Lehet hogy anyósom emiatt nem örül az születendő unokájának, nagyon rosszul esik és nem merem felhozni, párom meg nem így látja?
Páromnak van egy bátyja, aki elvált,de van 3 gyereke. Nagyon problémásak voltak, verekedtek is, rondán beszéltek, rájuk volt hagyva minden. Anyósom sokat vigyázott rájuk, akár heti rendszerességgel. Sokat panaszkodott rájuk mindig. Mikor megtudta hogy terhes vagyok a másik fiától egy erőltetett mosolyt valahogy próbált biggyeszteni, de nagyon álszentnek tűnt. Mióta ezt megtudta az unokáiról csak jókat mond. Többször elismétli, hogy mennyire imádja őket. Ez rendben is van, hiszen ez egy szép dolog és az is hogy foglalkozott velük mindig. Egyszer megjegyeztem hogy milyen jó a gyerekeknek is hogy rendszeresen találkoznak a nagymamával, sajnos nekem távol lakik a családom, anya nem tudna vele lenni. Erről ő egyből azt reagálta, hogy hát ő már kiunokázta magát,ez már elég. Én mondtam hogy nem rá akarom tukmálni a hét minden napján, de tényleg nem. Azt mondtam hogyha el kell mennem orvoshoz, vagy elintézni valamit akkor pár órára majd ott hagyhatom-e. Sajnos nincs más segítségem ilyenekhez. Erre nem reagált, sőt azt sem kérdezi sohasem hogy hogy vagyok,csak az új macskáiról áradozik mindig. Igazából eddig jó volt a viszonyunk, de olyan mintha tehernek érezné az új unokát.
Ez nagyon rosszul esik. A családom aki nagyon várja a picit nem gyakran láthatja majd a fiam a távolság miatt.
Azért viselkedhet így, mert sokszor a nyakába lettek "varrva" úgymond az unokái évekig és már tényleg belefáradt? Pedig ott a másik oldalról még mégtöbb segítség volt, gyakorlatilag a gyerekek 7 napból 6-ot a nagyikkal töltöttek, akik mind közel laknak.
Lehet nem kéne ennyire előre izgatnom magam, lehet a hormonok teszik, de nem érzem már jó magam a társaságában azóta mióta ilyeneket mondott. Egyébként nagyon fitt, jár futni, jógázni, sétálni, nyaralni.
14es vagyok, es azt hiszem megertettem a kerdest :DDD ellentetben azokkal, akik egybol tamadnak.
En nem voltam meg terhes, de nemreg szuletett kisbaba a csaladomban, es latom azt, egy kisgyereket milyen hihetetlenul lehet szeretni, es el tudom kepzelni, anyakent milyen rettenetesen banto az, ha valaki a viselkedesevel attetelesen elutasitja a gyerekunket. Nem kihasznalasrol van szo, hamen arrol, hogy ez mennyire rossz esik, meg akkor is, ha kivulallokent az elozmenyek miatt valamennyire ertheto az anyos nezopontja is. Azzal mondjum egyetertek, hogy ha igy viselkedik az anyos, nem szivesen biznam ra a gyereket.
Gondolom, ha kell, a kerdezi is meg tudja oldani a gyerekfelugyeletet, de azert csaladon belul ennyi szolidaritas talan elvarhato. A sajat tapasztalatot (vagyis hogy mennyire egyszeruen kivitelezheto ez) viszont ezzel kapcsolatban bem kellene abszolutizalni, mindannyian mas helyzetben vagyunk. Hogy ki erett a szulosegre, arrol pedig vegkepp nem itt kene iteletet mondani.
Azt nem értem most, hogy csak ez a két véglet létezik? Vagy jó kapcsolat lesz a nagyival, mert vigyáz rájuk, ha kell vagy hallani sem fog az unokákról, mert belefáradt a gyerekezésbe és nem szeretne rájuk vigyázni? Pár hozzászóló ugyanis ezt feszegette.
Miért gondolják az emberek, hogy a nagyszülőknek "ez a feladatuk"? Kényeztetni az unokát, vigyázni rájuk, ha kell, mert ha nem hajlandóak rá, az "fura", meg "nem normális", meg "undok"? Szeretheti attól az unokákat, mert nem vigyáz rájuk, örülhet nekik. A saját gyerekeit vállalta még fiatal korábban, az unokák már nem az ő döntései. Ők is emberek, határokkal. Az idő azzal is jár, hogy már nincs türelmük még pár órára sem egyedül egy kisgyerekkel szórakozni vagy akár utánuk rohanni, a hisztijüket csillapítani, lekötni őket. Csinálták ezt évekig még régen.
Szerintem az anyósodnál is annyi lehet a történet, hogy szereti ő a növekvő családját, de inkább egy kis távolsággal. Néha jó meglátogatni őket, összejönni egy kis családi ebédre, de egyedül nem akar szórakozni ezzel és ez teljesen rendben van. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy egyforma nagymama sem. Valaki világéletében gondoskodó fajta volt és az is marad idős korában is, hetekig is vigyáz a gyerekekre, ha úgy adódik, minden panasz nélkül és mosolyogva, más pedig nem és ez is teljesen érthető. Valakinek az ad erőt, hogy gondoskodhat az unokáiról másnak az, ha élvezheti a csendet, élhet a hobbijának egyedül vagy a párjával.
De semmiképpen nem lehet erőltetni semmit sem. Szerezzetek megbízható bébicsőszt, a környéken élő többi anyukával álljatok össze és felváltva vigyázzatok egymás gyerekeire pl. ottalvásos party keretében, hangoljátok össze pároddal a munkarendeteket, szabadidőtöket. Eleinte nehéz lesz, főleg a betegséged miatti utazás miatt, de higgyétek el, sok vitától, feszültségtől fogjátok magatokat megkímélni idővel, ha belejöttök. Nem kell függenetek anyóstól, nem kell könyörögni neki, rátukmálni, hogy utána ezzel elharapózzon a dolog. Jobb lesz így mindenkinek.
Kéne az anyósodnak tudni, hogy nem lehet minden gyereket egy kalap alá venni.
Szegénynek trauma volt ez a három, most talán azt hiszi, a te babád is az lesz.
Megértelek, kérdező, és amúgy tökre igazad van. De ne keseredj még el, mert ha anyósod látja, hogy a ti gyereketek normális gyerek lesz, nem kis vaddisznó, örülni fog, hogy végre normálisan viselkedő unokája is van, és nem utasítja őt el. Hagyj neki időt. A mostani hozzáállása után még simán lehet majd jó a kapcsolat
Tehát közli hogy NEM kér az unokákbol erre te benyögöd, hogy jo lenne ha vigyézna rá ekkor akkor. :D
Miért?
A gYereket MAGATOKNAK csináljátok, nem a nagyinak, ha NEKI van kedve, AKKOR és ADDIG vigyáz rá, de ennyi.
Velem.is probálkozott a lányom, hogy akkor ezen meg azon a hétvégén nálam lesz, meg itt alszik a gyerek, aztán elég gyorsan közöltem vele, hogy az ÉN szabadidömet Ö NE ossza be. :D
Hétközben dolgozok 9 orában, igy amikor lesz idöm és kedvem a kisfiukkal foglalkozni, hozhatja.
Sok friss szülő ugy ugráltatná a szülőt hogy az félelmetes.
Nem feltétlenül nem örül, de lássuk be, azért húzós, hogy még meg sem született a gyerek, de már az a téma hogy mikor fog rá vigyázni, és mennyit.
Ezt amúgy sem kell erőltetni. Ha unokázni akar, majd talál rá alkalmat, és ő maga megy hozzátok.
Amúgy meg pláne így hogy panaszkodott a többi, rossz neveletlen unokára én fel sem hoztam volna neki a témát, mert nekem lett volna kellemetlen. De ez csak én vagyok.
Mindenkinek köszönöm a válaszokat! Nem beszélek többet róla neki a gyerekről, ha kérdez válaszolok, ennyi.
Majd meglátjuk hogyan alakul az ő hozzáállása, akárhogyan is azt el kell fogadnom.
Szia. Én ugyan ebben a cipőben járok. Anyuék 300kmre laknak. Anyósom itt. De rá nem lehet gyereket bízni mert csak üvölt velük. Mi ketten oldunk meg mindent, három gyerekünk van. Sokszor nagyon nehéz, többször volt h le kellett mondanom időpontot, mert nem ment. 10 éve ha megyünk vhova visszük őket is. Ez így kerek.
Én úgy gondolom h egy nagyszulonek minden unokának ugyan úgy kellene örülnie és nem tenni különbséget és nem kellene egy kalap alá vennie. Kitartás, figyeld meg ha megszületik nem fog tudni ellen állni. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!