Hogyan beszéljem le a fiamat róla?

Kérlek próbáljatok elvonatkoztatni attól, hogy én magam nem vagyok jóban a férjem szüleivel, mert megpróbálom tárgyilagosan vázolni a helyzetet.

Anyósomék egy ikerházban laknak, az egyik felében ők, a másik üresen áll, mert apósom szülei éltek benne. Hosszú évekkel ezelőtt felmerült, hogy éljünk mi ott, de nem volt jó a viszony, így nemet mondtam rá. Legfőképp azért akarták, hogy ha megöregszenek, akkor majd mi gondozzuk ott helyben őket (0-24-ben próbára téve az idegeinket).

Azt hittem a téma lezárult, de most a fiamat fűzik, kitalálnak mindent, amit csak lehet. Szeptembertől főiskolára fog járni, így "milyen jó lesz neki, szabadon élhet a házban, fizetik a rezsit". "Majd ő örökli meg tőlük, nem az apja, ha odamegy" (de nem is fogják ráíratni, csak szóban mondják, ennyire már ismerem őket. A férjemmel hasonlót játszottak el más témában, amit nem kapott végül meg).

Számomra nyilvánvaló, hogy arra játszanak, hogy ha velünk nem jött össze, na, majd az unokát odacsábítják. Nagyon félek tőle, hogy rá tudják beszélni. Én ismerem őket, nehéz természet mind a kettő, anyós fegyvere a lelkifurdalás keltés, hogy elérje a célját, sír-rí. Após imád uralkodni. Ember nem bírná ki őket egymás mellett lakva. Messziről is olyan szinten próbáltak beleavatkozni az életünkbe, hogy folyamatosan jelezni kellett, hogy hol a határ. A fiamnak ki kellene élvezni a főiskolás éveket, nem a nagyszülők nyavajáival foglalkozni, még akkor sem, ha a viszony nem olyan lenne, amilyen.