Együttélnél a párod anyjával vagy inkàbb szakítanál?

Ha a válás után 2-3 hónapról lenne szó, amíg összeszedi magát lelkileg meg anyagilag, akkor belemennék, mert a saját anyámnak se fordítanék hátat, így értelemszerűen a párom anyjának sem.

De ha ilyen szituáció adódna mint nálatok, akkor nem kérdés, hogy én nem akarnék benne részt venni. Sose dolgozott az a nő, tehát nyugdíja sem lesz, el kellene tartani, etetni, ruházni stb. Gondolom ti szeretnétek gyereket is, de így biztos 2x olyan nehéz lesz, mert lényegében már van egy "gyereketek", akire megy a pénz. A másik, a legnormálisabb anyóssal sem lehet szerintem együttélni hosszútávon. Először csak kis semmiségek fognak idegesíteni, aztán már az is zavarni fog, ha meglátod.

Ráadásul olyan kis lakásotok van, ahol mindig együtt lennél vele, nem az, hogy ő külön emeleten vagy külön lakrészben élne. Közös fürdőszoba, közös miniatűr konyha, a te meg az ő szokásaid pedig nem biztos, hogy fedik egymást (mondjuk ha te tisztaságmániás vagy, nála meg folyton rendetlenség van).

"az együttélés nagy valószínűséggel a haláláig szólna" - na ez pedig a legfőbb érv, amiért dobbantanod kellene. Milyen jövőd lesz így szerinted, hogy titokban azt lesed majd, mikor leheli ki a lelkét, hogy végre megszabadulj tőle?

Abban igazad van, hogy egyáltalán nem fair, hogy rátok telepszik. Még ha szerelmes is vagy a párodba, ez úgyis tönkre fog köztetek tenni mindent, úgyhogy legyél okos, és most hagyd őket ott egymásnak. Talán akkor a párod is rájön, hogy egy értelmes nőnek sem fog kelleni, ha a csomagban jár mellé az egész életében munkakerülő, kitartott anyja is.

Kérdező!

Nem számít, hogy háztartásbeli volt, a magyar törvények szerint a vagyonközösség miatt minden ingo és ingatlan vagyon fele őt illeti.

40 nmre max egy két hónapra, de már az is sok.

Ha az én anyám lenne, megvárnám a válást/vagyonmegosztást, ha nem lenne pénze, szereznék neki állást, és utána szépen pótolgatnám az albérletét, ha nem tudja fenntartani magát.

Olyan havi 30-40et simán megér a nyugalmam akár évekre is.

Elhelyezkedni háztartásbeli tapasztalattal bármelyik hotelben tudna, keresnek is szobalányokat ezerrel mindenhova, aki ágyaz, porszívózik, takarít, vasal.

Szakácsokat pedig végzettség nélkül is képesek felvenni, csak legyen belőlük. Ha jól főz, meg van oldva.

De rossz esetben minimálbérért konyhalány is lehet, vagy varrónő, vagy ingyen átképzik, csak dolgozzon valamit, amilyen a helyzet itt bpn.

Azt elfogadhatatlannak tartom, hogy felnőtt ember évekre az anyjával akarjon élni ilyen kis helyen.

Mi 100nmen élünk anyámmal, este 7re ér haza, reggel 7kor megy el, hétvégente alig látom, így idilli.

"azt sem tartom fairnek, hogy ránk telepszik, mert neki nem jó a férjével."

JAHHHHHH???????? Opppppácska.

Akkor nem egy szegény egyedül maradt özvegyasszony.

Na az ilyesmi kiveri nálam a biztosítékot.

Maradjon ott ahol lakik, ez így pofátlanság.

Hosszú távon semmiképpen nem fogadnám el. Három évig együtt éltünk, majdnem ráment a házasságunk, soha többet!

Anyagi támogatás, addig, amíg nem rendeződik a helyzet, rendben. De ha a párom a nyakamra akarná hozni, abban a pillanatban beadnám a válópert, természetesen igényt tartva a ház rám eső részének az árára.

Szerintem igazán gondolkozhatott volna mielőtt elválik... Legalább egy állást kereshetett volna mielőtt lelép a férje mellől.

Így lépnék azonnal a következők miatt:

- anyós meg sem próbál önálló lenni, nem akar állást keresni, nem is fog

- ez egyértelműen nem arról szól, hogy amíg összeszedi magát

- nem tartok el senkit élete végéig.

Amúgy olyan nincs, hogy nem lesz semmi pénze. Mindennek a fele az övé a házasságából, hiába volt háztartásbeli. Ebből amúgy ki lehetne hozni egy csomó jobb, mint ez a szitu. Próbálj beszélgetni róla a pároddal, hogy akkor hogyan tovább. Innentől végig el kell tartanotok? Hogy lesz gyereketek? Hogyan tudtok félre tenni? Van bármi terve a jövőre, vagy csak hirtelen felajánlotta a segítséget, mert az volt a helyes? Ezeket átbeszéltétek már?

Mi is 40 négyzetméteren és másfél szobában vagyunk ketten. Nem is tudom, hogy hova tennék egy harmadik embert úgy hogy ne legyünk egymás útjában folyton. A cuccait sem tudnám hova tenni senkinek, dugig van minden szekrény, pedig évente átnézek mindent és semmit sem tartunk meg "még jó lesz valamire" alapon, mert nem fér el.

L/27

Ha szeretném a férjem/párom, évek óta együtt lennénk, együtt képzeljük el a jövőnket stb akkor előszőr is leültetnem őt, hogy mit gondol az anyja helyzetéről. Megkérném, hogy ne mismásoljon, legyen őszinte, mert ez egy olyan helyzet, ami az életünket befolyásolhatja. Amennyiben egyetért abban velem, hogy a fenti helyzetben, 40 nm-re, másfél szobára nem tudunk idevenni meg egy embert, mégha az anyja is az illető, akkor utána leülnénk a mamával is.

Ha a férjem/párom ahhoz ragaszkodna, hogy vegyük magunkhoz, meg még tartsuk is el évekig, akkor elválnának útjaink.