Ebben a történetben én vagyok a rossz?

Nem te vagy a nagy gonosz farkas a történetben. Az 1 éves gyerekért te és az apja feleltek, ti ismeritek a legjobban, és ha úgy ítéled meg, hogy nem vihetik el, mert még kicsi hozzá, akkor kicsi hozzá és kész. Neki állandóság kell és a megszokott dolgai, hogy jól érezze magát. Ha anyósod (lehetne a nővéred is, anyukád, sógornőd vagy bármilyen más rokon) csak a saját otthonában szeretne játszani vele, az csak az ő kényelmét szolgálja, de nem a gyerek érdeke. Az ajtótok nyitva áll, de ott felügyelve van, ez lehet a gond.

Egyetértek azzal az elvvel is, hogy akkor menjen a gyerek, ha ő maga mondja és kéri. A lányom lassan 2 és fél éves, rövid mondatokban már beszél. Már tudja kérni, hogy menjünk bölcsibe, nem akar boltba menni, vagy nem tetszik valami. Ennek akár örülhetnének a nagyszülők, de a gyerek egy ideje azt mondja, hogy nem kell a mama, nem akar menni. Akkor most tuszkoljam a kocsiba, vezessünk egy órát és kényszerítsem oda az ölükbe, csak mert már nagyobb? Olyan korszaka van, amikor nem bírja, ha hozzáérnek, de ezt a nagyszülőknek nagyon nehéz megállni. Most haragudjanak rám, de a gyerek nyugalma fontosabb annál, hogy babusgassák és kielégítsem a vágyukat. Amikor az 5-6 éves rajongva szalad eléjük vagy könyörög, hogy náluk nyaralhasson, bármikor viszem, de addig nem. Neked sem kell meghajolnod senki akarata előtt.

És, 17-es?

Miből gondolod, hogy ezt csak a te módszereddel lehet elérni?

Miért gondolod, hogy egy olyan kisgyerek, akit nem bíztak már pár hetesen másra, nem ragaszkodhat a későbbiekben a nagyszüleihez (már ha azok is szeretnék)?

Miből gondolod, hogy lepasszolás nélkül csak anyamatricát lehet nevelni?

3,5 éves (egyébként tápszeres volt) lányunk még sose aludt másnál nélkülünk, ettől függetlenül remekül elvan a nagyszüleivel. Nem sír, nem hisztizik, könnyen alkalmazkodik, oviba is pikkpakk beszokott.

18-as... érzem, hogy rosszul fogalmaztam, mert igazából nem azt szerettem volna kihozni a hozzászólásomból, hogy nem lehet egy gyermek alkalmazkodó, vagy túl anyás lesz egy gyerek ha nem adjuk oda a nagyszülőknek... egyértelmű, hogy nem "csak" ettől függnek ezek a dolgok...

kérdező! hidd el ezzel is tisztában vagyok, hogy minden helyzet-kapcsolat más... én tudom, hogy ilyen szempontból ( már csak az itt feltett kérdések kapcsán is :) ) nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan nagyszülőkkel vagyok megáldva, akikre bármikor-bármeddig rá merem bízni a gyermekeimet (fiam mellett van egy 19 éves sérült lányom is) látok élethelyzeteket, ahol tényleg nem lehetne rábízni nagyszülőkre a gyermeket.. de azt is látom, hogy amikor egy gyerek rá van utalva valakire (szülő nélkül) teljesen máshogy viselkedik (mármint nem a gyerek, hanem akire hagytad :) )

nem látunk bele egymás életébe, nem ismerem a tiedet, anyósodét, igazából tényleg csak te tudod mi a helyes döntés mert te ismered őket én csak leírtam, hogy működhet máshogy is, minden probléma nélkül.. de lehet ez csak nálunk működik... mert olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel ez működhet.. :)

én is sokat voltam a nagyszüleimmel és nagyon szuper emlékeim vannak erről az időszakról... én nem szeretném a gyermekeimet megfosztani ilyen élményektől, mert látom rajtuk mennyire élvezik a velük töltött időt.. de tény! ez az én életem.. az én családom.. mindenki más...