Váratlan élethelyzet, hogyan maradjak "nyugodt"? Kicsit hosszú, de érdekes.
Sajnos az történt, hogy férjemmel egyik napról a másikra (szó szerint, olyan szinten váratlanul történt minden, hogy délután még mosolyogva mentünk haza, de aznap este már a bőröndbe pakoltam és máshol aludtunk...) el kellett költöznünk. A szerencse annyi, hogy albérlet volt, ahol éltünk, és egyébként is idén terveztünk(és tervezünk továbbra is) saját lakást vásárolni, csak nem így akartunk kiköltözni, ahogy történt... De addig ugye nincs más megoldás, mint vissza a szülőkhöz, mivel az albérlet egy baráti szívesség volt inkább, és csak rezsit kellett fizetni. Emiatt másik albérletbe nem igazán mennénk, ahol 100ezer csak a bérleti díj...vagy több...
Viszont az anyósom...hát nem könnyű eset. Tudom, egy szavam sem lehet, mert az ő lakásában élünk, de nem ingyen, mindent állunk magunknak, és a rezsi ránk eső részét is fizetjük, amíg itt vagyunk. Nem is mondtam én nekik semmit,mosolygok mindenre, hogy jófej legyek, de elég nehéz elviselni anyósomat. 1 hónapja vagyunk itt, és nem volt még egy olyan nap sem, hogy ne rinyálna órákon át apósomnak. Folyton folyvást az ő hangját lehet hallani, állandóan szúrja valami a szemét, neki mindig minden baj... De olyan baromságokat miatt pampog, hogy eszméletlen... Csak egy pl.: Neki nem mindegy, mikor mész el boltba...és ha neki valami nem tetszik, szó szerint 2-3 órán át mondja a magáét...
A férjemmel azóta egyszer tudtunk együtt lenni... Napközben ugye odavan dolgozni ő is, mire hazaérünk, anyósom is itthon van, és onnan kezdve vége a napnak úgymond, pedig most délután 5-ről beszélek. Állandóan kinnt kell ülni vele, órákig panaszkodik, ha pedig félrevonulnánk, 10 percenként szól vagy nekem, vagy a fiának... Egyszerűen mozdulni nem lehet tőle sokszor. Mostmár kezdek besokallni. Az életem egy bőröndben van, és nem tudom a magam ritmusában élni az életem a férjemmel, mert hát ez a helyzet. Egy délelőtt voltunk itthon mindketten, kettesben, nah, akkor egész délelőtt egymást másztuk, annyira vártuk már, hogy végre csak ketten legyünk. És valószínűleg még 2-3 hónapig ez lesz.
Ti mit csinálnátok a helyemben? Próbálok mindenhez jó arcot vágni, mert nem otthon vagyok, főzök, mosok, bevásárolok, de nem bírom már, hogy 1 óra nyugalom nincs tőle, ha itthon van. Pedig nem is olyan idős, hogy ne lássa a fától az erdőt,hogy ne vegye észre magát... 55 éves.
Szerintetek?
30N
Valami kis olcsó szoba, konyha, fürdő garzont sem tudtok kivenni?
Mert, ha nem mentek el, akkor ez a lakás vásárlásig ilyen szívás lesz.
Ez nem hinném, hogy nektek szól, ismerek én is ilyen típust ez fiatalon is hülye, rossz természet, tehát nem csupán a kora a baja.
Pároddal beszéltél már erről? Ő nem tudna az anyjával arról beszélni, hogy naggggyon hálásak vagytok, amiért befogadtak titeket, de mint egy normális felnőtt pár, szeretnétek pár percet naponta kettesben tölteni, megtenné, hogy addig nem zavar titeket? Cserébe felajánlhattok vmit, pl. hogy ti vásároltok be neki.
Egyéb esetben én lehet, megfontolnám azt, hogy kivennék egy szobát vhol, az azért olcsóbb. Ott azért mégiscsak a tietek a szoba.
Igen, nyilván 30 mondatban mondani elmondani a porblémád, ugyanaz, mint állandóan, minden nap, órákon keresztül vitatkozni mindenkivel...istenem...
Egyébként igen, azt elfelejtettem írni, hogy azért vagyunk itt, mert az én szüleim 200 km-re laknak, a munkahelyünk viszont itt van, és 3 hónap miatt nem fogunk melót otthagyni, szóval marad ez a város.
De amúgy nem hiszem, hogy Téged ne zavarna, ha minden áldott nap kellene hallgatnod ezt, amit én hallgatok. Akkor neked is kinyilna a szád.
De b.sszus ha ennyire szenvedsz, akkor én a helyedben már egy egyszobás kis lyukba is elmentem volna, csak ne kelljen ezt hallgatnom.
Keressetek egy kis albérletet, van sok lakótárs kereső csoport is fb-n, tudom, hogy ilyen idősen és férjjel nem ez az ember álma, de én inkább lakok egy normális lakótárssal egy kis albiban átmenetileg, mint egy károgó anyóssal, akitől elkap a hányinger.
Ha csak 2-3 hónapig lesz úgy, akkor nem kell semmit tenni, csak kihúzni ezt a kis időt. Nem nagy ügy.
Addig, amíg ott éltek,mpróbáljatok meg saját életet élni ugy, hogy arra figyeltek, hogy ártani ne ártsatok, de a pampogást és a semmire nem vivő üres panaszkodást ne vegyétek magatokra. Gondoljatok arra, hogy ezeek őróla szólnak, nem hozzátok tartoznak.
Ha valamit szóvátesz, bátran mondjatok nemet.
Elvégre korrektül lakni mentetek oda, nem hatalmi drámát tűrni és benyelni.
Le fog szokni a hülyeségekről, ha észleli, hogy nincs rátok hatással.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!