Mi a megoldás erre a helyzetre?

Novemberben született kisfiunk, azóta párom családja egyszerűen kikészít!

- Már a szülés másnapján toporogtak a kórházban, holott elég érthetően elmondtam (mivel voltak komplikációk és nem voltam a toppon), hogy nem szeretném ha páromon kívül más meglátogatna, majd ha már otthon leszünk kényelmes környezetbe,akkor jöjjenek, de ők jönnek, picit náthásan, de hagy fogják meg, meg puszi stb

- ha jönnek a gyereket megnézni, soha nem szólnak előre hogy jönnek, csak úgy beállítanak amikor nekik tetszik

- mindenféle fotót készítenek a gyerekről meg posztolják netre stb. anélkül hogy megkérdeznének róla

- ha kérem hogy adják vissza a gyereket, mert mondjuk sír akkor se adják csak ha már odamegyek érte erélyesebben, plusz helytelenül tartják,ha rájuk szólok hogy legyen szíves úgy fogni ahogy mutattam, akkor meg megy a sértődés

-akkor pl, anyósom beállított hozzánk hogy ő jött segíteni (úgy hogy ugye nem szólt) és itt maradt a 1,5 szobás albérletünkbe 9 napig, mert ő ezt otthon papával megbeszélte, úgy hogy azt se tudtam hol szállásoljam el, csak lábatlankodott és az volt a "segítség" hogy olyan kajákat főzött amiket én nem ehetek a szoptatás miatt, vagy amire allergiás vagyok. Amikor meg kedvesen megkértem, ha segít főzni, akkor olyat ugye amit ehetek, az volt a válasz hogy hát ő a fiának főz, nem nekem..

Bármikor ha felhívnak, csak az unoka felől érdeklődnek, az hogy velem mi van, meg se kérdezik, pedig nem tudom, felénk az a szokás ha hívunk valakit akkor "Szia, hogy vagy és az unokával mizu" a sorrend. Anyós éjjel nappal hívogat meg kora reggel, ha meg nem veszem fel, sírva hívja a párom hogy mekkora bunkó vagyok, hogy reggel 6kor nem veszem fel neki

És akkor most kezdtem gondolkozni, hogy akkor mi van, vagy miért lehet ez, mert én eddig nagyon türelmes voltam, kedvesen beszéltem mindenkivel, de ma a f..om is kivan,

Holnap szülinapra lennénk hivatalosak párom nővéréhez, és akkor kb utasításként, reggel felkelünk átmegyünk és legyünk ott egész nap, este ráérünk hazajönni, meg akkor majd vigyek pelenkát hogy mama átpelenkázza, meg majd ha éhes majd segít szoptatni (??!)

Főznek nekünk finom káposztát meg babgulyást (ezeket szoptatás miatt nem ehetem), és ez kb milliószor el lett mondva, mert ugye nem ez az első eset, hogy főznek nekem..

Páromnak meg panaszkodom, mert úgy érzem ezzel kb semmibe vesznek, mint embert és mint anyát is, de nem érzem hogy kiállna értem, nem beszélt erről a családjával, mert mind kivétel nélkül ilyen, így viselkednek velem.. egyszerűen elegem van ebből és miattuk már a páromra is kezdek ideges lenni..

Lehet hogy én vagyok túl érzékeny, meg hormonok stb de tényleg a kezükbe se akarom adni már a gyereket, mert úgy vagyok vele, aki velem ekkora paraszt, már bocsánat, akkor az gyerekemmel ne foglalkozzon..

És az a bajom pluszba, hogy én erről már próbáltam beszélni anyóssal stb. de meg se hallják amit mondok.. :(