Aki ilyen helyzetben volt mit tett?
2 éve vagyunk együtt a párommal, nem lakunk közel egymáshoz.
Már kettő éve a családjával küzdök és úgy bele vagyok már fáradva.
Nagyon szeretem és semmi gond nincs vele, de már a szüleit nem bírom elviselni.
Folyton azt akarják, hogy otthon legyen, segítsen és én ezt nem is bánom, mert érthető, hogy háznál igen is van sok munka, de nem ennyi mint náluk. Alig ért ide mindjárt aznap hívják, hogy rögtön másnap menjen haza, mert segíteni kell. Semmit nem tudunk együtt tervezni, mert nem tudjuk, hogy éppen megint mikor rendelik haza. Nagyon befolyásolják a páromat. Aztán ha nem megy haza "segíteni" akkor jön a cirkusz és ezért inkább azt mondom, hogy menjen haza és engedek én, de ez vajon normális, hogy mindig csak én engedek és minden programot ezért mondunk le?
Nekik is be kéne már látni, hogy egy 21 éves nem ülhet folyton otthon. Egyáltalán semmit nem értenek meg. Vannak olyan napok mikor bizonyos időre szükségem lenne rá és meg is beszéltük most is, hogy 2 napig nálam lesz, mert ez a kettő nap nekem fontos, persze mint mindig engedélyt kellett kérnie és most sem engedték, mert segíteni kell. Bármit szeretnénk csinálni, menni valahova előtte egyeztetni kell, hogy nincs-e rá szükségük.
Szakítás szóba sem jöhet, mert nagyon szeretjük egymást meg is egyezünk és jól vagyunk, csak ez ne lenne.
Mit tanácsoltok? Ti mit tennétek? Vajon csak én reagálom túl?
Köszönöm szépen előre is! :)
Ugyanez volt nálunk is néhány éve, és mi is ilyen 21-22 évesek voltunk, épp elkezdtunk járni. Na hát ugyanígy az anyja a páromat állandóan hazarendelte, mindig sírt a szája hogy túl sokat van velem, miért nincs otthon többet, pedig segíteni kéne otthon sok mindenben stb. Később elmondta párom hogy amúgy mikor ezeket mondta az anyja és hazamebt és otthon volt akkor semmi dolga nem volt, ő volt a saját szobájában, az anyja meg egy emelettel lentebb, meg csak beszélgetni sem ment be hozzá, szóval tényleg csak arról szólt a dolog hogy otthon legyen és ne velem. Nálunk az hozta meg a változást mikor párom hozzám költözött. Nem volt kis dolog mert nagyon nehezen tudott levalni a szüleiről, de végül döntött, és belatta hogy ez így nagyon nem jó ahogy mennek a dolgok. (képzeljétek el amikor egy elvileg felnőtt férfinak minden reggel kikeszitik a ruháját mit vegyen fel aznap, és minden étkezésnél elé rakják a kaját, fél sem állhat az asztaltól hogy bármit is csináljon, és ekkor 21 éves volt már). Sok vitank volt amiatt az anyja anyuci pici fiának nevelte őt, végül megvolt a leválás, 26 évesek elmúltunk, házasok vagyunk, van egy 11 hónapos kisfiunk, és azóta megszakított minden kapcsolatot a szüleivel, leginkább az anyjával, mert még házasság után is próbált belepofazni az életünkbe, és persze én voltam a mocsok amiért elcsavartam a fia fejét, mert végre FELNŐTT EMBERT csináltam belőle aki a sarkára tud állni, és nem egy taknyos kisfiú még mindig 26 éves létére. Állj a sarkadra csinálj te is végre férfit belőle, ha nem megy, add ki az útját és keress mást. Mást nem tudok tanácsolni, valakit észhez lehet téríteni, valaki pedig marad anyuci pici fia.
26N
Egyszerűen nem értem én az embereket.
Álljon már a saját talpára és végre mondjon nemet is ,kerek perec mondja meg a szüleinek a barátod hogy most ő nem fog ráérni mert Veled van. Ezt sokáig nem lehet így csinálni, akinek ennyire nincs helyén a töke az vagy vele elő vagy menjen vissza anyuci szoknyája alá. Dönthet. Férfi lesz végre aki saját magáért és a szeretett nője mellett is kiáll vagy hagyja hogy a szülők bábja legyen de ez utóbbi neked lesz rossz. Megkérdezted már ,hogy mit akar a barátod úgy igazán, veled lenni vagy állandóan megfelelni 21!!! Évesen a szülői hülyeségnek. Gondolkozzon el egy kicsit mert így elfog veszíteni,jogosan, az ilyet nem lehet -bírni hosszútávon.
12-es, ismétlem, ugyanebben ahelyzetben voltam és ahelyett, hogy kórházba mentem volna, inkább ELKÖLTÖZTEM j messzire, hogy VÉLETLEN se csicskáztathassanak és láthassanak bele z életembe.
21 évesen... szóval, aki AKAR az KI TUD lépni az ilyenből :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!