Mennyire igaz, amit álmomban mondott a történet főszereplőjének egy lány? 16/l
Ma amikor felébredtem, és még most is ezen gondolkodok, pedig most is teljesen az elsősegély tanulásra kellene koncentrálnom, de nem megy ki a fejemből amit az a lány mondott álmomban.
Röviden egy kis helyzet:
A főhősnő társa és a főhősnő, egy kis ideig meghúzzák magukat egy lakásban az ellenség ellen, aki szinte egész Párizst elbűvölte az erejével. A főhősnő visszaváltozik civil formájába, mivel pihennie kell az ereje forrásának. A lakásban van néhány szövetséges, akiket nem sikerült elbűvölnie a gonosznak. Több száz civil ember gyűlik össze a ház előtt - és sajnos a lakás az elsőn van.
Ideje továbbmenniük a hősöknek. A lány kimondja az szöveget amivel átváltozhat, csakhogy nem sikerül neki. Többszöri, egyre kétségbeesett próbálkozás után sem sikerül neki. Nem elég simán kimondani, kell hozzá határozottság, cél, döntés, vagy valami ilyesmi, csakhogy nem pont ezzel van a baj. Hirtelen egy fiatal, állig érő barna hajú lány szólal meg kissé nyugtalanul.
Lényegében, amennyire emlékszem, ezt mondja:
Eldobott magától valamit - nem szó szerint -, mert azt hitte értéktelenné, fölöslegessé, az ő gyengeségévé vált. Ezért nem tud átváltozni. - nem említi, mi pontosan az a valami. Aztán gondolatban folytatta tovább, amit értelemszerűen rajta kívül más nem hallott. - Miért lenne fölösleges, használhatatlan, még akkor is ha esetleg gyengeség? Miért akarna megszabadulni tőle, eldobni magától? Az is az ő része. Tény, hogy ő dönt róla, mi lesz az ítélete, viszont inkább ezt a gyengeségnek nevezett részét kéne inkább erősebbé kovácsolni, vagy megtalálni benne a jót.
Ebben mennyi igazság van?
Még mielőtt valaki írná, nem vittem túlzásba semmilyen sorozat nézését, és szintén nem hallottam, még csak hasonló mondatot sem.
válasza:30 mellkaskompresszió, 2 befújás.
Szájüreg vizsgálat, fej finoman hátra hajtva, orr befogva. Kezdődhet a buli :D
válasza:Általánosságban véve igaz. A pszichológiában is úgy mondják, lehasítunk valamit az énünkből, amivel nem tudunk azonosulni, aztán másokban ugyanezt a tulajdonságunkat nem szeretjük viszontlátni.
Ha megfogott az álom (gondolom, ha már itt kérdezel róla), írd le valahova, hogy egyszer majd újra elővedd. Lehet, hogy akkor együgyűnek fogod tartani, de lehet, hogy írsz belőle egy könyvet.
Mindenesetre már a kérdés is szürreláis.
válasza: válasza:Az, hogy a gyengeséget erősebbé kovácsolod, majdnem ugyanazt jelenit, mint eldobni azt. Ez csak megfogalmazás kérdése. Szerintem.
Például ha valakinek az a gyengesége, hogy túlságosan megbízik másokban, és emiatt sokszor kihasználják, az eldobja ezt a túlzott naivitását, és gyanakvóvá, óvatosabbá válik. Ha egy részedet gyengeségnek tartod, és az ellenkezőjére fordítod, az gyakorlatilag olyan, mintha eldobnád. Tehát én inkább nem tulajdonságra gondolnék, hanem érzelemre. Nem őszinte az érzéseivel, ezért inkább megtagadja. Mint a katonaságnál. A személyes érzelmeket egyfajta gyengeségnek tekintik, mert befolyásolnak egy döntés meghozatalánál. Szerintem a te történetednél is erről lehet szó. A hősnődből az az érzelem hiányzik, ami korábban az erejét adta, viszont nagyban befolyásolhatta, ezért tartotta gyengeségnek. Tekintve, hogy nőről van szó, és a történeted Párizsban játszódik, amit sokan a szerelem városának neveznek, nem lenne alaptalan azt mondanom, hogy a nő szerelmes, de mivel sokszor az érzelmeire hallgatott, megtagadja ezt az érzést, és ezért nem képes átváltozni. Az kellene, hogy megtalálja az egyensúlyt a személyes érzelmek és a kötelesség között.
Mindenesetre, ha ilyeneket álmodsz, akkor elég romantikus lélek lehetsz. :D Jó, hogy vannak még ilyen lányok. :D Szóval én ezekre tudok gondolni. Remélem segítettem. :)
válasza:Előző vagyok.
Ja és sok sikert a vizsgáidhoz! :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!