Szerintetek le lehet úgy élni egy életet, hogy soha nem békülünk ki férjem szüleivel?

Nem lehet kitörölni őket, ha szívesen megtennéd is. S ne gondold, hogy úgy neheztel rájuk mint te. Az én férjem mindig azzal jön: mégis csak az anyám. Ezzel minden hibája alól felmenti.

Én is így érzem, hogy sosem leszek velük kibékülve. Vagyis a sérelmeimet nem tudom elfelejteni, amit ők okoztak. Ők sem kértek soha egyszer sem bocsánatot, mondjuk szándékosan sértegettek, akkor persze hogy nem kérnek...

Bár én találkozok velük, kb 2 havonta ha..

. Ők látják a férjem amikor elmegy hozzájuk, mert náluk tud csak maszekolni az udvaron, egyéb esetben nem megy csak nagyon ritkán és akkor engem is meg kell hívniuk illemből úgymond, mert kell a látszat, hogy kedvelnek engem a férjem előtt. De egyébként egy percig sem hiányolnak.

Nem is tartanak családtagnak sem.

A férjem az mindent benyel anyóséknak! Nem szeretem amikor egyedül megy, mert a hátam mögött ellenem beszélik szerintem, de olyan rafináltan hogy észre sem veszi. Anyósék a szentek... Neki ugye, mert ők sooooha nem hibáznak, minden sértést nem sértésnek szántak, csak rosszul jött ki amit mondtak... Vagy a: mer a te anyád is...! Ezzel fel van mentve minden alól a drága anyósomék meg a mégis csak a családom című felmentő szöveg amikor őt magát sértegeti a családja...

Én persze mindent rosszul látok, ellenséges vagyok stb... A férjem az én szavam mindig megkérdőjelezi, azt hiszi csak én hazudhatok. Hogy normál esetben mi értelme lenne szerinte nem tudom, amikor jobb esetben én mint akkor a leendő meny be akartam kerülni a családba. De ők nekik nem tetszett, hogy én létezem mint potenciális feleségjelölt. Nem gondolták, hogy megmaradok. Mindent elkövettek, hogy ne érezzem magam közéjük valónak.

Nekem megfelel azok után amiket kaptam tőlük, hogy nem látom őket csak évi 5ször kb. Nekik is rohadtul megfelel. Férjem sosem mondja, hogy menjünk anyósékhoz... Én meg nem erőltetem egy percig sem. Én viszont mondom neki, hogy az én családomat látogassuk meg, szoktunk haza menni.

Amúgy qva szar érzés, hogy azért utálkoztak velem mert egyátalán létezem. Első percben ellenségként kezeltek aki éppen próbálja elvenni a pici fiát és ezt meg kell akadályozni mindenképp... hogy az anyagi biztonság nehogy megszűnjön a fia elköltözése által, A cél: el ne akarjon költözni. Mindent megtettek. De végül csak én nyertem. Ebben. Abban nem, hogy felnyissam a szemét, hogy milyenek a háta mögött.

"Nem lehet kitörölni őket, ha szívesen megtennéd is...Az én férjem mindig azzal jön: mégis csak az anyám."

Ezt a gyenge emberek mondják.

De, igenis ki lehet törölni a nem kívánt rokonokat az életünkből.

Mint írtam, anyámat nekem sikerült. Teljes mértékben. A nővéremet gyűlöli a férjem, én annyi kapcsolatban vagyok vele, hogy kb évente 2x beszélünk telefonon, és vagy 5 éve nem találkoztunk.

SZóval nyugodtan iktasd ki az életedből azt aki nem kívánatos. A férjeddel is megértetheted, hogy csak azért, mert a szülei, nem kötelessége tartani velük a kapcsolatot.

Szerintem az emberi kapcsolatoknak két oldalúnak kell lenniük. És ha az egyik oldal mindent elkövet, hogy megkeserítse a másik életét akkor nincs az a kötelék, ami a másikat a kapcsolatban tartaná. legalábbis én így gondolom.

7-es voltam.

Természetesen mindig vannak olyanok, akik meg vannak arról győződve, hogy nagyon is értenek az "elcseszett családi kapcsolatok" témához. Kérdező, te is közéjük tartozol.

"Nem értem, ha rendre szétkaraktergyilkolnak, akkor miért nem hagyod őket ott?" "Tök egyszerű, ha rosszul vagy tőlük, akkor szakítsd meg velük a kapcsolatot" "Csak a gyenge ember hagyja magát"

És most jön a kérdezőjé: "Akármennyire szeretem, amilyen problémás a családja, inkább nem mentem volna hozzá, ha ezt nem vállalja"

Amúgy neked végig fut az "agyadon", hogy a férjed helyzete közel sem olyan egyszerű, amilyennek gondolod? Egy konfliktus akkor tud a legártalmasabb lenni, ha családon belül van. Nekem például nagyon elegem van a szüleimből, már 13 éves korom óta emészt ez a helyzet, hiába fogadom meg magamnak, hogy soha többé nem akarom őket látni, mégis közeledem feléjük, mert akarva akaratlanul reménykedem a nagy semmiben. A kapcsolatunk jobb nem lesz, egyáltalán nem kötelességből látogatom meg őket, ez nálam inkább egy kényszer, olyan mint egy rossz tick. Ha ki is gyógyulok belőle, akkor az nem most lesz. Hiába, a vér nem válik vízzé.

Ha igaz amit írtál, akkor az is igaz, hogy a férjed sérült (lelkileg). Valószínűleg vágyik a szülői szeretetre amit nem teljesen kapott meg. Azt nem várhatod el tőle, hogy felejtse el a szüleit örökre, ahogy azt sem, hogy mindig neked adja be a derekát. Egyébként a kapcsolatotoknak akkor nincsen értelme, ha köztetek nincsen KÖLCSÖNÖS megértettség. Ha te képtelen vagy megérteni, hogy a férjed hadilábon van a múltjával, és ahelyett, hogy segítenél neki, inkább tovább cseszteted. A leírásaid alapján azt szűrtem le, hogy a férjed megérti, hogy ellenszenves vagy a szüleivel, megérti, hogy nem vagy hajlandó tartani velük a kapcsolatot, ráadásul azt is engedi, hogy eltiltsd tőlük a leendő gyereketeket. Mit akarsz még?

Neki így is rosszul esik, hogy a szüleivel nem jó a kapcsolata, de azzal, hogy piszkálod, újra eszébe juttatod problémáit és ezzel is csak hergeled. Nélküled is tisztában van azzal, hogy a szülei közel sem tökéletesek.

HOL A KÖLCSÖNÖS MEGÉRTETTSÉG???

Én sem vagyok jóban a férjem szüleivel, pontosabban az anyjával. Függetlenül a közhelyes dumától, hogy ő nevelte fel a férjem blabla, egy igazán lusta semmirekellő asszony. Apósom meg bólogató János... A többi rokon normális. Így évente kétszer mikor megyünk, anyóssal kerüljük egymást. Egyszerűen más súlycsoport vagyunk. Én azt gondolom, hogy nem kell senkit elviselni azért, mert felnevelte a férjünket, nem kell csendben tűrni az idejemúlt nevelési tanácsadásokat mert "ő mégis csak felnevelt x gyereket" és? Én az első nyomásnál tisztáztam a szabályokat, ha nem tudja anyós megérteni, akkor én nem jövök, gyerekkel sem. Eltudom dönteni, hogy a gyerekeimnek mire /kire van szüksége. Amit anyós produkált eleinte, arra nincs. Eddig úgy tűnik érti.

Öt éve vagyunk házasok, és nekem sikerül úgy élnem, mintha anyós nem létezne.

Persze h le!

Kedves anyosomek összevesztek a ferjem apjanak szüleivel.

Mar vagy 25 eve!

A csaladban volt egy valas,es ök nem az aposom testvere oldalara alltak

hanem a hapsi exfelesege melle.

Aztan hatalmas vita volt belole

2-3 eve haltak meg meg a temetesukre sem mentek el

a ferjem nem ismerte az apai nagyszuleit.

Bar sztem azert durva.Sajnalom a ferjemet mert nekem koran kis koromban elmentek a nagyszuleim. az ovek sokaig eltek

megsem ismerhette oket...

Sztem a ferjed tartsa veluk a kapcsolatot

es ha gyereketek lesz evi par alkalommal nyugodtan menjenek el hozzajuk.

Azert erre is gondolj.

Neked nem muszaly kapcsolatban lenned veluk.

De az nem baj ha a ferjed beszel veluk.

Sose tudhatod mikor lehetnek segitsegetekre.

Azert gondold meg

Nálunk is ez a helyzet.

Mondjuk az én párom nagyon anyás, a kapcsolatunk elején kb óránként hívogatta az anyja. Ha egyet füttyentett, rögtön ugrania kellett... mindegy, hogy hol volt éppen,mit csinált.

Mindent megtettem, hogy jó viszony legyen a szüleivel, egy rossz szavam nem volt hozzájuk, de az anyja elviselhetetlen.

Ezt már belátta ő is, elfogadta, hogy sose leszünk jóban.

Nem szoktam hozzájuk járni. Az esküvőre se voltak meghívva.

A házunkban se látom őket szívesen.

Ő akkor megy hozzájuk, amikor akar. Havonta, 2 havonta szokott elmenni.

Nem hiszem, hogy valaha is erőltetné a békülést. Tudja ő is, hogy jogosan utálom őket, bőven tettek érte.

Azt is tudja, hogy nem szokott változni a véleményem.

Nagyon szerencsesek azok a nök akiknek a férje elfogadja azt h ti nem akartok a szüleivel kapcsolatot ápolni.

Amugy mindig a ferfiak anyjaval van a gond

Sok meg mindig azt hiszi h 5eves a fiuk.

Egy szülönek nem csak az a feladata hogy felnevelje a gyerekét hanem az is ha az kirepül megtanulja elengedni

es felfogja mar nem ö fog a gyereke eleteben az elsö helyen àllni.

Sok hazassag azert megy tönkre mert az anyos nem bir magaval

a ferj nem all ki a felesegeert es elvarja hogy ugyanugy szeresse tisztelje az anyjat akarmilyen is.

A legjobb ilyenkor tenyleg az h a ferfi akkor megy amikor akar

hiszen a szülei.de nekünk nem kötelezö ugy ugralni ahogy nekik jo

Igaz azt mondjak ha ferjhez mesz kapsz hozza anyost apost

de ugy gondolom ferjhez megyünk egy ferfihez

az ö es a mi eletünk boldogga tetele a feladat

es nem az h kinek a csaladjanak nyaljunk be.

Sose hagyja senki h az anyos apos ratelepedjen az eletere.

mert sajnos hazassag egeszseg ramehet.

"Amugy mindig a ferfiak anyjaval van a gond"

Ez nem igaz, csak a nők sokkal jobban szeretnek panaszkodni, mint a férfiak. (És melyik férfi szállna szembe a feleségével, meg az anyósával, ha ők nagy egyetértésben vannak??? Inkább rájuk hagyja, bármi is legyen az...)

Én pl nőként nem vagyok beszélőviszonyban anyámmal immár 20 éve, és anyósom meg anyám helyett is anyám, nagyon jó a kapcsolatunk.