Aki ilyen helyzetben volt mit tett?

2 éve vagyunk együtt a párommal, nem lakunk közel egymáshoz.

Már kettő éve a családjával küzdök és úgy bele vagyok már fáradva.

Nagyon szeretem és semmi gond nincs vele, de már a szüleit nem bírom elviselni.

Folyton azt akarják, hogy otthon legyen, segítsen és én ezt nem is bánom, mert érthető, hogy háznál igen is van sok munka, de nem ennyi mint náluk. Alig ért ide mindjárt aznap hívják, hogy rögtön másnap menjen haza, mert segíteni kell. Semmit nem tudunk együtt tervezni, mert nem tudjuk, hogy éppen megint mikor rendelik haza. Nagyon befolyásolják a páromat. Aztán ha nem megy haza "segíteni" akkor jön a cirkusz és ezért inkább azt mondom, hogy menjen haza és engedek én, de ez vajon normális, hogy mindig csak én engedek és minden programot ezért mondunk le?

Nekik is be kéne már látni, hogy egy 21 éves nem ülhet folyton otthon. Egyáltalán semmit nem értenek meg. Vannak olyan napok mikor bizonyos időre szükségem lenne rá és meg is beszéltük most is, hogy 2 napig nálam lesz, mert ez a kettő nap nekem fontos, persze mint mindig engedélyt kellett kérnie és most sem engedték, mert segíteni kell. Bármit szeretnénk csinálni, menni valahova előtte egyeztetni kell, hogy nincs-e rá szükségük.

Szakítás szóba sem jöhet, mert nagyon szeretjük egymást meg is egyezünk és jól vagyunk, csak ez ne lenne.

Mit tanácsoltok? Ti mit tennétek? Vajon csak én reagálom túl?

Köszönöm szépen előre is! :)