Van itt olyan köztetek akiknek rossz a viszonya az anyosával/apósával?

Mindenkinek nyomtam egy zöldet, érdekes történeteket olvastam mindenkitől. Nagyon nehéz élethelyzetek vannak...

Az én történetem a következő:

4 hónappal ezelőtt, éppen karácsonykor szakadt meg "anyósommal" és a "sógornőmmel" VÉGLEGESEN a kapcsolatom, 14 és fél év után. Előtte jóban voltunk és "anyósom" kifejezetten kedvelt, szeretett engem, csak hát a "sógornőm" (a párom nővére) telebeszélte "anyósom" fejét, ezért kitagadtak a családjukból.

A bűnöm tulajdonképpen nem is az én bűnöm, hanem az ő félelmeik. Az ő félelmeik mások megvetésétől, lenézésétől, félelmeik a szégyenérzettől. Mert szerintük a melegség mélységesen szégyellnivaló tulajdonság, amit nem lehet elfogadni. Férfi vagyok, a 30-as éveim vége felé járok. A párommal ("anyósom" fiával, aki velem egy idős) lassan 15 éve élünk együtt szeretetben, közös háztartásban, ketten.

Párom nővérének 2 évvel ezelőtt új pasija lett, aki előtt nem derülhet ki, hogy az öccse (vagyis a párom) meleg és 15 éve egy pasival él, mert ha elmondja valakinek a faluban és kiderül, hatalmas szégyen éri az egész családot. Ezért 2 évvel ezelőtt kitiltottak engem az ő családjukból, hogy ne találkozzak az "új sráccal" (párom nővérének a vőlegényével). Én nem mehetek már hozzájuk semmilyen közös családi eseményeikre, de azt elvárták, hogyha nincs jelen az "új srác", akkor én vendégül lássam őket bármikor nálunk. Magyarul mondva ők bármikor eljöhessenek hozzánk több napos vendégségbe Bp-re, ha éppen kedvük tartja, de én nem mehetek hozzájuk soha többé (se karácsony, se húsvét, se születésnap, se névnap stb.), hogy le ne bukjunk a párommal a sógornőm vőlegénye előtt (az új családtag előtt), mert ők nem tudnák elviselni azt a szégyent, ha ez kiderülne a faluban.

Próbáltuk nekik elmagyarázni (anyósomnak és sógornőmnek), hogy vad idegen emberek véleménye ne legyen fontosabb a családi békességnél és az egymás iránt érzett szeretetnél, de semmilyen módon nem tudtuk megértetni velük. Bármilyen érvet hoztunk fel, csak és kizárólag mély elutasításba ütköztünk. Pedig emberileg tényleg nagyon kedvelnek engem, de nem tudták 15 év alatt sem feldolgozni a családtagjuk melegségét és azt, hogy együtt él a fia/testvére egy pasassal (velem).

Ezért hát nagy fájdalmamra végleg megszakadt a kapcsolatunk 14,5 év után. Pedig alapvetően jólelkű emberek, csak a kívülállók véleménye fontosabb számukra, mint a saját fiuk/testvérük boldogsága. Vad idegen emberek megítélésétől függnek, hogy mások mit gondolnak róluk.

Hogy hogyan lehetne megoldani a problémáinkat? Változni fog-e valaha a helyzet? A lelkünket is beletettük a dologba a mi oldalunkról, hogy változtatni tudjunk rajta. Hónapokig beszélgettünk velük, de sajnos hajthatatlanok. Nem tudnak és nem is akarnak megszabadulni a szégyenérzetüktől és rettegnek a lebukástól. Hát, ez a mi történetünk...