerte a kezem velem van ahogy csak tud es mindenben tamogat amit akarok csak ezt az egyet kiveve es ami a legfontosabb es jol esett az amikor az anyja es az apja veszekedni es kiabalni kezdett velem akkor o szembeszallt veluk nem erdekelte hogy a szulei hanem mellettem allt szoval o nem anyuci es apuci kicsi fia"

Akkor boldog ember vagy. Mi a gond?