Én fújom fel, vagy van igazság azért abban ahogy látom (anyós probléma-hosszú)?
Párommal 3 éve együtt vagyunk, kicsit több, mint egy fél éve együtt is lakunk. Amit még tudni érdemes, anyósék és mi a fővárosban lakunk, az én szüleim 230km-re tőlünk. Fiatalok (22 évesek) vagyunk, az elején az én egyetemem miatt távkapcsolat volt (már elkezdtem a szakot mikor összejöttünk, pár hetes kapcsolatra nem akartam váltani első félév után). Én június 1-jével dolgozok, addig szakdoga védés stb, van kb fél millió megtakarításom, 160cm vagyok, 58 kg, ebben azért izom is van(legutóbb 22% testzsírt mértek).
Igen vicc de ezek fontos infók :D
Na szóval, amikor első pár alkalommal voltam pároméknál, az anyja hihetetlen édes volt, normális, vicces, pillanatok alatt azt éreztem hogy befogadott a család, és szeretnek is. Hétvégente találkoztunk párommal, egyik héten náluk, másik héten anyuméknál voltunk (én először kolis voltam, utána mentem albiba szóval abban a városban elég keveset voltunk). Egy jó év után az anyja kezdett megváltozni, párom szerint mindig olyan volt, csak eddig bírt "viselkedni " : folyton kötözködött veszekedett mindenkivel maga körül, de nekem még addig nem szólt be. Igyekeztem besegíteni mindenben amikor náluk voltunk, hiszen ami nálam természetes ( úgy lettem nevelve: pl kaja után egyből mosogatás, egyáltalán kaja főzés legalább hétvégén, rendrakás, ha boltba megyek körbe kérdezek kell e valami másoknak) azt csináltam náluk is, ami viszont ott nem volt az, és úgy tűnt mindenki el van ájulva milyen házias kis nője van végre a fiuknak. Szóval mondhatni teljes családtagnak éreztem magam, elvoltam.
Erre az utóbbi hónapokban egyre durvábban kapom az ívet anyóstól:
-Ő igazából a párom exét mennyivel jobban szerette, mert a kedvesem akkor volt életében a legboldogabb mikor ők együtt voltak és érettségizett stb
- nem vagyok éppen én se csúnya de a lánya sokkal szebb mert magas és vékony és olyan gyönyörű (csak rámondtam egy ruhára hogy szép :D egyébként a lánya 176cm 57kg de az a vékony vékony, én meg pilatesezek 2 éve - egyébként nem csúnya a lány egyáltalán de nem is az a miss world mint ahogyan én sem)
- azért annyiban mégiscsak jobb vagyok mint az ex, hogy ő folyton odafigyelt az alakjára és már kezdett komplexusa lenni mellette, én meg milyen jó hogy nem figyelek erre (egyébként kb gyógyult anorexiás vagyok, odáig már eljutottam hogy nem voltam szép 43 kilosan, de ezen egy fél estét sírtam így is)
Szóval ahol lehetett oltogatott, párom ha épp hallotta igyekezett tompítani, hogy nem is személyesen nekem szól, csak hát az anyja ilyen, nem gondolja meg mi hogy fog hangtani ha kimondja de biztosan nem úgy értette. Én meg elvoltam vele hogy oke persze kicsit böszme de olyan rendes volt előtte, tényleg biztos szeret a maga módján.
Amióta viszont külön költöztünk már érezhetően hisztisedik, de gondoltam persze nehéz neki, anyuéknak is nehéz volt az elején, hát majd rendbe jön.
Ami a kérdést konkrétan kiváltotta:
Hétvégén beszélgettünk, szóba került a főzés mint olyan. Én mondtam, hogy milyen jó lesz nekem, mert kapok a munkahelyen majd minden nap főtt ételt ingyen, így legalább nem kell napi 8.5 óra munka + 1 óra bejutás + 1 óra kondi után még főzőcskézni is, ami főleg nyáron azért elég húzós lenne. Anyóspajti kérdezte hogy akkor főzni se fogok? Mondtam de, néha biztosan, de így hogy nem szorulok rá nem naponta. Kérdezi és akkor a fia mit fog enni?
Hát mondom mit enne, tud főzni (nagyon is jól), van menza jellegű de jó és nem drága kajálda ezer ott ahol nyártól dolgozni fog, nem fog éhen halni. De én ha megkívánom pl a krumplifőzeléket és megfőzöm akkor annyi, nem fogok még egy lasagnet összedobni mert a kedvesem nem szereti a főzeléket. Após is ott volt, bólogatott hogy persze nem is elvárható, majd a fiával körbe kajálnak a környéken, aztán a kedvesem is látja majd hogy melyik hely milyen, meg legalább ők is töltenek kis időt kettesben. Anyós bólogatott, persze végülis a lényeg hogy ne gyors kaján éljünk.
2 napja hazajöttem anyuékhoz egy hétre, gondoltam, amíg van időm addig jövök, mert munka mellett ki tudja mikor lesz legközelebb. Páromnak van pár vizsgája, mondtam neki, menjen utána haza ő is a szüleihez, biztosan hiányzik nekik hogy négyen együtt legyenek mint régen. Erre párom amint hazament aznap este hív fel, hogy be se tette a lábát a házba, az anyja szinte kiabálva sírva zúdította rá hogy:
- milyen alja nő vagyok hogy nem főzök és mit fog enni a fia
- ha egyszer gyerekünk lesz az is éhen fog halni ahol van
- minek kellett annyira összeköltözni, ha úgyis heteket vagyok anyunál
- és ő különben is az elején megmondta hogy költözzünk csak össze egyből oda lesz a nagy háziasságom.
Én ott megmondtam a páromnak hogy most akkor innentől kezdve nem szeretnék hozzájuk menni többet, mert az ilyen egymás háta mögötti áskálódásnak nem vagyok híve. Szerinte nem kéne idegből ezt így kijelenteni, nyugodjak le aztán meglátom.
Hát én napok óta csak nyugszom de nem sikerült máshogy látni. Kezdem úgy érezni hogy igazából már a kis beszólogatások voltak a jelek hogy nem bír, és ez a szemembe jópofizás és hátam mögött szidás már csak a legalja. Idő közben a két szülő pár be lett mutatva egymásnak, akkor anyós részéről az egész család hallgatta hogy bárcsak olyan élete lenne mint anyumnak, hogy szép ház, támogató férj, szerető gyerekek stb, szóval elhiszem hogy emiatt sem szeret jobban, és adott esetben talán fáj neki azt látni hogy én hazajárok ahogy tudok, az ő fia meg lassan az ördöggel is összeköltözött volna annyira nem bírta az otthoni légkört, de most nekem tényleg úgy érzem hogy ennyi elég volt belőle. Ráadásul egyébként sok erkölcsi alapja sincs rá hogy pont tőlem várja a napi főzést úgy, hogy páromékra is valamelyik nagymama főzött mindig, mert anyós "elfoglalt volt" = napi pont ugyanannyit dolgozott mint én fogok, és nem volt kedve még főzőcskézni. Amióta meg nincsenek mamák, rendel, de akkor sem főz. Ami egyébként szerintem nem is baj, szerencsére ma már jobb helyeken nem ez mutatja egy nő értékét.
Párom ma ebédre jön, szeret itt lenni és gondolom próbál a lelkemre beszélni majd, ezért kérdezem hogy én vagyok e a hisztis. Természetesen az nem zavar majd ha a párom átjár, sőt, kérni is fogom rá ha magától nem jut eszébe, de nekem innentől kezdve egy forró fürdő is jobb program mint hogy átrongyoljak a város másik felébe ezt hallgatni.
Köszönöm ha elolvastad, jól esett kiírni magamból és tényleg érdekel, én vagyok e a hisztérika amiért itt elég volt az anyósozgatásból.
És persze főzés ügyben is mellettem áll, az elején ő szólt rám, hogy ne én akarjak már mindig mindenkire főzni, mikor a többiek is tudnak :)
Mi nagyon jól elműködünk így, nem éreztem soha hogy baj lenne amiért nem várja mindig meleg étel otthon (s főleg mindig más). És tényleg szeret főzni a kedvesem, nem egyszer volt már hogy tv nézés közben felpattant hogy ő most főz egy valamit mert megkívánta:))
válasza:Lehet én értem félre, de ha ebédre főtt ételt esztek, akkor mi a fenének kell vacsorára is főtt ételt enni?
Miért nem jó egy sima sonkás szendvics sok zöldséggel?
válasza:Aztán miért is kéne zsíros kenyeret vacsorázni, ha lehet enni főtt ételt is?
Amúgy rohadtul nincs semmi köze a kívülállóknak, hogy a másik mit vacsorázik. Ha minden este sztéket akar enni, egyen sztéket. Nekem rendkívül visszataszító, mikor valakinek az életmódjába így belekotnyeleskednek, mint a 12-es is teszi.
válasza:Sima kenyér vajjal, rá sonka, sajt, és mellé zöldség (paradicsom, paprika, uborka, retek). Teljesen megfelelő és egészséges vacsora, semmi szükség lefekvés előtt pár órával főtt ételt fogyasztani.
És igen, van köze a kérdéshez, mert ezzel egyúttal meg is cáfoltam az anyós "vádpontjait", mert hülyeség, egyáltalán nem elvárás, hogy a feleség vacsorát főzzön a férjének hétköznaponként.
válasza:Egyébként itt a fő probléma szerintem az, hogy az anyós még mindig azt a roppant primitív és káros eszmét vallja, hogy SZERETET = ÉTEL! Vidéken ez sajnos nagyon elterjedt.
- Ha nem főzöl a férjednek, akkor nem is szereted igazán.
- Ha nem eszed meg az egész tál ételt vendégségben, akkor nem is szereted igazán a házigazdát.
Ebből alakult ki vidéken például a híres TUKMÁLÁS, hogy de szedjél még, de szedjél még!
válasza:Kedves "vidéki"-ző, egy percig se zavarjon, hogy a kérdésben szereplő anyós Budapesten él.:D
Amúgy tényleg senkinek semmi köze hozzá, ki hogyan oldja meg az étkezést, a kérdésnek sem ez a lényege. Azt pedig fenntartom, hogy felnőtt ember legyen már képes önállóan megoldani az ilyesfajta problémát. Miféle szeretet az, amikor rázúdítom a szerelmemre azt, amit 1. nem neki szántak, 2. tudom, hogy iszonyúan rosszulesik neki, csak azért, hogy nekem jobb legyen, "ne engem egyen az ideg"?? Egye inkább őt, vagy mi?
válasza:"Arról nem beszélve, hogy a napi főzés barátságos esetben is 2-3 naponta boltba járást feltételez, ami így megint az én nyakamba szakadna, és biztosan lenne este 8-9-10 mire mindennel végzek."
Tök jó, mindenki lepontoz a fenébe, pedig éppen erről beszélek. A napi főzés egy BAROMSÁG, kivéve ha az illető háztartásbeli. Egyszerűen meg kell mondani anyósnak, hogy amit mond az hülyeség, ahogy van, senki nem fog mindennap főzni, mert nem kell napi 2x főtt ételt enni, és pont.
Én csak felfelé pontozok, számomra minden vélemény egy (új) álláspont:)
Nyáron egy kis ideig a szakmai gyakom alatt laktunk együtt, én tenyleg megpróbáltam minden nap főzni, de mire a végére értem mehettem is zuhanyozni/aludni hogy másnap ne legyek hulla, ami egy idő után kikészített, hisztis lettem, és ez összességében mindannyiunknak rosszabb volt, mint az, hogy nincs főzve. Ezt akkor meg is beszéltük, azóta elvagyunk így
válasza:ááá velem hasonló szitu volt, kicsit hosszú lesz ezért bocsi:
Anyósomék mindig is aranyos típusúak voltak, kedvesek ám kimértek. Én annak tudtam be hogy ők ilyenek, az én családom olaszosabb(érzelem a lényeg és nem a felszín), míg nekik a felszín/külcsíny a lényeg,de úgy voltam vele ezzel nincs is baj amíg rendesek.
Aztán elkezdődött egy 3 éves mini szapulás. Közös ebédnél alattomosan beszóltak és ezt olyan jól csinálták, hogy én magam is később vettem csak észre, hogy az szurkálódás akart lenni. A sógor mondjuk mindig célzott arra hogy kövér vagyok, felemelt és mondta megint lett súlyom és mindig akkor ha senki nem volt a közelben. Később viszont anyám előtt is lecsúnyázott virágnyelven.
Igyekeztek lényegében lealacsonyítani,de nem volt vele igazán probléma. Aztán jött a sógorom neje, addig nem volt baj amíg meg nem szülte a babát.
Amint megjött a babó elkezdett mártírkodni és mivel én nem babusgattam(látványosan időpontra vette be a vitaminokat és evés közben előttünk a szőnyegen pelenkázott, úgy hogy volt egy komplett pelenkázó szobájuk)ezért elkezdte ellenem uszítani a családtagokat. Más politikai nézetem van és szándékosan akkor szólta ezt le ha ott voltam (megjegyzem én nem szeretek politizálni, úgy vagyok vele hogy mindenkinek lehet más véleménye csak ne akarja azt rám erőltetni, cserébe én sem erőltetem az enyémet).
Aztán vége felé már olyan beszólás is volt, hogy egyik nap több sminket raktam fel és együtt nevettek rajtam, hogy" mi ez a maszk rajtad", marha kellemes volt mondhatom.
Végül a férjem félrelépett és a férjem családja ENGEM vádolt meg azzal, hogy ez az én hibám és sosem akartam a család része lenni (holott a férjem mindent megkapott így utólag végiggondolva). Soha semmit nem kértem tőlük ha volt paradicsomuk azt is saját kezűleg szedtem a tűző napon, ha felajánlották, mert úgy gondoltam így fair.
Később felajánlottam, hogy jöjjenek át beszéljük meg és kérjenek bocsánatot,de ott is tovább hajtogatták azt hogy én hibám és anyósom azt nyomta be, hogy " az ágyban észre vehettem volna", én akkor elröhögtem magam.
Férjemnek megbocsátottam azzal a kitétellel, hogy több esélyt nem kap ha újra megteszi(egyszer mindenki hibázhat), de a családjának sose fogok megbocsájtani és azóta nem mentem át többet. Minek hogy idővel elölről kezdjék a szapulást? Hogy megint refluxom legyen a családi találkáktól(azóta is ezzel küzdök hála nekik), hogy úgy menjek át tudom, miként vélekednek valójában rólam és csöppet sem kedvelnek?
Ja bónuszként amikor ez kiderült apósom azt mondta" mindkettőtöknek járna egy pofon", kérdem én a megcsalt félnek miért járt volna?
A hosszú sztori után a lényeg, hogy rájöttem nem érdemes fecsérelni az idődet olyanokra akik nem szeretnek és így megúszol egy csomó átmenést és azt az időt magadra szánhatod, a helyett hogy ott fanyalognátok egymásra. A lényeg hogy a párod melletted álljon ebben. Ha pedig jön a baba, majd időközben kiderül miként legyen.
Sok kitartást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!