Párotok hogy fogadta hogy nem jössz ki az Édesanyjával?

Az én férjem értette, miért nem imádom az anyját.Neki is ugyanazok voltak vele a problémái.

Viszont soha nem veszekedtünk vele, minden helyzetet ésszel és diplomatikusan oldottunk meg.

Ezért nem tudom azt írni, hogy nem jöttem ki vele, mert 35 éven át nem volt se vita, se harag köztünk. De ez a helyzet általam alakult így, mert közel laktunk, és nem akartam volna a párom anyjával rossz viszonyban lenni.

Főleg mikor már özvegy lett,beteges, és sok mindenben ránk szorult.

Soha nem csináltam kis dolgokból nagyot, próbáltam előre gondolkodva kiszámítani helyzeteket és megelőzni a konfliktust.

Néha még a páromat is én tettem helyre, ne hergelje magát az anyja ellen, mert nem szabad odáig jutni, hogy ne tudjuk elviselni egymást.Meg amúgy is mindenkinek vannak jó tulajdonságai is, azt kell nézni.

Szerintem minden csak elhatározás kérdése, az ember változtasson a gondolkodásán, és mindenkinek jobb lesz.

Már csak a gyerekeink miatt sem lehet rosszban lenni,mert nekik a mamájuk, szereti őket a maga módján, meg milyen példát mutatok a gyerekeimnek?

Én inkább tanultam belőle, én milyen anyós ne legyek.

Három felnőtt gyermekem párjaival nincs is semmi gondunk,nagyon jó a kapcsolatunk.

Gondolj bele, te is leszel anyós valamikor.Biztos te se vagy tökéletes, ahogy öregszel, még jobban lesznek rigolyáid.Neked hogy fog esni, ha a fiad felesége utál majd, és érezteti is?És úgy kell menned majd unokáidhoz, hogy érzed, a jelenlétedet is gyűlöli.

Úgy látom, ide csak alapból anyósgyűlölők írnak, vagy olvassák.Mivel a 11-es jól le lett pontozva.

Akik alapból gyűlölik a párjuk anyját, viszont sok pontot kaptak.

Szép hozzáállás.

Szerencsére valamikor ők is lesznek anyósok, és hát most azt hiszik ők jó anyósok lesznek, de ha már fiatalon ilyen a jellemük, ilyen utálkozó, akkor ha idősödnek,még olyanabb lesz!Szóval le kéne írni valahova, és elővenni 20-30 év múlva.

Én se imádtam anyósom, de udvarias és normális voltam vele mindig, a férjemet sose bántottam volna meg vele, hogy az anyjával gonosz vagyok.Mint ahogy nekem is k....rosszul esett volna, ha párom utálkozik az én anyámmal.

Egy rossz kapcsolat sosem 1 ember vétke!Kettőn áll a vásár!

Kedves 13-as!

Kezdetben én is így kezeltem.Próbáltam kedves,aranyos,segítőkész lenni vele.Nem vagyok utálkozó ember.Csak annyi volt a probléma hogy nekem is vannak hibáim és Ő inkább ezeket látta bennem.És sajnos nem azt látta mit próbálok tenni a fiáért(nem nagyképűség de nekem köszönhetik hogy nem lett alkoholista) Nem szóltam semmiért ami nem tetszett.Jelenleg a másik fia párjával is ezt csinálják mint velem,és nekem beszélik ki..... Volt egy másik párom,annak az anyukája valami csoda volt.

Nem tudja elfogadni, hogy az ő anyja nem olyan, mint ahogy előadja magát. Ezért nem érti a problémámat sem igazából. Azt akarja gondolni, hogy az ő anyja egy csupaszív, maga a megtestesült jóindulat és ő mindent csak jóból csinál, ő soha semmi rosszat nem mond, nem mondott, egy hányatott sorsú szegény asszony, aki ha rosszat is mond, csak a rossz tapasztalatok miatt. Az anyja egy szent, aki nem rendelkezik olyan emberi tulajdonságokkal úgy mint HIBÁZÁS!

Nagy színésznő anyuka. Korábban én is elhittem az alakításait.

Nagyon várom, hogy leleplezze magát a családja, mert náluk meg akkora színész mindenki! Mert persze előtte úgy csinálnak amikor találkoznak, hogy mindenki kisangyallá változik! Hát ők nem mondtak semmit...

Azt mondtam neki, amit főztél edd is meg!

Ha amikor letudta volna állítani anyukát amikor helyzet adódott és nem tette, most viselje a következményt, hogy nem akarom látni az anyját aki a hátam mögött kibeszél, úgy hogy engem hibáztat örökké mindenért. Persze erről sem tud.

Szeretem a párom, de attól nekem nem kötelességem azok után bárkit szeretni a családjából. Neki sem kötelező az én családomat. Csak akkor ne kettős mérce legyen. Mert sajnos ő úgy mér. Mert amit ő kapott az fáj neki. Amit én, az meg sem történt.

Nekem egy anyós jelöltöm volt szörnyű.

Ő maga volt a megtestesült gonosz. :D

Először szép kedvesen állt hozzám, végig hallgattam a "fiam volt barátnői mennyire nem illettek a családunkba" monológot.

Tipikusan az a fajta, aki szeret parancsolgatni és szabályokat kiosztani a leendő menyének.

Volt eset, hogy azért esett nekem, mert mit képzelek magamról, hogy az ő fiacskáját becézgetni merem, "ő nem erre nevelte".

Ráadásul megvárta, hogy először hazamenjek tőlük, aztán otthon leírta facebook-on keresztül.

Sajnos a párom sem könnyítette meg a dolgomat, konkrétan a szemembe mondta, hogy márpedig ő az anyja mellé áll, ha tetszik, ha nem..

Egyedül soha nem is mentünk soha sehová, mert mindig jött az anyja is.

És őszintén rosszul esett, hogy a párom nem állt mellém, hanem az anyját védte és végig nézte, ahogy tönkremegyek.

Azonnal dobbantottam és kiléptem ebből a kapcsolatból.

Most 2 éve boldog vagyok a vőlegényemmel és nagyon szeretem a jelenlegi anyós jelöltömet:)))

Rosszul. Ő csak azt látja, hogy én milyen gonosz vagyok, amiért nem tudom elviselni, hogy az a nő folyton tapad ránk, mint a pióca. Mindenbe beleszól, mindenről véleménye van, amit végig kell hallgatni. Borzasztóan erőszakos - ezt párom is elismeri - nem tudod vele megértetni, hogy a "nem" az nem.

Mindig azzal jön, hogy egyáltalán nem vagyok toleráns, és amit ő elnéz nálunk, én azt nem nézem el náluk. Hozzáteszem, ő negyedannyit találkozik az én családommal, mint én az övével.