Szerintetek le lehet úgy élni egy életet, hogy soha nem békülünk ki férjem szüleivel?

Meg lehet szakítani a szülőkkel akár örökre is a kapcsolatot, de ez a gyerek döntése kell legyen és nem a házastársé.

Te nem döntheted el a férjed helyett, hogy mikor és hányszor találkozzon, beszéljen a szüleivel.

Ne felejtsd el, hogy a gyerekednek is joga van a saját nagyszülei megismeréséhez. Attól, hogy valaki rossz szülő/anyós,após, még nem biztos, hogy rossz nagyszülő lesz.

A férjemmel mi ezen már túl vagyunk: 15 éve vagyunk házasok, a férjem anyja diagnosztizált mániás depressziós és borderline szindrómás, több öngyilkossági kísérlettel, a gyógyszeres kezelést és a terápiát elutasítja.

Miután nem engedtem, hogy egyedül vigyázzon a 4 éves gyerekemre, kitagadta az egész családot, az unokáját is a családból. Apósom bólogatott mindehhez, azzal a felkiáltással, hogy "A mama most jól van, nála lehetett volna hagyni a gyereket"

Azóta, lassan egy éve nincs velük kapcsolatom, sem nekem, se a gyerekünknek, de a férjem hetente egyszer beszél az apjával. Az anyja az utcán aranyvasárnap köszönés nélkül elsétált a férjem mellett, bár ránézett, a férjem pedig ráköszönt.

Ezek ellenére nem lehet megjósolni, hogy mi lesz a jövőben, lesz-e még kapcsolat.

Arra vigyázz szerintem, hogy ne állítsd választás elé a férjed, mert biztos, hogy rosszul jössz ki belőle. Ha téged választ, akkor is keserüséget hagy a kapcsolatotokban.

Ha külföldre mesz menj Amerikaba!!!

Mi 800kmre vagyunk nemetben tölük

megis evente 3-4 szer jönnek 1-2 hetre

rosszabb mintha heti 1 szer talalkoznank

örjitöen idegesitö mikor idecuccolnak hetekre

minel messzebb menni,h kocsival lehetetlen legyen eljutni oda