Segítség! Kikészít. Mit csináljak az anyóssal?

Mi nem éltünk soha egy percet sem anyóssal, inkább fizettük az albérletet, mert a nyugalom többet ért nekünk.

Már nem él az anyósom, de mesélek róla, hogy milyen volt, csak, hogy tudd, van a Tiédnél rosszabb is.

Férjemmel 6 évig vártunk a fiúnkra. Hála Istennek egészségesen született, pedig sokat küszködtünk mire végre teherbe estem.

Férjem szőke, zöld szemű. Én szőke, kék szemű. A fiúnk fekete hajjal és hatalmas kék szemekkel született. Kb egy éves korára elment a fekete haja és kinőtt a szőke.

Addig én már vagy 100x megkaptam az anyóstól, hogy nem is a férjemtől van, sőt a környéket is telekürtölte a hülyeségével. Aztán teltek az évek, a gyerek egyre jobban hasonlított a férjemre, de az anyós kb fél évente mondogatta a hülyeségeit. Majd amikor a fiúnk kb 7 éves volt a kedves mama azt mondta neki, hogy az apja nem is az apja. Na azt képzeld el amikor a kisgyerek este sírva szalad az apjához, hogy ugye apa te vagy az apukám...

Akkor mondta el, hogy amíg én szülőin voltam, a mama mit mondott neki, amikor ő vigyázott rá.

Most már 19 a fiúnk, dettó olyan, mint a férjem, a menése, a beszéde, a mosolya, minden.