Elhagynátok a párotokat, ha a családja nem fogad el?
Sziasztok. Nagyon nagy dilemmában vagyok. Sajnos a kezdetektől nem fogad el a párom családja. Unokatestvérei se(2 lány). Azt vettem észre, hogy a párom volt a kis kedvenc, mert ő a legfiatalabb. Mindenki őt imádta, és mióta képbe kerültem, gyűlöl mindenki, mert hogy én el veszem tőlük. A testvére az első héten tudtomra adta, hogy takarodjak a képből. Sajnos ő egy semmire kellő, alkoholista, az anyjáékkal él még 35 évesen. A párommal 4 éve vagyok együtt, már együtt élünk, de érzem a passzív agressziv dolgot. Az anyós jelölt, persze mindenbe beleszól, eddig 1x volt nálunk, mert a szememre hányta hogy ő neki nem tetszik a lakás, ahogy élünk benne, és ő a szekrényt 1 cm-errel odébb akarná tolni... stb. pénzügyi dolgokkal is lehúzza a párom (nagyon sok hitelt felvetett vele) és sorolhatnám. Már pszichésen nem bírom! És rengeteget stresszelek, és már konkrét bajaim is lettek miatta.
Ünnepekkor persze itt voltak az unokatestvérei és a párjaik. Egy közös képen sem szereplek, mindig akkor készültek a közös képek mikor épp kimentem konyhába, vagy a fürdőbe, és az orrom alá dörgölik, hogy nem vagyok rajta. Párom védi őket, soha nem állt mellettem, mindig a családját védi, amit valamilyen szinten megértek, de nem én vagyok már lassan a családja?!... és nem veszi észre ezeket a dolgokat, ő azt hiszi minden rendben van.. ha beszélni próbálok vele erről, terel, hogy nincs így és beképzelem.. Az anyja már hazugnak is beállított a párom előtt, és letagadott mindent amit nekem mondott, mivel nagyon sokszor nekem esett már a párom szeme láttára, mert azt várta tőlem, hogy egész nap a nagy fenekét szolgáljam ki. Igazából egész éjjel tudnék írni... Lényeg, kezdem feladni a harcot a páromért, mert közben én tönkre megyek és úgy érzem nem akarok ehhez a családhoz tartozni, nem akarom úgy leélni az életem hogy mindig stresszelek és már fizikálisan is megjelentek a tünetek. Ti mit tennétek?
válasza:"Párom védi őket, soha nem állt mellettem, mindig a családját védi" Hát akkor sok boldogságot kívánok nekik együtt!
És neked is sok boldogságot kívánok külön.
Mit tennék én? Hát összepakolnék és elköltöznék. Ha négy év alatt nem lett alkalmas a párkapcsolatra (és nem is hajlandó észre venni a problémákat), akkor adj neki időt! Olyan tíz évet. Aztán keressen meg téged, mire jutottak a családjával. Addigra te persze családot alapíthatsz és boldog lehetsz valaki mással.
válasza:
válasza: válasza:Nem szabad hagynod magad! Mi az, hogy az anyja elvárja TŐLED, hogy kiszolgáld?? A FIÁTÓL várhatja el esetleg.
A szekrényre való megjegyzését illetően is, ha az a te szekrényed, te lakásod, akkor mondd meg neki, hogy az a tiéd, ehhez tartsa magát, ha pedig a párodé, akkor mondd meg anyósjelöltnek, hogy neki magyarázzon, ne neked.
Ha közös döntés volt, hogy hol lesz a szekrény, akkor is a fiának dumáljon.
Az a baj, hogy gyerekként viselkedsz a párod anyjával szemben, nem egyenrangú felnőttként.
Miért szolgálod ki, tűröd szolgai módon, ahogy beszél veled? Netán ő támogat anyagilag? Eltart a párod, és emiatt elvárás feléd, hogy kiszolgáld mindkettőjüket? Ha így van, fizess be az ottlakásba, finanszírozd a magad dolgait, és akkor kinyithatod a szádat.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat, nem gondoltam volna, hogy ennyi jött! Nagyon afelé hajlok, hogy ez ennyi volt, csak nehéz.
A szekrényes dolgot arra értettem, hogy igazából neki semmi nem tetszik mi hol van és a szememre kötötte, hogy ha beleszól hogy 1 centivel odébb akarja tolni a szekrényt, akkor odébb KELL hogy toljam!
Nem tartott soha el az anyja, nem támogatott semmivel! SŐT. a barátom fizette az ő albérletüket is!
Én hülye. Kár hogy ilyen későn vettem észre ezeket. Igazatok van. Köszönöm még egyszer hogy írtatok.
26/L
válasza:"Párom védi őket, soha nem állt mellettem"
Ezért hagynám el. Nem azért, mert a családja nem kedvel, hanem mert a srác nem áll ki melletted. Ez mident elárul. Szerinted a későbbiekben milyen lenne a közös életetek? Menekülj.
válasza:Milyen testi tünetek jöttek elő neked?
Csak mert nekem is voltak amíg anyósoméknál éltünk 2 évet. Nekem masszív orrdugulás lett. Nem kaptam levegőt, orrcseppen éltem sokáig emiatt. Náluk alakult ki az első év együtt lakás után. 1 évig náluk, majd amikor elköltöztünk még jó pár hónapig be volt dugulva. Hol csontra be volt, hol ömlött a takony, hol vegyesbe, orrcseppet sokat használtam ami miatt kicsit szerintem tönkre is ment az orrom valamennyire belül. Sokszor nem éreztem szagokat semmit.
Sosem mertem kiállni magamért náluk. Féltem, hogy hova megyek hirtelen ha összeveszek velük és kidobnak... Féltem, mert nehogy a párommal is összevesszek amiatt de ami rosszabb, féltem netán azzal szembesülni, hogy megint nem áll ki értem...
Mivel már volt rá példa.
Beszari voltam.
Aztán a vége felé náluk már nem bírtam a sok megalázást, csak akkor voltam jó ha kölcsön kellett adni pénzt, sosem volt igazam, segítséget kértem egy ügyben, amiben aztán én lettem a hibás... Besokalltam, kezdtem kinyitni a szám és elmondani a véleményem akkor is ha tudtam, hogy az bizony nekik fájni fog. Valóban kidobtak aztán amikor ellenállást tanúsítottam egy dologban, elvileg a párommal együtt (mert telefonban közölte az anyja vele, de nem vagyok benne biztos hogy nem úgy mondta hogy főképp én menjek el...).
Aztán amikor a párom végre felvállalta hogy hülye volt és elszúrta azt, hogy nem állt ki értem és itta a levét ő is, akkor dugult ki az orrom mint egy varázsütésre - ahhoz tudom hasonlítani.
De az orrom mellett lelkileg is kicsináltak, nevetve engem. Úgy érzem sosem fogok nekik megbocsátani. Nem szeretnek engem és én sem őket már.
Párommal szemben is vannak sérelmek azért, hogy cserben hagyott mert a mamától kezdve mindenki csak nyilván jót akart stb meg nem úgy gondolták... persze... Nem hagytam el, együtt vagyunk. De nyíltan kimondtam neki minden sérelmemet az anyjáról, testvérről, mindenkiről aki náluk bántott... És nem érdekelt, hogy fáj e neki.
Már nélküle is elköltöztem volna akkoriban, annyira rossz volt.
Örök emlékeket szereztem náluk milyen egy senkinek lenni, mert náluk idegen voltam. Nem is tartanak családtagnak 6 év után sem...
válasza:gyanús, hogy nem szereted?.. ( amit 18-ban írtam megszívelted volna..). Furcsa hogy százan írják "menekülj" de az senkinek nem jut eszébe, hogyha szereti 2 ember egymást, akkor nem hagyja, hogy egy rossz helyzetben levő (a szülők alkoholista fiúval a nyakukon) LEHÚZZA. A társad alkalmazza az egyetlen módszert,ami itt lehetséges: nem megy bele kisstílű vitákba - hol áll az a rohadt szerkény - hanem hagyja, hogy mondja a magáét. És elmegy. Nem kell együtt laknotok, megoldhatatlanul rossz az életük = le akarnak rántani- a másik gyereküket is, valószínűleg mindenkit magukhoz akarnak lerántani.. Kártékony, mérgező emberek.
De ha szeretek valakit, az felette van ennek.
Beszéld meg ezt a társaddal, és úgy dönts.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!