Ha anyósom szinte lopva eszik a főztömből, az azt jelenti, hogy bár tudja hogy pofátlanság, de azt is tudja, hogy a pofátlanságnak nincs határa, és ő bármit megtehet?

Nálunk is van hasonló. Rosszul tud esni, mikor kérdés nélkül megeszi a kajádat valaki, aki az övéből sosem ad. Nyilván nem halok bele, de tök idegesítő, hogy egész nap készülsz egy jó kajára és mikor oda jutsz, össze van turkálva és annyi van otthagyva, ami már senkinek sem elég.

A másik kedvencem, mikor egy ilyen után direkt úgy főzünk, hogy mindenkinek jusson bőven, és akkor tüntetőleg leül vajaskenyeret enni.

Szóval elvben tök jó, hogy ahol ketten esznek, ott hárman is jóllaknak, meg hogy ne kelljen már lopkodni az ételt, de vannak emberek, akikkel ezt sem lehet normálisan megoldani.

A ház tulajdonjoga szerintem nem döntő ilyennél, a jelképes rezsit nyilván megbeszéltétek és elfogadtátok.

A beszólogatás bunkó dolog, valóban.

S elsőre is lejött, hogy külön háztartás, de ugyanaz marad a véleményem, alapból nem akadnék ki (még ha nem is udvarias szólás nélkül enni a máséból, ha nem köztudott, hogy ez OK. sok családban ugyebár az, akárki akárhol is ebédel). De persze, nem tudhatom, hogy mégis milyen gyakran eszik bele az ételbe (ha rendel, akkor neki is van, így azt gondolnám, ritkán, ha épp nagyon tetszik neki, bár nyilván akkor is szólhatna, de ezzel együtt jó kapcsolatban nem akadnék ki), hogyan eszik bele s főleg beleeszik-e akkor, ha csak kevés van (erre harapok)... De ha mellé még bunkóskodó is, én is lehet, hogy sajnálnám tőle a speckó anyagokat is tartalmazó cseresznyés lepényt, viszont akkor együtt lakni sem akarnék vele semmiképp.

Nyilván nem tudjuk teljesen tisztán megítélni a helyzetet, kérdező, csak a kezdeti impresszióinkat tudjuk leírni a leírást olvasva. Ha pontosabb, mélyebb véleményt akarsz, írj több infót. Sok kérdésnél van 1-2 mondat, majd sokára derülnek ki igencsak cifra dolgok, amik alaposan megváltoztatják a leányzó fekvését.

Én is a 16-al értek egyet, ha meglátnám, hogy lopva eszik a főztömből, a föld alá süllyednék szégyenemben, hogy tőlem nem mer kérni egy tál ételt.

Mi már jó pár éve dolgozunk a saját lakásért. Belegondoltál már, hogy nektek ott volt készen a ház? Még jó, hogy rendben tartjátok! Úgy kezeled már így is, mintha a TIETEK lenne, előbb utóbb meg úgyis a tietek lesz, magatoknak teszitek rendbe, mert elköltözni gondolom nem akartok.

Gondolj bele ebbe: ott éltek már ketten, lesz gyermeketek, idős korodban egyedül leszel, a fiad viszont odaköltözik a párjával, mert megörökölte a felét, és neked kell majd lopva a menyed ételéből enned, abban a házban, amit te újítottál fel, csinosítgattál, és amiről utálkozó kérdést fog feltenni idegen embereknek. Hogy fog esni?