Ez normális vagy beteges?

"És még mindig azon vagyok kiakadva, ahogy pár kommentelő beszél, illetve reagál ismeretlenül is. Én ezen húztam fel magam."

Tehát az a bajod, hogy az ismeretleneknek feltett kérdésedre, ismeretlenek válaszolnak.

Tényleg beteg vagy!

Kérdező, régen voltak olyan hirdetések a nők lapjában, hogy családok pótnagymamát kerestek. Nyilván ott már nem volt igazi. Én nem látok ebben betegeset.

Hozzátenném: túl vagyok negyvenen, és nem szültem. A mondatot nem fejezném be.

Pótunoka nem lehet-e? Hát nevezhető annak is.. vagy nagyon szoros barátság..

Nekem ugymond pótanyám lett szülés után.. ő volt a szülésznőm, anyámmal terhességem alatt mégjobban összevesztünk mint előtte bármikor.. nemsokkal később már nem is tartottam vele a kapcsolatot, a pótanyámnak meg úgy hozta a sors hogy nem lehetett unokája” vagyis volt neki csak a menye nem engedte hogy ugymond unokázzon” engem ő tanított meg főni is meg ugy egy rakás dologra.. gyerekkel kapcsolatban szintén rengeteget tanultam tőle, bármikor rá merem hagyni a gyereket, segít mindenbe,mi is nekik.

Nagymamaként szólnék hozzá, kedves Kérdező!

Nekem van 3 unokám, mindegyiket imádom, egy szóra odaadnám bármelyiknek a vesémet, nem csak egyet, akár mindkettőt.

Ha csak rájuk gondolok elönt a szeretet és könny szökik a szemembe.

Bár minden gyerekkel megtalálom a hangot, minden gyerek - ismerős és ismeretlen - bizalommal, majd szeretettel fordul felém és én viszontszeretem őket, kedveskedem nekik, elbeszélgetek velük, ingyen vigyázok rájuk ha kell, de az unokáimmal össze sem lehet hasonlítani az érzést.

Az unokáim a húsom, a vérem, ők adnak értelmet az öregkori életemnek.

Ne legyenek rossz érzéseid, hadd szeresse az anyósod azt a kislányt, legalább látod, hogy a tiédet milyen nagyon, ezerszeresen fogja majd szeretni!

És tényleg ne görcsölj rá a babára, mihelyt elengeded ezt a stresszt, meg is fog jönni egykettőre! Sokaknál segített az örökbefogadás is. Mihelyt jött kisgyerek a családba és a szülők lenyugodtak, megjött a vér szerinti baba is.

Szerintem totál beteges ilyen mélységű ajnározás, főleg, hogy a gyerek saját nagymamája kirekesztődik.

Valamit kompenzálnak mindketten.

A gyerek a családjától nem kap meg elég érzelmet.

Anyóst após kufircolja rendesen? Tuti nem.

Most az egyik válaszról eszembe jutott egy saját történet. Nagymamámnak volt egy barátnője, anyámra és a bátyjára rengeteget vigyázott, amíg gyerekek voltak. Volt idő, mikor többet voltak ott, mint otthon.

Én kisgyerekként ezt a nénit úgy ismertem meg, mint "Kati mamát". És nekem teljesen természetes volt kisgyerek fejjel, hogy két nagymamám van, mondhatni. Sosem voltam emiatt lelki válságban, mindig pontosan tudtam, hogy ő nekem nem rokonom igazából, de nem ez volt a lényeg, már gyerekfejjel sem. És persze ettől picit sem szerettem kevésbé a nagymamámat.

Kati mama már rég elment, és azóta az én nagymamám is. De Kati mama (azóta már szintén nyugdíjhoz közelítő) lánya a mai napig felhív néha, anyámat is, hogy mi újság velünk. Ahogy egy valódi rokonnal tenné, akit messzire sodort az élet.

Ez a követendő példa, kérdező, nem ez a hiszti, amit te levágsz.