6 éve vagyunk együtt párommal fel éve hogy összehazasodtunk es elköltöztünk anyosektól! De meg mindig töllük függünk napmint nap . Mégis mit csinaljak hogy erről szokjanak le?

Hogy mit csinálnék? Újra a férjemhez mennék feleségül, aki tökös volt, és megmondta az anyjáéknak, hogy szakadjanak le rólunk. És azóta is folyamatosan, mert nehezen értenek a szép szóból.

Az, hogy ő nyel, te meg széthullasz, az nem éllapot, akkor inkább szerintem is váljatok el, mert ez így nem élet...

De b+! Ha külön költöztetek, és tudtátok hogy milyenek, akkor miért csak a szomszédig jutottatok?

Igazából ezen olyan sok gondolkodni való nincs. Ha nem akarsz diliházban kikötni és gyógyszereken élni akkor csomagolsz és mész. Ha a férjed megy veled, akkor jó. Ha meg nem akkor egyértelműen anyuci a fontosabb, te meg még fiatal vagy, hogy beleragadj egy szar kapcsolatba. Ne hagyd magad zsarolni, ne hagyd hogy téged állítson be a rossznak, legyél határozott és állj ki magadért!

Miben függtök tőlük? Pénzelnek? Beszálltak a lakásba?

Mert ha elfogadjátok az anyagi segítségüket, akkor a tiltakozásod fals.

Ha te valóban vétlen vagy, mindent megteszel a függetlenségetekért, van állásod, keresel pénzt, akkor ultimátum elé kell állítanod a férjed: te vagy ők. És mondd meg neki, hogy nincs senkid, de ha ő ennyire nem képes kiállni kettőtökért, akkor hamarosan lesz...

Most mit lehet erre mondani?

Magadnak köszönheted a mostani sorsod. Mindenki úgy alakítja az életét, ahogy akarja.

Ha alapból ennyire rossz volt ez a 6 év, akkor miért mentél hozzá?

Egy kapcsolat nem arról kéne, hogy szóljon, hogy agyon stresszeled magad, sok probléma van és rámegy az egész az egészségedre.

Az a gond egyébként, hogy költözhettek 1000 km-re is anyóséktól, ha a párod nem állítja le őket, akkor ugyanúgy beleszólnának az életetekbe 1000 km-ről is.

Míg más pár száz méterre lakik az anyóséktól és nincsenek ilyen gondjaik..

Szóval szerintem a messzebb költözés nem oldana meg semmit.

A párodnak kéne kiállnia melletted és megmondani a szüleinek, hogy vagy abbahagyják amit csinálnak, vagy beszünteti velük a kommunikációt innentől fogva.

Te is a családtagja vagy, nem lenne szabad hagynia, hogy kikészítsen a családja.

A másik, hogy neked sem kéne felvenni ezeket. Ha ilyen emberek, akkor hagyd a francba, ne találkozz velük, ne beszélgess velük.

A párod hadd menjen ha akar, de te addig foglald el magad, kapcsolódj ki otthon, találkozz a barátaiddal stb.

Nem kell velük lenned ha nem akarod.

Velem is rengeteg rossz dolog történt az utóbbi időben, egy idegroncs is lehetnék. De igyekszem pozitívan felfogni a dolgokat és nem stresszelni. Nagyon sok betegség okozója a stressz, én próbálom elkerülni és mindenben meglátni a szépet és a jót.

"Az az 5 év is katasztrófa volt, mindenbe bele szóltak, ugraltattak minket, be kellett szamolni mindenről stb" - hozzá se kellett volna menni egy ilyen mamapicifia típushoz. Meg a legelső találkozásnál mikor anyóspajti kimutatta hogy kb. utál, akkor pasiddal tisztázni, hogy vagy ő állítja le a muttert, vagy te. És ha nem áll ki melletted a pasi, akkor már elgondolkodtam vona, hogy merre hány méter és ki is a fontos.

Válj el én azt mondom - ennyi őrlődést egy pasi (főleg nem ilyen tejbetök) se ér meg. Most még újrakezdheted.

6 év együttlétből fél év házasság.

Miből gondoltad, hogy ez a fél év elég lesz anyósod önmaga megváltoztatásához?

Házassákkötéstek előtt nem baszélgettetek pároddal, hogy mi és hogyan lesz az esküvő után?

Mindenek előtt férjeddel kéne leülnötök kettesben és nyugodtan megbeszélnetek, melyikőtök hogyan képzeli a továbbiakat.

.

Az viszont furcsa nekem, hogy "6 eve alatt olyan szinten roncs lettem miattuk" mégsem beszéltétek meg pároddal, ha nem tud változtatni, akkor miért vártál ennyi időt, hogy váláson gondolkozz?

Sőt, fél évvel ezelőtt megspóroltad volna a válási procedúrát a szakítással.

Tudnod kellett volna, hogy az esküvő napja sem párodat, sem pedig anyósodat nem változtatja meg.

Nem írsz arról, mi az oka annak, hogy esküvő előtt nem volt ennyire elviselhetetlen a helyzet.