SOS, hogy húzzam meg a határokat a jövendőbeli anyósoméknál?
Évek óta egy párt alkotunk a jövendőbeli férjemmel. Eddig azt éreztem, hogy nagyon jól kijövök a szüleivel. De mostanában-ahogy közeledik az esküvő-elkezdett furcsán viselkedni az anyósjelöltem. Azt sugallja amikor kettesben beszélgetünk, hogy a fia mennyire megváltozott mellettem(természetesen semmiképp sem előnyére).(olyan dolgokat értek ez alatt, mint pl.: amióta velem van kevésbé foglalkozik velük, nem csinál annyi ház körüli munkát)
Persze nem mondja ki konkrétan,h miattam van, de körülírja. Azt érzem, hogy bár az elmúlt években csak azon gürcöltem hogy megfeleljek nekik minden téren, valószinüleg soha nem leszek elég jó.
Szinte mindenbe bele akarnak szólni, és a páromnak sokszor már nem merik mondani, mindig nekem mondják, hogy mit hogy kellene csinálnunk. Én meg természetesen ha nem is bólogatok, de meghallgatom.
Ősszel végre összeházasodunk, és nem szeretném hagyni, hogy eldurvuljon a helyzet.Eddig bevallom, én voltam a hibás, mert túlságosan meg akartam nekik felelni.A párom sokszor nem akarta őket felhívni, felhívtam őket én.
Láttam, hogy inkább már felém húz, és ez a szüleinek rosszul esik, ezért én voltam a kapocs, ami összetartja őket. Most meg az érzem hogy anyós engem akar onnan kiszedni mert vissza akarja kapni a kisfiát, aki egyébként ma-holnap 30éves.
Nem tudom miért, de nem értékeli az erőfeszítéseket amiket azért teszek, hogy a fiacskája többet menjen haza, többet foglalkozzon velük.Azt látom, hogy nem elég nekik ez sem...
De gyerekként kezelnek bennünket, amikor ott vagyunk náluk akkor is mindig be kell számolunk hova megyünk, mit csinálunk. amikor a gyerekvállalás jön szóba a rokonoknál, mindig rávágják hogy mennyire fiatalok vagyunk, ráérünk azzal még.
Mit tegyek, hogy ne gondoljanak bunkónak, de azért tudják hogy hol van a határ?
Főleg tapasztalt feleségtársak véleményére lennék kíváncsi.
Egytalàn nem beszèlek róluk úgy. Szeretem és maximálisan tisztelem őket. Pontosan az a lényeg, hogy fontosak nekem, nem szeretnèm őket megbàntani, de a házassàgunkba ugyanmár ne szóljanak bele.
Megkérdezném, hogy ezt a mondatot mire alapozod, de látszik, h nem is olvastad el amit írtam, csak idehánytál egy mondatot, ami random kijött a kis fejedből.
Szerintem sem kell túlkomplikálni ezt az egészet.
Èn mint mindenben külön lényként kezelem magamat és a férjemet. Ha én akarok valamit anyóstól akkor felhívom, ha a férjem akar valamit akkor ö hívja fel. Ha mindketten akarunk tölük valamit akkor az aki elöbb a telefont felveszi...
Tarts távolságot.
Ne törd magad ennyire. Tapasztalataim szerint, ha az ember ilyeneket érez, annak oka van. Lehet persze rosszindulatúan rávágni, hogy nincs igazad, beképzeled, te vagy a hibás stb., de ezeknek az érzéseknek mindig oka van!
Amúgy elrontottad te is.
Kiteszed a lelked, a saját gyerekük helyett beszélgetsz, törődsz velük, tartod a kapcsolatot, a jó viszony érdekében elengeded a füled mellett azt is, amit nem kéne és csak annyit érsz el vele, hogy jön a kisujjadat nyújtod effektus. Te azt nézed, hogy jajjjjj, csak meg ne sértődjenek, meg jjajjj, hát a párom szülei, olyan dolgokat hallgatsz el neki(k), amit a saját szüleidnek vagy akár idegen embereknek réges rég szóvá tennél, ők meg pont fordítva: teljesen elszemtelenednek, neked simán be mernek szólogatni, főleg anyós, olyasmiket is, amit a saját gyerekének biztosan nem.
Idővel te leszel a lábtörlő, akin szabad taposni, ha épp olyan kedve van.
Aztán egyszer vmtől végleg betelik a pohár, és akkor fogod megismerni az igazi arcát. Leszel te minden, csak jó nem. És persze, mindez azért lesz, mert kinyílt a csipád, amiért elvett a fiuk, még vèletlenül sem azért, mert ő már azt a legalapvetőbb emberi tiszteletet sem adja meg neked, ami a legutolsó idegen alkoholistának is jár az utcán.
Ezért írom neked, hogy tarts távolságot. Az ilyen emberekkel amúgy a legjobb lenne magázódni, mert ezek máshogy nem képesek tiszteletet adni a menyecskének.
Tarts távolságot a modorban is, de kicsit fizikailag is. Ne hagyd, hogy beleszóljanak mindenbe, nem kell mindenre válaszolni sem, lehet nagggyon nézni is, ha vm nem tetszik, vagy felállni és lassan indulni, ha olyan dolgokba beszél(ne) bele, ami nem tartozik rá. Vagy ami azt illeti, ha eldurvul a helyzet, ritkábban menni, hátha észreveszik magukat.
Udvarias tisztelettel, hidegebben, tárgyilagosabban kezelni őket, nem bizalmaskodni, és főleg nem teperni (!!), mert azzal rontjuk el a dolgokat és értelmük, hasznuk sincs.
Ha olyan az anyós, ha veszteségként éli meg azt, hogy a fia családot alapít, csinálhatsz te bármit, szeretni nem fog. Minél inkább barátságosabb vagy, annál gyengébb leszel a szemében, annál többet fog beléd rúgni, bosszúból, amiért már nem ő az első nő a fia életében. (Van fiam, úgy írom mindezt. Az élet rendje, hogy ha felnő, találjon magának valakit, akit szeret és aki őt is szereti.)
Szóval mindezért ne nagyon közeledj.
Csak így tudod elérni, hogy megfelelően beszéljenek veled.
Nem kell annyira pedálozni.
Pl. minek hívod fel őket? Hívja a fiuk őket. Ha nem hívja, neki tegyenek szemrehányást. Valószínűleg oka van annak, hogy ő nagyobb (lelki) távolságot akar a szüleitől. Ő már ismeri őket, te most kezdesz rájönni, milyenek.
"... amikor ott vagyunk náluk akkor is mindig be kell számolunk hova megyünk, mit csinálunk ..."
Ez lehet szimpla érdeklődés is. Akkor helyteleníteném, ha kritizálnának, hogy miért oda mentek, miért azt csináljátok, helyette amoda kéne mennetek és amazt csinálni vagy igazán itthon maradhatnátok stb. Ha ez a helyzet, akkor a párodnak kell megmondania, hogy mentek, ahova mentek; és csináltok, amit csináltok.
"... amikor a gyerekvállalás jön szóba a rokonoknál, mindig rávágják hogy mennyire fiatalok vagyunk, ráérünk azzal még ..."
Hogyan jön szóba? Ha a rokon rákérdez, akkor itt ő a bunkó, de nagyon! Ez esetben lehet, hogy anyósod inkább el akarja venni a kérdés élét, hogy ne érezzétek úgy, hogy magyarázkodnotok kell, ha még pár évig csak édeskettesben akartok lenni. Ha anyósod hozza szóba rokonok előtt ezt, akkor természetesen ő a bunkó. Ha ti, akkor nagy szamarak vagytok. Ez csak rátok tartozik és nemhogy a rokonokkal, de még a szüleitekkel sem kéne megbeszélni.
Szerintem is túlkomplikálod.
Persze, hogy kevesebbet ül az anyja szoknyája mellett, ha egyszer ott vagy már neki te, ez természetes dolog, normális szülő felfogja. Amúgy ha fel se hívja őket, lehet, hogy a fickó szeretne is elszakadni a kissé túlzó mamától...
Nézd, a leírás alapján ti megvagytok a pároddal. A mama pedálozhat, nem kapja vissza a pici fiát, akinek csak ő van. Telik az idő, felnőtt a gyermek, ezt nem lehet visszacsinálni. Ha a párod nem anyuci pici fia, akkor mit aggódsz? Anyós mond, amit akar, ti pedig csináltok, amit akartok.
Beszélnek a gyerekvállalás koraiságáról? Nos, ezt nem lehet megállítani az embereknél, beszélnek. Ettől még ti akkor vállaltok gyermeket, amikor akartok és tudtok. Nincs befolyásuk rá. Ezért ne is zavarjon annyira. Nem laktok együtt, élitek a magatok életét. Ha nagyon zavaróak a találkozásokkor, megbeszélitek vele s ha nem sikerül, ritkábban mentek, mondjuk karácsonykor és kész. Vagy amit az adott helyzet s a lelki békétek megkövetel, csak írtam egy példát. Én tuti nem mennék gyakran mérgező környezetbe (igaz, ritkán sem, a családi béke és harmónia nekem túlságosan alap. no persze, a gyerekek majd komplikálják a dolgot, de az még odébb van s hátha addig felfogja, hogy a 30 évesnek már saját élete van).
A gyerek témája a leválás, a szülō témája az elengedés.
A leválás megtörtént maradéktalanul?Van bármilyen függési viszonya a párodnak/kettōtöknek a szülei felé?Anyagi támogatottság?
Figyu!
Az én telefonszámomat nem tudja az anyós. Az egyszem fiával, 25 éve vagyunk házasok. Nekem dumálhat, semmit nem csinál jobban, példaértékűbben mint én, sőt.
Így kell ezt csinálni, különben elkanászodnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!