Miért jó elrontani a gyereket már csak azért is?

" Ha nagyobb lesz, úgyis el fogja rontani."

Innentől kezdve nem látná a kedves anyós az unokáját.

"elrontom az unokát"

"mama ha továbbra se érti, amit mondok, nem jövünk ide többet, csókolom"

Az anyósod ronthatta a saját gyerekeit, mert akkor szülői szerepe volt. Ő szülte, ő nevelte/rontotta, ő felelt azért, milyen ember vált az ő gyerekéből.

DE MOST rajtad a sor, te vagy a szülő, neked kell felelősséget vállalni a babád minden cselekedetéért, annak 18 éves koráig.

Ezt próbáld elmagyarázni neki, ha pedig nem érti meg, akkor csak a jelenlétedben találkozhat az unokájával!

Tudom, hogy nehéz lesz, de a cél a fontos. Először a párodat állítsd a magad oldalára. A beszélgetéseknél legyél mindig halk szavú, de nagyon eltökélt és határozott.

Sok sikert neked!

Nem szabad rábízni a gyereket.

Kislányomat 3 hónaposan mézes cumival akarta tömni. Megfogtam, kidobtam a kukába és megmondtam neki, hogy ennyi volt. Többet ne akarjon rá vigyázni.

Nekem szerencsém van anyósommal, jó nagymama.

Ezért is szoktam mondogatni: " A szülő dolga a nevelés, a nagyszülőé a kényeztetés."

De én azért merem neki "feltétel nélkül" odaadni az unokáját, mert hasonló a gondolkodásunk, (sőt, ő egészségesebben táplálkozik, mint mi), és betart mindent, amit megbeszélünk.

Ha olyan nagyszülő lenne, aki nem tiszteli a kérésemet, vagy nem tartja be a játékszabályaimat, azt nem engedném hogy nélkülem találkozzon a gyerekkel...

Erre a csoki dologra meg csak annyit mondtam volna: "De jó, köszönjük, nagyon szeretem ezeket a csokikat!"

És ha válaszol, hogy "de hát azt a gyereknek hoztam", akkor mondtam volna, hogy "ezt mind nekem kell megennem, mert ő nem eszik még csokit. Ha gyümölcsöt kapott volna, azt odaadhatnám neki."

Lehet egy ideig leálltak volna a csokivásárlással.