Mindegy mit csinálok, anyósjelöltnek az sosem jó. Miért?

Párom is én is otthon lakunk még, 21 évesek vagyunk. Miután a párom bemutatott a szüleinek, érezni lehetett, hogy elég idegen voltam náluk. Nem volt ezzel baj, érthető, hogy előttem a páromnak volt egy 4 éves kapcsolata, aztán meg kellett szokniuk az új lányt, engem.

Sokáig vendégként kezeltek, ha bármiféle segítséget felajánlottam (pl. bevásárlás, autó takarítás, vasalást stb) soha nem fogadta el. Rosszul éreztem magam, hogy még fél év után sem mosogathattam el egy tányért sem, mert párom anyja nem hagyta. Nem akartam senkinek teher lenni, de ha egy kanalat elkezdtem elmosni már jött is az anyja és kivette a kezemből. Azt hittem nem szereti ha más rendezkedik nála, ezt elfogadtam.

A dühítő az volt, mikor hallottam hogy a telefonban azt mondja: “ez a lány nem segít itt semmit, csak meghúzza magát”. Elég ideges lettem, de tanulva az esetből, úgy döntöttem, hogy annak ellére, hogy ellenzi a segítségem, akkor is besegítek ezt-azt. Volt hogy kivasaltam mire hazaért, vagy felporszívóztam, kiteregettem a ruhákat ilyesmik. Az egy dolog, hogy nem köszönte meg, de még kötözködött, hogy ő a zoknikat csak ráhajtani szokta a szárítóra én meg csipeszeltem és az úgy nem jó stb. Mondtam, hogy rendben akkor átteszem őket, de nem engedte. Áthajtogatta a kivasalt pólókat, mert ő másképp hajtja. Olyan is volt, mikor hazaért a vásárlásból rengeteg cuccal, segíteni akartam kipakolni, de közölte hogy ne, mert úgyis rossz helyre tennék mindent.

Mostanában igyekszek nem menni oda, mert ha nem segítek visszahallom, hogy milyen vagyok, ha meg igen akkor az a baja, hogy én nem úgy csinálok mindent, ahogy ő. Nagyon rosszul esik mert már nem tudom mit tegyek. Sajnos nem tudok mindent úgy pontosan csinálni ahogyan ő, de el sem mondja, mit hogy szokott, és akkor tudnám úgy csinálni én is, mert egyből azzal jön, hogy “nem kell segíteni”. Én megértem, ha zavarja, hogy másképp csinálom a dolgokat és nem kell a segítségem, de akkor ne mondja már mindenkinek, hogy nem segítek, ha nem hagyja..

Párom szerint ne foglalkozzak ezzel, mert apróság. Szerintem nem az, mert nekem nagyon kellemetlen, mivel ettől függetlenül jóban vagyok az anyjával, és ez egy örökös “vita téma”, aztán nem akarok ebből tényleges komoly konfliktust.

Szerintetek mit tegyek?