Volt már olyan, hogy nem tudtad megemészteni a lányod párválasztását, nem bírtál kibékülni magadban az illető férfival? 18 év fölött. MI volt az oka?

Sok esetben a szülők életvitelétől nagyon elütő párválasztás rejtett lázadás a szülők értékrendje/életvitele ellen.

Különösen nőknél tapasztalható, hogy mondjuk 20 éves korukig jó kislányok voltak szigorú szüleik előtt. Aztán hirtelen beleszerelmesednek egy "rosszfiúba", aki megtestesíti mindazt, amitől őt tiltották.

A baj csak az, hogy ez a "rosszfiú" esetleg annyira rossz, hogy nemcsak lusta, dologkerülő, de mondjuk simlis, bűnözésre hajló vagy éppenséggel kábítószeres.

Pár év alatt pokollá teheti a nő életét, rosszabb esetben ilyenkor már gyerek is van. Előfordulhat, hogy a férfi súlyosan bántalmazza a nőt, netán meggyilkolja.

Szóval szerencsésebb, ha van tere a kamaszkori lázadásnak és hagyják a szülők, hogy (bizonyos határok között) gyerekük kipróbáljon másféle életet is, mint amit ők élnek. És persze fészekmeleg otthon várja őt, ne elszámoltatás, cseszegetés.

Szerintem te, kérdező, is tedd fel magadnak a kérdést: Vajon miért vonzódik a lányod olyan férfihoz, akinek értékrendje nagyon eltér a tiétektől? Miért nem tudtad a magatok értékrendjét követendő példaként közvetíteni a lányodnak?

"reménykedem, hogy nincs igazam, vagy minél kisebb lesz a kár a lányom életében"

A kiírt kérdés olyan szóhasználattal van megfogalmazva, ami elsőre úgy jött át nekem, hogy te egy erős egyéniség vagy, a lányod is az, és ugye két dudás egy csárdában...

Csak ez a fentebb idézett kommented világosított meg azügyben, hogy valóban szerető gondoskodás van a kérdésedben. Erős egyéniségtől függetlenül.

Emiatt aztán elárulok egy titkot.

Nem lehet tudni, hogy két fiatal mi a túrót eszik egymásban.

Én magam hónapokig nem jöttem rá hogy a barátnőm (mostmár 25 éve a feleségem) minek örül a legjobban. Őt főképpen nem a külsejére vagy a ruházatára vonatkozó megjegyzésekkel lehetett levenni a lábáról - pedig e téren is igényes volt. Hosszú hónapok kellettek, amire rájöttem, hogy az egész napos munka után, este az asztalra varázsolt főtt vacsorára vonatkozó pozitív megjegyzés hatására megy a mennybe.

Ki gondolta volna, hogy egész nap azon pörög a háttérben, hogy mi a fenét kellene főzni este??? Aztán kigondolja, hazafele jövet bemegy a boltba a hozzávalókat megvenni. Aztán elkészíti, és mikor hazaérsz - feltálalja. Ha élvezettel eszed, és megdícséred, olyan plusszt adtál neki egy pillanat alatt - amire csak egy komlett wellness hétvége lenne képes.

De ez nem volt egyből nyilvánvaló számomra, hogy ő ilyen etetős tyúkanyó mentalitású. Túl szép, túl csinos és túl okos volt ahhoz, hogy ilyet vélelmezzek róla. Kellett fél év, mire rájöttem... :-)

Én az el nem fogadott fél vagyok. A férjemnem van egy lánya előző kapcsolatából, de nem miattam mentek szét. Amikor összejöttünk teljesen jó kapcsolatom volt az anyjával, de nagyjából 1 év után bekattant nála valami. Előtte utálta a volt asszonyt, aztán ő lett a szent én meg a szutyok. Egyik nap mentünk hozzájuk szokás szerint és a semmiből elkezdett velem ordítozni, hogy mit keresek én ott, a lábam többet ne tegyem be oda, rossz hatással vagyok a páromra és ellenük fordítom őt. Elég szabadszájú vagyok én is, ki merek állni magamért, és részemről a tisztelet nem kor meg rokoni kapcsolat alapján jár, hanem annak aki megérdemli. Hatalmas kiabálás lett belőle, anyósomat úgy kiosztottam hogy megszólalni nem mert. Aztán megfordultunk a párommal, rájuk csuktuk az ajtót és eljöttünk. Ennek idestova 12 éve. Azóta összeházasodtunk, született 2 közös gyermekünk, és a kislány az előző kapcsolatából is hozzánk került és együtt neveljük. Anyósom nem volt meghívva az esküvőnkre, nem látta még a másik két unokáját, és a nagylány pedig nem megy hozzá mert nem kíváncsi rá, vele is sokszor szemétkedett. Mi így vagyunk egy család, boldogok vagyunk és mondhatom hogy kiegyensúlyozott az életünk. És ebbe anyósom a mérhetetlen gonoszságával és rosszindulatával nem fér bele.

És mielőtt bárki mondaná, igen a saját anyám is így járt volna ha valaha is így viselkedett volna velünk.