Együttélnél a párod anyjával vagy inkàbb szakítanál?

Laktam együtt anyóssal, kis híján ráment a kapcsolatunkra. Persze ez hosszabb idő után, az elején nem volt gond.

Hosszú távon én ezt nem viselnem el, de nem is hagynàm el a párom. Meg kell beszélni, megoldást találni.

Ok, anyuka életében nem dolgozott eddig. Akkor itt az ideje, keresni neki munkát és menjen el dolgozni. Utána ha beindul kereshet albérletet vidéken vagy városban lakótarsakkal. Esetleg berlakast megprobalni..

+szerintem a volt ferjjel is lehetne beszélni, hogy kicsit segítsen be, hogy lábra tudjon állni.

De mondom, hosszútàvon nem laknèk anyóssal, ha a párom ezt elvàrnà tőlem, nagyot csalódnèk. Nem egészséges helyzet

Saját tapasztalatom tudom leírni. SOHA!!! 13. évünket tapossuk párommal, az anyja végig velünk lakott. Az eleje még hagyján, de aztán elkezded érezni, hogy nincs magánéletetek, nincs olyan, hogy "ketten" vagytok stb...

Én már rég besokalltam tőle, de a drága anyós megfenyegette párom, hogy öngyilkos lesz, ha egyedül marad. Közben született 2 közös gyermekünk, kicsi volt a ház ahol laktunk. Így muszájból hoztuk anyóst is az új házunkba. De rémálom, utálom az egészet, elegem van belőle. Mindenbe beleokoskodik, mindent tudni akar (pl. ha csomagot kapunk mi van benne, ha eegyek itthonról, akkor hol voltam, mit vettem) Állandóan elégedettlen, semmi sem jó neki, pl. az se tetszik neki, hogy ebéd után nincs azonnal elmosogatva. Most ott tartunk, hogy kiutálta anyuékat innen, meghívtam őket karácsony másnapra is, mert rengeteg kaja maradt (aminek a felét ők hozták) és közölte, hogy ide ne jöjjön senki. Megkérdezte anyu tőle hányra jöjjenek másnap, majd közölte vele, hogy sehányra, otthon is tudnak enni! Na itt szakadt el a cérna, hogy a saját házamba nem hívhatom meg a saját családom, mert neki nem tetszik.

Pedig semmi oka nem lehet erre a bunkó stílusra, mert akármikor beteg volt a páromra meg anyura számíthatott mindig.

Páromnak is elege van már belőle, ezek csak csekélységek amiket leírtam, a durvább dolgokat, amiket művelt jobb ha nem is mondom.

Ém azt látom, hogy szépen lassan tönkreteszi az életünk, de a mostani húzásával véget vetünk az együtt élésnek. Nem bírjuk már tovább.

Az ismerőseidnek igaza van, Téged viszont érzelmek kötnek a párodhoz. Mióta vagytok együtt, együtt éltek már, nektek vannak problémáitok? Ő hogyan viszonyul ehhez az egészhez?

Ilyen helyzetben, hogy összecuccolt és elhagyta az embert, biztosan nem támogatnám semmiben. Megunta, biztos rossz a kapcsolatuk, na, de a sz..r kapcsolatból kilépés annak a kiváltsága, akinek van hova! Ne csak önérzete legyen, hanem háttere is! Mi a jó francot csinált egész eddigi életében, ha háztartásbeli volt? Miből akar élete végéig megélni? Jaaa, hogy majd eddig a férje tartotta, most meg majd a fia, meg annak a családja? Ilyen önző vénasszonnyal nem költöznék össze, akkor sem, ha verés elől menekül! Az lenne az alap, hogy saját maga keres saját magának megoldást, és nem megoldatja mással a helyzetét! Mivel soha nem dolgozott, így neki nincs más választása, mint tűrni. Ő választotta, mind az életformát, mind a férjét. Ennyi év után bizonyára nem egyik pillanatról a másikra romlott el a házasságuk, miért nem kezdett előbb magával valamit? Mert nem is akart! Majd egyik után eltartja a másik! Ez életetk végéig rajtatok fog élősködni az anya jogán, és ha ennyire önző, akkor igen valószínű, ez más tulajdonságában is megnyilvánul, amivel idegen nem fog tudni mit kezdeni.

A mamának szépen el kell ezt magyarázni, aztán menjen vissza az urához, akinek alárendelte magát és egye meg, amit főzött. Lesz épp elég anyagi gondotok vele, ha megözvegyülne, és csak az após utáni özvegyi nyugdíjból kell megélnie. Ha a párod ebben nem partner, és más a véleménye, akkor lapát.( ha az írásodat jól értelmeztem, akkor együtt sem éltek még, és a párod sem nagy házban él, többszázeres fizuval, ahol teljesen el lehetne szeparálni a mamát) Nem kell neked az anyós elb--ott életét megszenvedni! Nem írod, hogy milyen korúak vagytok,de annak,a kinek már van egy kis élettapasztalata, nagyon berögzült, hogy bizony párválasztásnál igenis fontosak a családi körülmények! Az élet produkálhat váratlan fordulatokat, amire nem lehet felkészülni, és meg kell olsalni, na, de a tornádó közepébe, előre tudottan, ki az a hülye, aki belegyalogol, ha szépen elmehet a másik irányba is?

Az a gond, hogy ha mindig háztartásbeli volt, akkor még nyugdíja sem lesz, kb élete végéig eltarthatjàtok.

Valamit sürgősen ki kell találni a pároddal, különben tényleg a kapcsolatotokra megy a dolog.

Van végzettsége a mamának? Fizikailag tudna dolgozni?

Mindenképp ilyesmi megoldás kéne, de ezen a párodnak is dolgoznia kéne. Ha csak úgy beletorodott, hogy akkor együtt éltek mostmar, az gaz

27!

Nem egyértelmű? Az "ezèrt beköltözik a párodhoz" szerintem telelésné egyértelműen azt jelenti, a pasi oke vele.