Hogyan beszéljem le a fiamat róla?

Az a benyomásom, hogy annyira féltek a vádaktól, hogy a fiút "a nagyszülei ellen" nevelitek, illetve a férjed is retteg a "cirkusztól", hogy nagyon átestek a ló túloldalára. Valakit "valaki ellen nevelni" és őszintének lenni nagyon nem ugyanaz. A fiadnak joga lenne tudni ezekről a problémákról, mert így afelé halad, hogy neki is meg kelljen fizetni a tanulópénzt. Ha nem beszéltek vele erről, akkor honnan tudná, hogy baj van? Amíg a konfliktustól való félelemkentéssel befolyásolni lehet a viselkedéseteket, döntéseiteket, addig nem vagytok szabad emberek, és így a fiatoknak sem tudtok segíteni. Ha a nagyszülők olyanok, amilyennek leírtad őket, azt kizárólag úgy lehet kezelni, ha nevén nevezitek a problémát, és hitelesen (azaz önmagatokhoz hűen, és nem a rátok kényszerített szerepeket játszva) viselkedtek. Természetesen erre a nagyszülők agresszíven fognak reagálni, és háború lesz, ez várható. Viszont sokkal nagyobb szükségük van rátok, mint nektek rájuk - ha következetesen nem hagyjátok magatokat terrorizálni és manipulálni, akkor nagy valószínűséggel visszavesznek (ha pedig nem, és megszakad a kapcsolat, akkor egy kolonccal kevesebb: a rokoni kapcsolat még nem jelent automatikusan lelki köteléket).

Azt kell belátnod, hogy nem igazán lehet többet elvárni egy 18 éves fiataltól, mint magatoktól. Amíg magatokon sem tudtok segíteni, mert annyira féltek a konfliktustól, hogy inkább sorozatosan lenyelitek a békát, akkor hogy tudja egy alig hogy felnőtt fiú bölcsen viselkedni?

"Hogyan beszéljem le a fiamat róla?"

Sehogy.

Sajnos te azt képzeled, hogy a te nézőpontod az egyedül lehetséges nézőpont. Te nem bírnál velük ott lakni - miből gondolod, hogy a fiad sem bírna? Ha valaki 18 éves koráig rendszeresen járt (vagyis vitték) látogatóba a nagyszüleihez, akkor azért többé-kevésbé ismeri őket. Ha ő ennyire lelkes, akkor valószínűleg te problémázod túl a nagyszülőkkel való nehéz együttélést (ill. szomszédságot). Egyébként sem valószínű, hogy egy 18 éves fiú ápolni, fürdetni, tisztába tenni fogja nagyapját, nagyanyját, ha leesnek a lábukról. Ezt szerintem a nagyszülők sem képzelik. Lehet, hogy segít nekik bevásárolni, vagy rendben tartani a kertet. Akkora baj lenne ez?

Aztán, ha nem válik be a közel-lakás, akkor visszamegy hozzátok és kész. Akkor sem dől össze a világ. De lehet, hogy tökre örülni fog annak, hogy az üres lakásban bulit szervezhet, csajokat vihet fel éjszakára anélkül, hogy tőled kéne szemlesütve engedélyt kérnie hozzá. És ezekért az előnyökért örömmel vállalja, hogy nagymama-nagypapa rigolyás természetét elviselje ill. nekik segítsen.

Az, hogy nem íratják fiadra a házat, azt sem rónám föl nekik. Ha egyedüli unoka, akkor úgyis mindent a férjed fog örökölni, ő majd ráírathatja, ha akarja. Ha meg van másik unoka is, akkor nem is volna helyes, ha kivételeznének vele. Ezzel csak a viszálykodás magvát hintenék el.

"A fiamnak ki kellene élvezni a főiskolás éveket"

Egyelőre te akarod megakadályozni, hogy úgy éljen, ahogyan szeretne, amire most lelkesen készül. Hagyd te, hogy élvezze az életet, ne te akard neki megmondani, mitől lesz boldog és mitől nem. És ha egy év múlva netán hazaköltözik, akkor se kezdd el mondani, a "Látod, látod, én előre megmondtam, de te nem hallgattál az okosabbra..." kezdetű mantrát.

Nézd te tudod mennyire felnőtt a fiad és mennyire látja át milyenek a nagyszülők.

Kérdezd meg tőle elfogadná-e? Vagy már ott tartorok, hogy menni akar?

Az én 15 évesem már ott aludni sem hajlandó anyósomnál, nemhogy mellé költözni. Van annyi esze már ennyi idősen, hogy tökéletesen átlát a vénasszony ármánykodásán és butaságán.

én ennyi idősen már ki lettem tagadva az öreglánytól, de már jóóóval előtte vágtam hogy ki nem állhat.

Fogadd el, hogy:

- a fiad szereti a nagyanyját

- letojja milyen a nagyanyja, ő is csak ki akarja használni a nagyit, szóval nagyiék fognak nagyot koppanni

18 évesen nyilván nem hülye, és attól, hogy az apja egy szerencsétlen papucs, aki lenyeli a szülők hülyeségét a fiad még nem biztos, hogy az lesz.

Apám simán bekajálja mostohaanyám összes zsarolását meg fenyegetését, mert "szereti", én nem. Persze én voltam mindig a kötsög, aki "ellenkezik". Hát, nem, csak undorítónak tartottam már 16 évesen is, hogy azért kell menni valahová, mert a drága mostohaanyu megsértődik és két hétig levegőnek (sem) néz.