Mit szólnátok, ha a fületek hallatára anyós ezt mondaná?

Anyósom is a gyereknek gügyögve szólt be Nekem.

Akkor rögtön az anyóshoz fordultam és mondtam, hogy undorító a gyereken keresztül üzengetni. Mondja Nekem. Persze jól megsértődött.

A gyereket soha ne enged belekeveredni az ilyen kicsinyes vitákba. Mert az anyós -meny vita általában az.

Én gügyögve odamondtam volna agyereknek, hogy ne aggódj kicsim, ezek után a nagyi elfelejtheti, hogy akár csak 1 percre is kettesben maradjon veled, majd azért anyósnak is megemlítettem volna, hogy ha látni szeretné valaha is az életben még az unokáját, akkor szépen betartja MI szabályainkat vagy megnézheti magát.

Ne hagyjátok ezt szó nélkül!!

Volt hasonló eset. Félig engem kérdezve, mosolyogva gügyögték a kicsinek azt, amit mi előtte nem engedtünk meg. Szerencsére a lányom rögtön rám nézett és a tekintetével kérdezte, hogy tényleg lehet vagy a mama most vicces és nevetünk? Mondtam, hogy a mama viccel, nem úgy lesz. Nálunk az ételre érzékeny gyerek nem kap túró rudit, de a nagyszülők szerint ezt csak képzelem, ezért ők majd adnak neki, amikor nyáron náluk nyaral. Biztos ízleni fog neki és kiderül, hogy semmi baja tőle. Egyszer sem mondtam vagy kértem, hogy náluk töltsön több napot nélkülünk a gyerek, azt meg főleg, hogy felrúgják a szabályokat. Egy ilyen ígéretet hallva mondtam el komoly hangon a mamának és a lányomnak is, hogy nem fog kapni, mert rosszul lesz tőle és a nyári terveket is felejtse el, amíg nem bízhatok bennük. Eleve fel sem merült bennem, hogy odaadjam bárkinek, amíg meg tudom oldani a felügyeletét. Azt is el tudom képzelni, hogy letagadnák a 2 napos hasfájást, hogy ne derüljön ki, hogy kapott túrót.

A lényeg, hogy ők is megsértődtek és hápogtak. Anyám szerint a 2 éves gyereknek nyáron 1 hétre a mamánál a helye és ott az ő szabályai élnek, én meg utána korrigálhatom a viselkedés problémákat, amit okoznak az eltérő szokásokkal. A mama dolga a kényeztetés, fogadjam el. Megmondtam mindenkinek, hogy nem fogadom el, a lányom oda megy, ahova az apja és én szeretnénk, nem kötelező odaadni csak azért, mert már nem szopik, és addig nélkülünk fél napra sem hagyom ott sehol, ahol ilyen hozzáállás van.

Fél évig kaptam még viccbe csomagolva a puhatolózást, hogy miket csinálnak majd, ami buli lesz a gyereknek és attól lesznek egyediek a számára. Mindre megmondtam, hogy nem és ténylegesen csökkentettük a látogatásokat. Észrevették magukat és még tesznek megjegyzéseket, például "anyádtól előbb meg kell kérdezni, mehetünk-e sétálni" vagy "anyád megszokta engedni, hogy ilyet egyél reggel?", de már el tudom képzelni, hogy majd az ovis gyerek menjen, ha eljön az ideje.