Mi a megoldás erre a helyzetre?
Novemberben született kisfiunk, azóta párom családja egyszerűen kikészít!
- Már a szülés másnapján toporogtak a kórházban, holott elég érthetően elmondtam (mivel voltak komplikációk és nem voltam a toppon), hogy nem szeretném ha páromon kívül más meglátogatna, majd ha már otthon leszünk kényelmes környezetbe,akkor jöjjenek, de ők jönnek, picit náthásan, de hagy fogják meg, meg puszi stb
- ha jönnek a gyereket megnézni, soha nem szólnak előre hogy jönnek, csak úgy beállítanak amikor nekik tetszik
- mindenféle fotót készítenek a gyerekről meg posztolják netre stb. anélkül hogy megkérdeznének róla
- ha kérem hogy adják vissza a gyereket, mert mondjuk sír akkor se adják csak ha már odamegyek érte erélyesebben, plusz helytelenül tartják,ha rájuk szólok hogy legyen szíves úgy fogni ahogy mutattam, akkor meg megy a sértődés
-akkor pl, anyósom beállított hozzánk hogy ő jött segíteni (úgy hogy ugye nem szólt) és itt maradt a 1,5 szobás albérletünkbe 9 napig, mert ő ezt otthon papával megbeszélte, úgy hogy azt se tudtam hol szállásoljam el, csak lábatlankodott és az volt a "segítség" hogy olyan kajákat főzött amiket én nem ehetek a szoptatás miatt, vagy amire allergiás vagyok. Amikor meg kedvesen megkértem, ha segít főzni, akkor olyat ugye amit ehetek, az volt a válasz hogy hát ő a fiának főz, nem nekem..
Bármikor ha felhívnak, csak az unoka felől érdeklődnek, az hogy velem mi van, meg se kérdezik, pedig nem tudom, felénk az a szokás ha hívunk valakit akkor "Szia, hogy vagy és az unokával mizu" a sorrend. Anyós éjjel nappal hívogat meg kora reggel, ha meg nem veszem fel, sírva hívja a párom hogy mekkora bunkó vagyok, hogy reggel 6kor nem veszem fel neki
És akkor most kezdtem gondolkozni, hogy akkor mi van, vagy miért lehet ez, mert én eddig nagyon türelmes voltam, kedvesen beszéltem mindenkivel, de ma a f..om is kivan,
Holnap szülinapra lennénk hivatalosak párom nővéréhez, és akkor kb utasításként, reggel felkelünk átmegyünk és legyünk ott egész nap, este ráérünk hazajönni, meg akkor majd vigyek pelenkát hogy mama átpelenkázza, meg majd ha éhes majd segít szoptatni (??!)
Főznek nekünk finom káposztát meg babgulyást (ezeket szoptatás miatt nem ehetem), és ez kb milliószor el lett mondva, mert ugye nem ez az első eset, hogy főznek nekem..
Páromnak meg panaszkodom, mert úgy érzem ezzel kb semmibe vesznek, mint embert és mint anyát is, de nem érzem hogy kiállna értem, nem beszélt erről a családjával, mert mind kivétel nélkül ilyen, így viselkednek velem.. egyszerűen elegem van ebből és miattuk már a páromra is kezdek ideges lenni..
Lehet hogy én vagyok túl érzékeny, meg hormonok stb de tényleg a kezükbe se akarom adni már a gyereket, mert úgy vagyok vele, aki velem ekkora paraszt, már bocsánat, akkor az gyerekemmel ne foglalkozzon..
És az a bajom pluszba, hogy én erről már próbáltam beszélni anyóssal stb. de meg se hallják amit mondok.. :(
Köszönöm szépen az újabb válaszokat.
Először úgy volt nem megyünk, vázoltam ismét az érzéseimet, sikerült felfognia, de rájötten hogy igazából ez nem mehet a gyerek felnőtt koráig, valahogy tisztázni kell az egészet
Úgyhogy átmentünk "egy órára", legalábbis így beszéltük meg, mégis most értünk haza.
Anyós megint rosszul fogta a gyereket, csakúgy mint eddig bármikor, megint rászóltam, nem fogta fel, tíz perc múlva ugyanúgy volt a kezébe, majd ismét és ismét és hatszor szóltam egy órán belül, ezután már rohadtul kivolt a fszom, és nem túl nőiesen szóltam neki oda. Erre elkezdett bőgni, komolyan nem tudom már hogy mondjak nekik bármit, mert mindenre megy a sértődés.
Söt, már azt is kifejtette, ha megnő a gyerek és megy hozzá nyaralni (?!), majd hogy megeteti azzal amit én nem fogok neki adni (?!) Itt nem tudom mire gondolt..
Azt már nem is mondom, főztek külön kukoricás rizst, meg brokkolis csirkemellel. Amúgy jól nézett ki :)
Gyerek nyűgös volt, lefektettem aludni, addig álltak meg hajolgattak fölé, amíg fel nem kelt, szóval szerencsétlen gyerek még most is hiszti, nem aludt egész nap egy percet sem, ami két hónaposnak nem jó.
Etetni nem tudtam, csak tápszerrel mert nem volt hajlandó kimenni a szobából, pelenkázáshoz is közönséget kaptam.
Ajándékba kisfiamnak rózsaszín plüss unikornist vett, használhatatlan ruhákkal. Nem vagyok telhetetlen, örülök mindennek amit kisfiam kap, de meg lehetett volna kérdezni, mire van szükség, mert bundás-szőrös overál pl nem kell már, hisz jön a tavasz. Jövöre meg már sajnos nem lesz jó. Na mindegy, kb ennyi volt a mai nap, én elmondtam férjemnek hogy ez a véleményem, nem tiltok el senkit a gyerektöl, csak azt aki árt neki, aki ezredjére se tudja jól tartani őt, tehát én,szabad saját akaratommal soha nem fogom levinni a nagyszülőkhöz.
Nah, mindegy, idegösszeroppabnásom van, de őszintén szólva a mai produkción már röhögök.
Párom is rossz kedvű most, szerintem most esett le neki hogy mit művel a bandája.
válasza:
válasza: válasza:"átmentünk "egy órára", legalábbis így beszéltük meg, mégis most értünk haza."
Ez a te hibád is. Ha komolyan vetted volna, hogy csak "egy órára", akkor eleve udvariasan visszautasítod az ebédet és/vagy nem teszed le ott aludni a gyereket és/vagy arra hivatkozva, hogy meg kell szoptatni, stb. már olyan háromnegyed óra elteltével elkezdesz készülődni, és egy óra múlva szépen elköszöntök és vége.
"Anyós megint rosszul fogta a gyereket, csakúgy mint eddig bármikor, megint rászóltam, nem fogta fel, tíz perc múlva ugyanúgy volt a kezébe, majd ismét és ismét és hatszor szóltam egy órán belül"
Ha mindig is így csinálta, akkor min csodálkozol? Pólyába kellett volna tenni a gyereket, abban nem tudja rosszul fogni.
"Azt már nem is mondom, főztek külön kukoricás rizst, meg brokkolis csirkemellel. Amúgy jól nézett ki :)"
Akkor ezzel a résszel mi a baj?
Ha olyan jól nézett ki, hogy cserébe azért, hogy megehesd, lemondtál arról, hogy márpedig egy óra múlva hazamenjetek, akkor meg ne panaszkodj, hogy "csak most értetek haza". Valamit valamiért. Ilyen az élet.
"Etetni nem tudtam, csak tápszerrel mert nem volt hajlandó kimenni a szobából, pelenkázáshoz is közönséget kaptam."
Szerezz be egy szoptatós kendőt sürgősen, hogy soha ne kelljen a gyerekedtől megvonnod a legjobb táplálékot, amit kaphat (az anyatejet) azért, mert szégyellős vagy.
"idegösszeroppabnásom van"
Egy frászt.
válasza:Az ah helyzet, mivel páromé az autó ezért a felállok egy óra múlva és elindulok annyira nem megy, az meg hogy rászólok "jó indulunk" és egy óra múlva is ugyanott tartunk.. a gyerek meg nyűgös mert fáradt, hát muszáj vele elvonulni.
A pólyára még nem gondoltam, köszönöm!
Brokkolit, kukoricát, meg semmi puffasztót gyerek miatt nem ehetek, ezt ők is tudják, voltak nálam "segiteni" napokat, van egy listánk mit nem szabad, pontosan tudják mégis ez a kaja, mert párom ezt "szereti"
A szoptatásról meg annyit, hogy hiába a kendő meg egyéb trükkök, egyszerűen annyira intimnek érzem, hogy nem tudok más előtt "nekiállni" , de úgy érzem eljött az idő hogy felnőljek a feladathoz, soha többet nem hagyom magam és a gyereket emiatt szenvedni.
Csak tudjátok az van, hogy az egész családjuk ilyen, ha meg már ideges vagyok mert ezerszer kérem és akkor sem, akkor ők csodálkoznak hogy mégis mibajom, mert náluk ez természetes, ők mindig is így csinálták, meg különben is, ők is voltak anyukák, hát ők ezt tűrték stb. Én meg miért nem bírom ki azt a pár órát így, meg miért kell flegmának lenni...
Alapból azt nem értem, hogy miért csak akkor "kapnak észbe" amikor már párom szól rájuk...
Eddig az irántuk érzett tiszteletből nem szóltam be senkinek, de ha én nem kapom meg az alapvető tiszteletet sem, akkor én mit nyaljak nekik? Komolyan a tőlem telhető legkedvesebb modoromat vettem elő mindig amikor találkoztunk, szóval...
No, mindegy hát remélem sikerül valahogy gatyába rázni a népet mert ez így katasztrófa lesz..
Nyilván nem akarom tőlük eltiltani a gyereket, de ha ez nem változik én rohadtul nem akarom ott senkinek a kezébe adni... sőt odavinni se..
válasza:Igazad van, én is szoptatok, én sem mások előtt oldom meg, mert senki másra nem tartozik. Max a férjemre. Szépen kijelentem, hogy megyek szoptatni. És kész. Ha valaki pl anyós követne, hogy ő bizony nézni akarja, akkor szépen felöltözünk és indulás haza, ugyanis én olyan helyre nem megyek, ahol a babám igényét nem tudom kielégíteni - ami jelenleg a legfontosabb dolgom, mint édesanya. Ha a pici nagyon nyűgös akkor az autóban megszoptatnám indulás előtt. Senkinek semmi köze a szoptatáshoz!
Azt meg mindenki tudja, hogy a szoptatás nem csak a baba etetését jelenti, a picinek a megnyugvást, stresszoldást is jelenti, lehet, hogy pont elege van a nyüzsgésből és szeretne egy picit pihenni vagy csak szomjas. Tényleg állj ki a babádért, ő még nem tud magáért, tehát csak rád számíthat! Ne hagyd cserben! És ha van tejed, ne tápszert adj neki, az értékes anyatejtől veszi el a helyet a pocakjában, illetve ha cumisüvegből adod neki cumizavaros is lehet, ami a szoptatás rovására mehet. Ne hagyd magad, csak ügyesen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!