Odaköltözök a Páromhoz, a családjával fogunk lakni. Hogy legyek nyugodt lélekkel ezek után ott?
Nem érzem magam családtagnak náluk. S legutóbb volt egy számomra nagyon romboló hatású jelenet, amikor is a rendrakásról volt szó. Kiosztottak az anyjaék amikor azt mondtam: nem fogok mindent a párom után elpakolni. Erre nekem tapadtak, hogy én nem csinálok semmit, mindent a párom csinál, a reggelit, az ebédet is ő szedi ki, én meg körülbelül nagy semmit. Náluk - kifejtették - az a szokás, hogy a nő körbe ugrálja a férfit. Mondtam: én nem így nevelkedtem, nálunk munkamegosztás volt. De csak kaptam az ívet. Úgy felidegesítettem magam rajta, hogy elmentem onnan magam pár órára. Ahhoz képest, hogy mert a nő dolga meg stb., akkor legközelebb nem festek ki egymagam náluk az ő házukat, nem glettelem ki a plafonban meg az oldalfalat mert ők nem mernek a létrán tartózkodni, nem fogom vinni a betonos vödröt stb ilyen teljesen nőies dolgokat majd nem végzek... Nagyon megbántottak, hogy ezeket senki nem hánytorgatta fel, hogy de jó, kössz hogy segítettél, hanem nekem tapadtak, hogy én nekem még ezek után ki kell szolgálni a páromat. Ki van szolgálva amennyire kell, de nem fogok a szolgájuk lenni. Félek bele fognak szólni a kapcsolatunkba, ha most megkaptam ezt amikor ott sem lakok még, ráadásul jogtalanul. Mondtam nekik: ezt majd mi megbeszéljük, ki mit vár a másiktól, ez a mi dolgunk.
Jogos a félelmem? Ezek után mire számítsak? Eddig azt hittem kedvelnek, de már nem úgy nézek rájuk. Sosem leszek elég jó nekik. Valami megváltozott bennem irántuk.
Páromnak azt mondták, mikor eljöttem beszélt velük, hogy ők nem azt mondták, hogy semmit nem csinálok. De akkor azt mondták! Aztán úgy állítottak be maguk közt, hogy túl reagáltam, s hogy nekem van lelki bajom és biztos azért kaptam fel a vizet. Szerintem érthető, hogy érzékenyebb vagyok. Mindent itt hagyok miatta, mert ő ide nem jön és így megyek majd oda, hogy ezt gondolják rólam? De biztos én vagyok a túlérzékeny...
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem költöznék oda.
A páromnak a szendvics meg volt csinálva mire hazaért.Nálunk ott volt a hütő majd csinálsz magadnak szendvicset ha akarsz.
Anyósóm olyan szinten körbeugrálta a férjem hogy az valami hihetetlen.
Az elejétől kezdve nálunk munkamegosztás van,igaz mi egy független helyre költöztünk külön.Apósóm még néha furcsán néz ha arról van szó hogy a férjem tereget vagy porszivózik de magasról...ha odaköltöztünk volna hozzájuk akkor valószinűleg ma már nem lennénk egyeütt.
válasza:Ne költözz oda, az világos, - két hónap alatt vége is lesz a kapcsolatnak.
Aggasztóan hallgatsz arról, hogy miközben téged oltogattak, mit csinált a párod?
Lapult, ugye?
Na hát... ha külön helyre tudtok menni, akkor esetleg adj neki még egy esélyt.
válasza:Sztem nem fogsz innentöl nyugodt lelekkel ott lakni, de meg latogatoba se szivesen mesz, es ez teljesen erthetö Sztem ez egy figyelmeztetes az egiektöl, egy vizio arrol, ami ott rad var. En leirtam a szemelyes dolgaimat, es javaslom, olvasgass itt a forumon is arrol, milyen az anyosekkal együtteles. Es nehogy azt hidd, hogy ezek olyan rítka törtenetek, sajnos nagyon gyakoriak, nem is ertem, ismeretsegi körödben nincs elötted pelda?! Bar en azt tapasztalom, ahol "minden jo", ott vmit elhallgat az illetö vagy meg maganak is szepiti, mert elöbb-utobb kibuknak a dolgok.
Olvasd el pl. ezt a kerdest, milyen aprocska dolgokrol van benne szo, amiröl azt gondolnad, h erre legyintenel - de ha ateled, es mindez együtt?! Mar nem biztos: "Milyen problémák adódnak abból, ha az anyóssal kell egy fedél alatt lakni?"
Én albérletbe mennék. De a párom nem akar, mert még nincs annyi pénz és nem is akar igazán, de mondtam neki gyűjtsön majd ő is és gyerünk. Csak miatta megyek hozzájuk és teszem hozzá az anyja korábban azt mondta neki, ne menjen el máshova lakni... Én nem élősködni jövök, én azt akarom, hogy ha már így nevelték, fogadják el, hogy ha itt akarják tartani, attól még nem leszek olyan mint ők. Megteszem amit kell, de nem adom fel magam. Attól, hogy én jövök hozzájuk, az nem azt jelenti, hogy neki nem kène felnőttkènt kezelni a fiát. Elég idősek vagyunk hozzá, inkább noszogatnia kéne, hogy élje a saját életét.
Senki nyakára nem mennék, ha velem tartana máshova kipróbálni egy másik létformát. De igaz, hogy most perpil egyikőnknek sincs albira, de mondtam miánt tudunk gyerünk. Pont ezért, ezt is mondtam neki, mert itt én alul maradok mindig. Ezt mindenki tudja. De ha ő vonakodik nehezebb a helyzetem. Én már úgy vagyok, megpróbáljuk, én nyugodt leszek magammal szemben, hogy mindent megtettem. Ha nem úgy alakul, ettől többet nem tudok tenni. Senki nem arra vágyik, hogy örökké alaklmazkodjon olyan szinten mint amit akkor leírtak, ahogy kellene szerintük. Azt nem lehet. Majd ezt nekik is meg kell szokni. Ha a párom is ezt mutatja, elfogadják.
Különben megvédett, igaz nem annyira ahogy én akartam, mert az adott pillanatban amikor leállithatta volna a dolgot, csak gyengèn halkan mondta szerintem, de utána hallottam, hogy kiment hozzájuk hogy nincs igazuk. Bár végül meggyőzték őt, hogy nem is úgy gondolták. Én meg állítom de bizony úgy gondolták akkor.
válasza:Jó, hát, ha iylen határozott vagy, hát menjél - tényleg: legalább te megpróbáltad.
De akkor is nagyon kisfiúnak tűnik az embered...
válasza:Baromság az a kifejezés is, hogy a "nyakára" költözni, szülni...
Ha bármelyik gyerekem idehozná a párhát, az nem a "nyakamra" volna, szeretem őket, és a választottjukat is, és nem az volna fő tevékenységem, hogy megkeserítsem az életüket.
Micsoda primitív dolog az! A gyerekem, nem? Meg, akit ő szeret.
Én szerintem is az a kifejezés rossz, hogy nyakára, pláne ha ők azt mondják, "mindenképp" ide jöjjünk.
Csak rossz, hogy valaki ilyen korlátolt, vaskalapos és nem értem azt az anyai szeretetet, amikor odaakarják láncolni magukhoz. Minap mondta haver anyja, hogy még fiatal összeköltözni, minek sieti el. 24 éves. Mégis mikor ha nem most? Lakjon 30 éves koráig otthon? Nem tudom. Az én családom noszogat. Felénk mindenki költözik fiatal elfele, házasodnak 25 évesen. Feléjük meg: ó minek, még fiatalok... isten őrizz, hogy saját lábára alljon a gyerek. Ez kiakaszt. A páromat pedig eléggé befolyásolják mert megtudják tenni. Irigylem, hogy a haver meg fogja magát és megy a barátnőjéhez. Párom miért nem tud ilyen lenni ebben a kérdésben? Ott se dőlt össze a világ.
Egyébként nem olyan egyszerűek ezek a dolgok ha szereted a másikat. A különbség az, hogy én most képes vagyok áldozni a kapcsolatért. De ezek után pláne elvárható lesz, hogy utána az én akaratom is érvényesüljön. Hát ha a kompromisszum ajánlat nem használ...
Ha meg akkor sem, akkor tényleg felesleges volt minden? :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!