Alberlet vagy anyoseknal lakni? Ideiglenesen, minimhm 2 evet.

Szerintem viszont attól függ. Párom nem lakna többet az anyjánál, én nem ellenkeznék, ha erre kerülne véletlen sor, jó fejek. Anyummal mindketten el tudnánk lakni, sose parancsolgatna, mindig csak adott eddig nekünk, biztos nem lenne probléma belőle.

Hozzá kell tennem, hogy ez csak akkor jöhet számításba, ha olyan anyagi körülmények közé kerülnénk, hogy nem tudjuk magunkat eltartani albérletben. Csak azért, hogy spóroljunk, nem laknánk másnál. 24/F 20/L

Albérlet.

Nem vagyunk jóban az anyósomal, de ha jóban lennénk, akkor sem akarnám.

Kiemelkedően jó kapcsolat nélkül tuti albérlet. Egyébként bizonytalan, de a te dolgod. Szinte tuti, hogy megbánod, ha odaköltözöl tartósan (2 év az nekem már az).

Én laktam 3 hónapig még csak nem is anyósnál (a párommal sem találkoztam valami sokszor előtte), mivel nem találtam albérletet. Gyakorlatilag csak aludni jártam oda és nem volt semmi probléma, azóta pedig gyermekének tekint, én pedig anyám helyett anyámnak, de évekig azért nem lenne az igazi ott lakni vele, bár muszájból meglennénk s nem a személyisége lenne a gond.

Vagy ha nagyon alkalmazkodó vagy, akkor is jobbak az esélyeid. Én totál nem vagyok az.

A kérdés eldőlt, csak lábjegyzetként írom az alábbiakat:

szerintem nem kellene egybemosni minden anyóst/apóst. Nem mindenki egyforma, nem mindenki várja repesve gyereke és annak párja odaköltözését, mert akkor most "valami történik". Ha csak nem egy hodályról van szó, ahol ellakhat a két család súrlódások, meg különösebb alkalmazkodás nélkül, vagy ha nem szükséghelyzetről van szó (a fiatal pár vagy anyósékhoz megy vagy az árokpartra), én például nem szeretném, anyósként, ha a fiam családostól visszaköltözne.

És nemcsak a fiatal párnak kell alkalmazkodni, kell az anyóséknak is. Nekik is kényelmetlen ez a helyzet. Még akkor is, ha azt mondják, persze, ha más lehetőség nincs, költözzetek ide. Mert mi mást mondanának egy kényszerhelyzet esetén. Hálistennek, én még nem voltam tartósan ilyen helyzetben, de nem csodálom, ha belőlem is kihozná a sárkányt az ilyen összezártság. Meg a menyemből is.

Egyszóval alaposan mérlegelni kell, és gondoljon a fiatal pár arra, hogy nemcsak az ő életükről van szó, szép dolog a spórolás, de gondoljanak azokra is, akiknek a nyakára mennek.

Még valami: olvasom itt gyakran, hogy ha már adnak haza a kajájukért, meg kifizetik a rezsi rájuk eső részét, akkor már az "öregeknek" kuss, meg az albérlet sem kerül sokkal többe. Elárulom, de, itt Bp-en meg lehet nézni az albérletárakat. Legalább 100-150 000 Ft-ot megspórol az, aki a szüleihez/anyósáékhoz visszaköltözik, havonta. Szóval, szerintem még ha nem is (volt) könnyű, és odaköltözésünk, az alkalmazkodási kényszer kihozta párunk szüleiből/szüleinkből a sárkányt, azért illene legalább egy kicsit hálásnak lenni azért az évi megtakarított kb. 1,5 millióért.

Summa summárum: senkinek nem könnyű, egyik félnek sem, ezért szerintem is jobb választás az albérlet. Hiperintelligensnek és kompromisszumkésznek kell lenni mindkét oldalról a pároknak, hogy az összeköltözésből jó süljön ki. Ez a felállás viszont sajnos elég ritka.