SOS, hogy húzzam meg a határokat a jövendőbeli anyósoméknál?

Évek óta egy párt alkotunk a jövendőbeli férjemmel. Eddig azt éreztem, hogy nagyon jól kijövök a szüleivel. De mostanában-ahogy közeledik az esküvő-elkezdett furcsán viselkedni az anyósjelöltem. Azt sugallja amikor kettesben beszélgetünk, hogy a fia mennyire megváltozott mellettem(természetesen semmiképp sem előnyére).(olyan dolgokat értek ez alatt, mint pl.: amióta velem van kevésbé foglalkozik velük, nem csinál annyi ház körüli munkát)

Persze nem mondja ki konkrétan,h miattam van, de körülírja. Azt érzem, hogy bár az elmúlt években csak azon gürcöltem hogy megfeleljek nekik minden téren, valószinüleg soha nem leszek elég jó.

Szinte mindenbe bele akarnak szólni, és a páromnak sokszor már nem merik mondani, mindig nekem mondják, hogy mit hogy kellene csinálnunk. Én meg természetesen ha nem is bólogatok, de meghallgatom.

Ősszel végre összeházasodunk, és nem szeretném hagyni, hogy eldurvuljon a helyzet.Eddig bevallom, én voltam a hibás, mert túlságosan meg akartam nekik felelni.A párom sokszor nem akarta őket felhívni, felhívtam őket én.

Láttam, hogy inkább már felém húz, és ez a szüleinek rosszul esik, ezért én voltam a kapocs, ami összetartja őket. Most meg az érzem hogy anyós engem akar onnan kiszedni mert vissza akarja kapni a kisfiát, aki egyébként ma-holnap 30éves.

Nem tudom miért, de nem értékeli az erőfeszítéseket amiket azért teszek, hogy a fiacskája többet menjen haza, többet foglalkozzon velük.Azt látom, hogy nem elég nekik ez sem...

De gyerekként kezelnek bennünket, amikor ott vagyunk náluk akkor is mindig be kell számolunk hova megyünk, mit csinálunk. amikor a gyerekvállalás jön szóba a rokonoknál, mindig rávágják hogy mennyire fiatalok vagyunk, ráérünk azzal még.

Mit tegyek, hogy ne gondoljanak bunkónak, de azért tudják hogy hol van a határ?

Főleg tapasztalt feleségtársak véleményére lennék kíváncsi.