Odaköltözök a Páromhoz, a családjával fogunk lakni. Hogy legyek nyugodt lélekkel ezek után ott?

Sztem tök normalis, h igy erzel. Bar nem mindenhol derül ki ilyen hamar, de (csak majdnem?) mindenhol igy viszonyul a ferfi csaladja az "idegen" nöjehez, h sosem leszel eleg jo nekik. Nekem sokan azt mondtak, majd hazassag utan valtozik..., majd gyerek utan... - nem valtozott 10 ev hazassag es 3 gyerek utan sem.

Sztem ha mar most beleszoltak, pedig ott sem laksz, ilyenekre vagy meg rosszabbra szamithatsz, amig ott laksz. En is pedaloztam eleinte amiben tudtam, de azt magatol ertetödönek vettek, nem nöttem a szemükben. (Pedig nalunk nem tett szova senki semmit, megis erzi az ember a viselkedesükböl, hat akkor meg amit te irtal!!) Most ugy csinalom, h nem akarok nekik megfelelni, azaz normalisan viselkedek velük, de amiben korabban pedaloztam, pont abban nem teszem meg a legkisebb eröfeszitest sem ertük. Nem kerik, tehat minek. Es igy erzem magam jobban! Pl. eszem agaban sincs takaritani, ha hozzank jönnek, viszont miutan elmennek, tenyleg nagyon erös belsö kesztetes (takaritas, szellöztetes, lemosni...stb), igy utanuk takaritok. Emlekszem, amikor fenyesre suvickolva minden, meg fel sem szaradt teljesen a padlo, es lehajolt a sogornöm egy valoszinöleg a cipöjükröl leesett 1cm2-es koszert, undorodva: "iii". Ha mindenhogy a kifogasolnivalot keresik, lusta disznonak meg rendetlennek gondolnak, a mostani rendetlenseg nem valtoztat semmit. :D Együtt sosem laktunk, csak eleinte egy fedel alatt külön lakreszen, ami minden szinten szabadon atjarhato volt. Amiota elköltöztünk, jobban elviselhetö a ritka talalkozasok miatt. Tehat: normalis vagyok hozzajuk, csak epp a kisujjamat sem mozditom ertük, ill. minimalis. Csak azert irtam le a szemelyes dolgaimat, h gondolkodj el rajta, hatha egy idö utan követendönek tartod.

Ja es amit az elsö irt, azt is figyeld a baratodon, h ö hogy viszonyul ehhez! Mert legtöbbször igaz.

Egyidöben irtad a kommentedet, na pont erre utaltam. En is pont igy gondolom az idöbeosztast, es nalunk is müködött eleinte. Mindig erröl regeltem, erre tereltem a szot, igy nagyjabol együtt csinaltuk majd együtt pihentünk, de legalabbis nem ereztem magam tulterheltnek. Bar nem fözött, de segitett az elsö evekben: salatak, kirantott hus, ezt-azt összevagni, a vendegeknek bonyolultabb sütemenyek ...stb. Takaritani nem, de vegülis volt idöm, ill. ha vendegeket vartunk, akkor felesben is besegitett. Eleinte, majd a rozsaszin köd elszallt es az addig elfedett enje, ahogy neveltek, kezdett fokozatosan elöjönni. Vitatkozasok, meggyözesek, nemi valtozas, de mindig ott van a belenevelt enje. Aztan jöttek a gyerekek, minden meg bonyolultabb, mindenki faradtabb ,meg kevesebb idö - nekem is a meggyözesre, neki az odafigyelesre... Raadasul pszichologiai kutatasok szerint is mindenki a neki kenyelmesebb megoldasra hajlik... Nagyon ritkan szoktam kerdest feltenni, mert azt tapasztalom, bar joszandeku valaszok is vannak, nem igazan van benne uj, amit nem tudnek. De pont nemreg feltettem egyet, ami összefoglalja, hogy ez egy evtized utan hova vezetett: "Elvarhato-e, hogy a heti 40 orat dolgozo ferj az otthon levö felesegnek egy idöre kisgyerekek nelküli programot tegyen lehetöve, pl bevasarlas vagy setalni, barmi? Ha igen, mennyi idöre es milyen gyakran? Es hogy oldjatok meg a szabadidöt, kikapcsolodast, ahol a ferjnek, felesegnek is van?". Nem muszaj vegigolvasni, mert hosszu, es benne van minden a kerdesben. Bar nincs 2 ugyanolyan helyzet, ezert nem tudni, hova vezet a tietek, de azert osztottam meg, h tanulj masok helyzeteböl, csinald jol!

7.

Én nem költöznék ezek után oda egyetlen napra sem. Ha ő nem hajlandó elköltözni otthonról, anyuci szoknyája mellől, akkor ez jobb, ha mielőbb kiderül, nem összeházasodás és esetleg gyerek(ek) születése után, évek, évtizedek elteltével.

Mindent összevetve én most döntés elé állítanám őt, bármennyire fájdalmas is, ha az anyja mellett dönt, legalább tiszta lesz a dolog. :/